RE - FLEXI - OK

Reflexiók...

Ez a lét már a pokol... persze hogy hízelkedésekkel és önzésekkel telítve, illúziókkal terített- egyre homályosabb fogalmakkal játszanak a szavakkal. Nyilván szándékoltan, a rossz emlékezetűek rossz-emlékű múltjával jónak kevert s politikai megnyilvánulásaival kezelt napi problémák megoldásain keresztül az észlelet, a tudat és a képzelet hódításaival festi át a valót. Megnyugtatva így mindenkit: minden rendben van. Mindenki tudja a feladatát, a kormány helyén van és oldja a „csomókat” (helyenként meg bogozva teremt újakat), immár ritka örömmel, bízva magában...

Csak velünk a néppel van a baj (?) - következik abból, hogy a hatalmat nem köti semmiféle törvény ( csak Brüsszelből legfeljebb, de azt jól megvitatják – s fenntartja magának a kormány kirakatra, míg a pénzek befolynak), de és éppen ezért, mindenki mindenben neki köteles engedelmeskedni! Mára már az is megszabott, hogy csakis a „nagyok” gondolkodásmódja szerint kell élnünk, megítélve, hogy mi az igaz és mi a hamis, jó vagy rossz, méltányos vagy méltánytalan. Szabadságunk ilyetén biztosított, amely a lelkekre is kiterjed már és hiába is „sikoltozunk”, hogy jogtalan és jogbitorlás az ahogy teszik, amikor előírják, hogy ki-ki mit fogadjon el igaznak, s mit vessen el mint hamisat, továbbá, hogy milyen nézetekkel kell mindenkinek lelkét Isten iránt való alázattal indítani!

Jajong bennem az indulat, mert ők megmagyarázva adják tudtomra, hogy nincs igazam. Demokráciánk sajátja – és ebbe minden belemagyarázható – az „önkényuralom” is, hogy annak ferde értelmezéseit adja dolgaira így a hatalom.

Lásd: Orbán „azzal is számol, hogy az intézkedések hatására jelentős népszerűségvesztést fog elszenvedni a kormány, tekintve, hogy a változtatások a Fidesz szavazótáborát is kedvezőtlenül érinthetik, azonban mivel a következő három évben nem lesz semmilyen választás, ez kevésbé zavarja, mint az elmúlt ciklusban.”

A választások apátiája épp a bizonytalanságban-tartás miatt alakult ki... közönnyel a válasz, hogy megváltoztathatatlan a „rend” s ami ma van – hogy a béke, a biztonság, a közjó csak lózungként és részleges ígéretként - önmagában tartalom nélkül hibásan van alkalmazva - és mert nem győzhetik meg a hatalmat- érdekeik miatt sem, tévedéseikről... Orbán „alig várja, hogy túl legyenek az önkormányzati választásokon, és a kormány megkezdhesse a több területet érintő legújabb nagyszabású átalakításait.”

Egyszóval baj van – nincs lehetőség a valóságot megismerni- a személyt sem, akit választani kellene még előtte, mert a gyakorlat eleddig az volt, hogy amit mondtak csak addig tartott, amíg a hatalmat mindegyik (mert kivétel nincs) magának meg nem szerezte, utána jött és jön mindig a száznyolcvan-fokos fordulat!

Viszont, ha nem a nép a döntőbíró és a csalásokkal már előre eldöntött az eredmény, akkor mi a bánatnak szavazni menni? Bizalmat szavazni, mikor a bizalom már elveszett ostobaság volna... a hatalommal élnek vissza, és teszik is míg korlátokba nem ütköznek... és ezek a korlátok csakis kintről jöhetnek, mert az ellenzék elgyengült (szavuk sincsen), a „civilek” törvényileg megsemmisítve, a szakszervezetek (már ahol vannak)az államnak hajoltak be, mert pénzük is onnan van. Tehát a hatalom egy-személyi- Orbán kezében van, és mert azonnali cselekvésekre van szükség mindig – ő, egy-személyben jobban tudja intézni dolgainkat: a nép nevében igazolva, mert a „kimondó-szájak” immár „élettelenek” körülötte!

A nép jelenleg gyám alatt, felette van a törvényhozás vádlóként, s az ítélő mindig Orbán lesz... mikor az instrukciók születnek, nem kérdés, hogy túlkapások is léteznek, reformok meg nincsenek (amit annak tudnak az minden, csak nem reform az).

Még rejtett formában az új... „egyelőre inkább csak versengő modellek vannak a minisztériumokban.”

Melynek sarkantyúi közé tartozik a hiúság és a becsvágy is (!) Mindezekkel nem vált ki ugyan élettagadó felismerést, de az elkeseredés azért marad még- egy darabig. Majd rabjai lesznek egy „virágzó” látványnak és egy-egy pillanatra megrészegülnek az öröklét érzésének szédületétől...

"Durva központosítás következik"... és délibáb-országunkban lesz egy király vagy egy magát Istennek kikiáltó s akként is tisztelt személy, aki fontosabbnak tartja magát másoknál és a magába-”hív” szándék vezérszerepében tetszeleghet, mert megvan hozzá tehetsége és öntudata, amit a „magasabb szinteken” elnyert már magának.

„Ebben a magyar szellemiséghez méltánytalan helyzetben azt vallom, hogy rá kell ébresztenünk, rá kell döbbentenünk a magyar honfitársainkat arra, hogy a jelenlegi irányultság katasztrófába sodorja mind országunkat, mind a világot. Most már egyértelműen látható, hogy sem a kapitalizmus sem a szocializmus nem a magyarság útja. Vissza kell térnünk a Nimródi, hagyományokhoz a Káin-Ábel emberpusztító véres harca helyett, a Hunor – Magor embert segítő, felemelő modelljéhez.”

Nem kell magának az Istennek megnyilatkoznia ahhoz, hogy felfedezzük akaratának biztos jeleit – elegendő azt vizsgálni, mi a természet szokásos menete és az események folyamatos tendenciája...

Merre tartunk tehát?

Erre senki nem tudja a választ – keresztény-világunkban a feltételek csak mondva egyenlőek – nagysága, amit eddig létrehoztunk, akadályozza előrehaladását annak, ami még ezután jöhet... hiszik kezükbe tartják sorsunkat (sajátjukat is), ám nemsokára elvesztik uralmukat felette. Hol az álom, amit megálmodtunk, hogy létezik a jog szeretete, létezik, hogy ki-ki sajátjának érezze a társadalmat, amiben él, hogy megfontolt és nyugodt az érzelem, hogy kölcsönös és megértő a közeledés, hogy a népnek is vannak valódi érdekei (nemcsak a hatalomnak)? De- amit látok az- az alantas indulatoktól s gőggel telítve zsarnoki és zabolátlan... erkölcsi romlások, szélsőséges megnyilvánulásokkal adott látványpolitizálások melletti kimozdíthatatlan társadalom dicstelen erőnélkülisége még.

Kit nem bánt a szegénység?

A gazdagot bizonyosan nem...

A keserű sors örömöt nem ihat,

szerencse nélkül

és lyukas üleppel

öltözhetek piros ruhába

így viselhető e lét, ha ünnepel -

Szebb a címer, mint az életkedv

és végre osztva a kegy...

hozzá adott egy köpönyeg,

amit ki-be forgathat az akarat!

Kolbász és sonka illata -

vágyaikban mindent rejt,

semmit se mutatva,

a bajból ki nem húzhat...

Koldusszámba igaz-ügyek:

élet nélküli élet...

festett képpel pírra nem megy,

csak más világra, mert más a világa-- (szőke)

2014. 09. 22.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat