„Most nekünk kell döntenünk”!
Orbán ideges és egyre idegesebb, írják, de mint látjuk leperegnek róla a szavak... teszi „dógát”- mint Vezér, hogy elérje a kitűzött célját, ahogy is-
„az embereket infantilissá és gondolkodásképtelenné tegyék; beléjük neveljék a tekintélytiszteletet, a sorsukba való beletörődést és a bűntudatot, hiszen szociális helyzetük valójában a bűnösségük következménye (tehát jogos); valamint mentálisan alkalmassá tegyék őket az ellenség- és bűnbakképzésre, amely a politikai hatalmat, és őket, magukat is, felmenti a mindennemű felelősség alól.”
Mert- mit már régről tudunk, ami egy- szájból már előadott volt: „hazudni kötelesség, lopni dicsőség, ütni öröm”! Itt az időnk, "bízzál a Fideszben"!
Folytatva: „mert a mi kórházunk, a mi egészségünk, a mi családunk, a mi gyerekeink tanulása, a mi hazánk földje forog kockán!”
Ugye milyen ismerős? „Mi megtettük, amit a demokratikus ellenzék megtehet.” Mert akkor- anno épp ellenzékben voltak (bár maradtak volna ott, ha csak ennyi a tudásuk, amit felmutatnak napjainkban!
És folytatásul a felvilágosítást Orbán szájából köznek adva: „világossá tettük, a népnek joga van elkergetni a kormányt egy demokráciában is, ha az a népakarat ellen kormányoz, ha az emberek létérdekét veszélyezteti”! Már ismertek a számok, hogy hány a nyomorgó és mennyi a szegény család, az éhező gyermek... a Fidesz gyümölcse beérett, immár szépen sárgul. Népakarat ellen megy, mert a kétmillió „vakegér” szavazata oly kevés (csak a saját törvényüknek köszönhetően lett befolyásoló tényező – választás előtti átírás következményeként), hogy mások azzal csak szégyenkeznének, őket meg eltölti a fene-nagy büszkeség! Hogy nem volt kivel leváltsák- nem ők jöttek fől, hanem az ellenzék süllyedt alá! No- ez a különbség, a részegség és a megrészegülés között...
Látva a Fidesz igazi arcát, és- mert tőlük tudjuk, hogy „mindenkinek joga van hülyének lenni”! - már vitathatatlan a vitatandó- a bizonyossággal nem lehet mit kezdeni, ám a folytonosság látszatát a hiátusok folytonossága kelti... és már a jóakarat is régen volt jobb- mára poklok útjára tévedt – s meggondolatlanság lett belőle!
„Sárgalázban” szenvedünk, és meddig még! „Régen a démont úgy kellett kiverni a megszállottból – ma már választott megszállottaink verik belénk démonukat”!
Csonka ország, csonka érzettel...
Csalás egymásra vicsorg a maszkolt-arcokon.
Itt időz történetlenül a hatalom, a szerződéssel-
nyűgözve át-remeg a határokon...
s vágyain orront, ha más a vélemény- mert gonosz
és hitetlen jövőképpel képed fel
az elszakadás pillanatának vonz
a felismerés... egyáltalában nem is létezem -
Nem is vagyok ember, csak együtt- gyáván rossz,
hol hazárd-közért, számítással ügyetlenkedhetem? — (szőke)
2014. 11. 07.