RE - FLEXI - OK

Történelemhamisítás...

Azt látnunk kell, hogy a történelmi ismeretekkel hadilábon állunk... különösképpen az értékelés nehezen beilleszthető (elfogadhatóan biztos nem!) az élet nagy körforgásának rendjébe. Még és mindig is- a halálfélelem a lelkiállapot jellemzően, amikor Horthyt fényezi Orbán – csak mert Kormányzói ambíciókkal bír – a múltat emeli (a véres fasiszta múltat) példaképül. A magyar nem ocsúdik mégsem? A történelem valóságában ide-oda jár, miközben a ténymegállapító kérdés függőben marad – érzelmi bosszankodásra telne csupán? Amikor egyetemistáink a fasisztákkal mossák össze Marxot (vajon milyen tanítás folyik?) - a nemzeti szocialistából következtet a szocialista tartalomra... és ilyetén hozza a múltat vissza. Egyéni léttel nem fedezhettek fel és meg sem tapasztalhattak még semmit, de már ítélnek... megítélnek értékeket (Marx szobra kapcsán) – a szorongás itt feloldásul (?) - leszólás a rossz-értelmű materializmusától érzelmi menetben a nyűgösségen túl és át... bizonyosfajta önös, önmenekítő materializmust indukálva.
A lelkiállapot keresztényi voltában is hamis vakfoltjával jelzi a mű (jelen esetben a szobor) abszolút nagyságát (laikus lelkendezéssel „dönteni”) nevetséges és a jelen abszurd esetlenségével bizonyításul a jövőnek, ahol a szemlélő már a felvetés hallatán is enyhén felborzolt idegzettel hegyezi fülét és kérdi magában: mi jöhet még? Ostoba kormányzati tevékenység egyéniesült vígjátéki bonyodalmával a jelen - baljós családi kötelékek hatására, a vér átkos örökségeként lett legfőbb ítélkező bírája (mint Rétvári is). Így zsugorodik ránk értékelhető világunk!

Angyal és a náci sas – ahogy legyűri a jót a rossz (mégis felmentésre ajánlva)! - most itt és így az „emlékezet-ihlet”, a múltból visszahozott, ahol is- újjászervezett pillanatát súlyos emlékek hatják át... a nyugodt szemlélődés békés csendjéből induló történelemhamisítás (a láthatatlan dolgok közepébe érve) kipreparálhatatlan tényein megrendülést hozott, ami lélegzetelállító – onnan kilépve lett minden hamis és a társadalmi viszonyok bonyolultságában elbírhatatlan most! Magyarázat van rá bőven (a kormányzat részéről) – de- amit látni kell a kormányzóság restaurálása folyik (az éhen-konyhák árnyékában), hogy mélyéről indulva emlékezzünk... csapongó közösségével - mert a pusztulás vízióját adja - és még képtelen szétválasztani (mert embertelen demagógiával bír a hatalom) az esetlegest a törvényszerűtől, a látszatot az igazságtól – a rejtett indulatokat viszont erőteljesen felszínre hozza!
Fasizálódik Magyarország – a hatalom, az emberek reményeit (hogy lehet még jobb is) kimosta a szívekből... romlott nosztalgikus valóságában - a hatalmi vágyak kissé bizarr és groteszk elemein - Orbánnak a pillája sem rebben! De (!) - nem lehet a múltat úgy felidézni (pláne nem visszahozni), hogy csak a fénye jöjjön vissza! A történelem nem a véletlen kalandok sora, önkényes átírása- átköltése, új változatra- visszhangos szavakat hoz felszínre másokban, és a múlt torz képmására nemmel „festi” fel az ellenkezés „virágait”!
A befogadás, lám! - nem egyértelmű – attól lesz és lett még szürkébb e világ, hogy a rideg számítás – az érdekek mentén – elüt fogalmainktól (képzeletet felülmúlón alvilági lett). A fájdalmat az eltorzított való adja, mert nem az emberhez méltó élet lehetőségeit keresi, de diktatúráját építi (benne a pusztítás színtereit és eszközeit adva) a hatalom. Bennünk már az émely és az undor - „már mögöttem isten békéje” és a kétségbeesés őrli fel idegeinket. Orbán ördögi köréből kitörés nincsen?
De van – csak az nem a választás... demokratikus eszközzel nem igazolhatjuk diktatúráját!

...csak egy érzet,
hogy emlékekkel éled a jelennek
a színekkel forma-állt képzet-
már hamisan telik rá a kedv...  (szőke)

2014.01.21.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat