Zárótétel...
„Nagyon nagy hatalmak tekintete pihen rajtad!”
Furcsa mód a képzelet, általában hamis képet alkot- de ha már nem a képzeletben gondolkodik a hatalom, meglepő eltérésekre bukkanunk a valóság és az elképzelt között... zsákutca ez, mert a hatalomban pszichés képzelgés uralkodik el – viszonyaikban csak a valóság marad ismeretlen, sőt már csak vágyálmaik vannak és rájuk mindig utólag gyártanak elméleteket (mint- ahogy gyártják a törvényeket is)- mi által uralkodnak is rajtunk! Ennek fals eredményeit szívjuk emberi viszonyainkban, és abban az önbecsapás viszi a prímet. Makacsul, hiszen kedvelik az illúziókat támogatókat (így a Fidesz most), akik kiszolgálják a hamis látszatok fenntartásának igényét.
Ezért is oly elutasítók és kerülik is az olyan embereket, akik igaz visszajelzést adnak róluk, s őket vádolják leginkább rosszindulattal... igazi tragédia mindenképp (nekünk adva a keserű csalódás) – nem akarják látni a valót és nem akarják hallani az igazságot, pedig látniuk kellene és hallaniuk is- igazi általánosságában, ilyetén- másban a szálkát is, magukban a gerendát sem látják! Becsapják a népet, de önmagukat is...
A hatásokat nem figyelik meg- átvágva a nép a rezsicsökkentéssel is (egyre több a panasz, hogy megnevezetlen és ismeretlen számlákat csatolnak a tényleges fogyasztáshoz, ahol nincs is óra-állás feltüntetve)- pontatlanok megfigyeléseik, emlékezetre feledékenyek és- meg szelektívek is: nem a lényeges elemeket rögzítik, hanem megtapadnak a lényegtelen részeknél... az emberek meg beszopták – ennyit az önmagunkról való tudásról, hol az érzelmi reakciók nem emelik a tudatosság szintjét! Tehát mindenütt csak torzításokkal találkozunk – sajnálatos – nincs fék (ellenőrzés), nincs ellensúly, mert az ellenzék is csak magáért. Mit akarhatunk így?
Az eredmény kettős arca megmutatja milyen mások vagyunk, lettünk- mikor is felettünk kiskirályok döntenek és üres formasággal (mintha valóság volna) építkezünk és színházat játszunk. Semmi nem őszinte körülöttünk!
Valójában már semmit nem értünk, aki érteni véli- az saját magát „építi” fel, majd önző érdekektől vezérelve lesz mássá és szintén fölöttünk (ránk emelve a hatalom által)!
Bankóprés, mint látjuk – nem indította be az elvárt fogyasztást... nem segítette a munkahely teremtés valóságát, a statisztika meghamisítva, ezért is kerülnek mindent Orbánék- bár mégannyira kinálkozó – elméleti fejtegetést, a gyakorlatok hatásmechanizmusának mélyebb elemzését, polémiát mindazokkal a törekvésekkel, amelyek nemegyszer és bizonyítottan az „ész trónfosztására” irányulnak „lidércfényeikkel”, ám még támogatva is vannak a kormány által! Adósság nő, a vidék helyzete tovább romlik... beruházások nincsenek (vagy nem mérvadók).
A vezér, nem tudja (?!) - „a diktátorok egyik állandónak tekinthető ismérve, hogy nem tudják elképzelni sem a bukásukat, mondhatnám, lehetetlennek tartják, méretre való tekintet nélkül. Most nem a mélynövésűekre gondolok (általában olyanok, kicsik és csököttek, de ettől még lehetnének normális emberek), hanem a gazemberségük méretére. Ismerünk nagy gazembereket, aztán valamivel kisebbeket, és vannak az olyan jelentéktelen kis senkik, akiknek a napi események sorozata (ezt fellengzősen történelemnek nevezik) olyan széteső struktúrával szolgál, hogy jóideig hagyja az illetőt képzelegni a saját képességeinek nagyszerűségéről, pedig még csak nem is a beteges agressziója lökte fel a annak a rosszminőségű emberekből tákolt halmaznak a tetejére, amit ő a kormányának magasztal, hanem az események minden jóindulatra közömbös konstellációja. Az ilyen jelentéktelen fiókgazember abban az egyben hasonlít a leggyalázatosabbakra, hogy saját magát és a hatalomnak eufemizált pöffeszkedést öröknek véli.”
Ne tessék olyan gőgösnek lenni... a gőgös kultúrák eddig még mindig pórul jártak!
Van hazám és egy, benne most a rémület is remeg,
belöle lettem én...
„És ez a nép is, ez a nép -
Enyém csak az belőle, mi
tört, vert, cserép.”
Színek, formák és karám-falai a teljesség,
s az önérdek-
se benn, se kinn, egyéb se fér meg!--(szőke)
1914. április 25.