RE - FLEXI - OK

Sok volna a mondandóm

Útvesztőben a Menny

míg a Pokol kinyíló ajka mondott igaznak -

már szólni itt minek (?) – (szőke)

...értelme már semmi (legalábbis nem sok- csak sokk!) Bátortalanul nyúlok a mondandókhoz, hiszen letiltanak a honlapról is, csak- mert nem keresett-szavakkal ecsetelem mi- hová tartozik, vagy saját szemszögből (sokakkal egyetértve) mi- nem tartozik sehová sem. Valakinek nagyon sérthetem érzékenységét, de akkor hihetem-e, hogy itt még demokrácia az irány? Nem!

Példát mondok:” Az aranyművesek annak-idején egyértelműen kiderítették Dukász Mihály nem lehet eredeti a Magyar Szent Koronán.

A reagálás nem az volt, hogy ???köszönjük szépen a felismerést", ami egyértelmű, cáfolhatatlan, hanem az hogy ugyan kinek lett volna érdeke? – nem tudom érthető-e? –, nem a ténnyel foglalkozik, hanem amíg nem tudod bebizonyítani, hogy kinek volt érdeke mikor miért, addig magát a tényt sem vesszük komolyan.”

Ez módszertanilag megengedhetetlen és ráadásul nem is egészen jóhiszemű hiba, hanem azt jelenti, hogy itt már aljas szándékokat fel lehet tételezni…, tehát ilyen újabb időkben- már ilyen kérdésre már nem válaszolok, hanem visszacsatolom a kérdezőhöz mint egy bumerángot, hogy döbbenjen rá hogy milyen aljasul manipulálták őt, hogy egyáltalán ilyen kérdést megenged magának.

És- ha még a lelkiállapotot is szem előtt tartanám, lenne fintorgás az uraknál... hazafiság – hazaszeretet egy hazugságra építve lett (Soros elleni harcot mindenkinek támogatni kell, még akkor is, hacsak egy véleményt is alkotott a megnevezett, ha így is- a hatalom, azt TERVNEK nevezte el!) - és máris kioktatva egy TÁRS is, hogy miként és kivel legyen lojális.

Uraim (!)

- a reggeli tükör előtt /legalább/ beszélgessenek el magukkal, hátha mutat valamit a visszatükröződő kép... azon kívül (hogy szép vagyok-e vagy csúnya), hogy van-e szükség annak bizonyítására, hogy a konzultációs szöveg nem önmagában való egység, hanem száz élete és jelentése van, aszerint, hogy kiveszi, azt a kezébe... a tükör ha torzan is – megmutatja majd, hogy a pillanatfelvétel (talán) nem szól kettejük (a tükör előtt álló és a tükörből visszanéző alak) szodomista bűnbeeséséről. Ámbár, az elmúlás folyamatát a túláradó optimizmus mellett is megmutatja kinek-kinek maga tükre – ha lelki-tükre nincs is! És- mert ítélkező kedvük sem keresztényi, miként az fennen hirdetett – így nem is boncolgatnám tovább, mert elvisz tárgyunktól!

...nem célom a politikai szempontú vagy pártszerű állásfoglalás, nem célom a személyekre szabott elmarasztalás, de a dicséret sem. Ha kedves olvasók mégis ilyet vélnek felfedezni, azt ne politikai állásfoglalásnak vagy pártkötődésnek tudják be, hanem személyes véleménynek. Mindig is igyekeztem ugyanis, a hazáját szerető ember szemével kutakodni, annak a szemével és szívével, aki a szocialista múltban nőtt fel, felelősséggel létezik még a jelenben, de a változás vágyával tekint a jövő felé. Az sem célom, hogy vizsgálódjak, inkább a hétköznap emberének felismeréseit szerettem volna közvetíteni.

Korom ellenére sem temetkezem még

...és nézem – figyelem – a magukat keresztényinek valló urakat.

Úgy gondolom, hogy például hirtelen haragú az, aki a kelleténél gyorsabban vad haragú és heves természetű pedig az, aki a kelleténél nagyobb mértékben jön indulatba; epés az, aki őrzi a haragját; civakodó és gyalázkodó meg az, aki haragjában bosszút áll.

De egyik sem keresztényi beállítottság!

Megnevezésben nincs varázs, van viszont mi kitűnik inkább, az a fennhéjázás és felfuvalkodottság – a most - én vagyok a valaki: „az emlékezet- ihlet” - a jelennek és régvoltnak egységét én - a keresztény, teremtem meg! Szavam most „szent”! - és punktum... (!)

Előkelő a hatalmi-hang – a színpad berendezése jó, ám - aki itt és így játssza el most szerepét tébolyult és sötét!

Magát Istennek képzelt személy, ki mindent és egy személyt (leginkább) elítélve- megítélve, ha konzultál... az torz lelkének belső rendjét tárja elénk (!) A hazugság ettől még nem lesz igaz – ferde mint az, ki- egy véleményt belekever a hazaszeretet nemes érzetébe! - (kereszténységét kidomborítva benne! - sőt, mindig arra hivatkozva)

„És lám, a szent szerző szerint az derül ki, hogy az ember ilyen „nagy horderejű” ügyben az első jöttment tanácsára ilyen piciny áldozatra sem hajlandó legnagyobb jótevőjéért.

Azzal, azt dokumentálja, hogy mindent magának akar megtartani, hogy rút nyerészkedéssel tör az általa ' elképzelt teljességre: olyan akar lenni, mint az istenek, mindent a magáénak akar vallani: jót, rosszat egyaránt; de nem azzal, AKI VAN, hanem annak ellenében.

Nem a REALITÁS, a szeretet útján, hanem a beképzeltség, a gőg, az önzés ELLENSÉGES (sátáni) útján.

Azt az „Egyet” itt a szándék vonja a túlzás egyetemességének körébe, valamint az a körülmény, hogy erre vonatkozóan megállapodás történt.” (piarista)

Szőke Emil:

reménnyé összetapadva

pihennék – itt-ott

nyújtóznám és leülnék

íme a roggyant-lét- fényén

nincs már semmi szép

bizsergetőn – csak szörcsögő

és hörgő

krákogást hallgató köpő

...magában forog a remegő idő

sikolt és fújtat a jövő

…a megújulásnak tehetetlenül -

mindenekfölötti üressége az űr

közvetlenül –

2017. 10. 26.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat