mert kövér halál-öv, vastag viaszkorong-abroncs ágyékotokba forrva,
s gyűrűs viaszrojt-haranggal, sárga viaszgyökérgubanccal befelé csavarodva
a szent ágyékfészekbe kapaszkodik a halál-öv, s virágzik ős-öletekből...”
Juhász Ferenc emlékének..
(...s legyőzte ügető
lováról az Idő...)
Istenmadara
Ferenc mi-lett veled?
Kilöknél most önmagadból
dobnál is önmagamból?
Belőled, ki- sorsod voltam
zuhanjak ki én is holtan?
„Léted, aki mégis voltam:
benned szálltam, bukdácsoltam!
Benned- aki égve égtem
ordítoztam és reméltem.”
Mit reméljek mostan,
remélhetek-e, ha csontvázammal
bújok el e létben,
lemeztelenítve az őszintétlen térben,
ahol égek - én is - az idővel
a mának pokol-tüzében? -
...ki mondja ezután-
utánad a mának
nagy-nagy vétkemet, hogy élek!
Még élek!
Ki hajt fejet előtted - a tél-ravatalon,
hol zuhognak a könnyek?
Megyek én is- megyek veled
keressük ott is a vásott-rímeket- hamarost
- ámbár nekem, most- az is, itt- csak kín lehet...
„Megyek, megyek fölfelé,
megyek halálom felé,
megyek múlásom felé,
megyek koporsóm felé!”
Még kiokád a hajnal s pírján az arcok,
még virágzik rajtuk valami- bár
a bárgyúságban, „Tündér ország víz alatt!
A Csontvázország az alatt!”
...e nem-létben
ilyen árva- mond, miért vagyok?
Lesz olyan- lesz ott,
ki- majd könnytelenül áll ott,
hogy holtodra vigyázzon-
és sok más még -
...a sötétben vámpír-nevetés
csipogás- és totyogás,
és bugyborék világegyetem
...nyugodj hát békében! - már békében – (szőke)
2015. 12. 03.