Vészjel...
A következmények oldaláról nézve dolgainkat, az, hogy az ország a tönk szélén van, hogy milliók élnek a létminimum környékén, és számít ez valamit? - számít. Orbán ráfogja ezt a brüsszeli bürokratákra, a gaz multikra, a nemzetközi és hazai baloldalra, az esőre, a szárazságra, bármire. S közben papol a turulos múltról, hagymázas ábrándokat mond valóságnak, olyan jövőről ábrándozik, amit maga sem hisz. Vagy, ha hiszi, akkor tényleg valami baj van vele...
Ám ezekkel a mákonyos szövegekkel emberek százezreit tudja bódítani. A hívőket. S neki ez elég. A hatalomba maradáshoz. A diktatúra úthengerének mozgatásához...
...és a pártok? Mit képviselnek magukon kívül? Ki vállalta fel közülük, hogy bojkottra szólít fel és nem legitimizálja április 6-án Orbán hatalmát. Senki! - egyikőjük sem. Gazsi is elhallgatott!
De miért megy politikusnak az, akinek vaj van a fején és már a füle mögött is? Nem érzik a felelősséget? Összejátszanak a hatalommal? Nem csodálkoznék, hiszen pénzt onnan kapnak, ki 70 milliót, kik több száz-milliót zsebelnek be... mi van lelkiismereti irányban? Hiszen, sajnos, a nép politikája gyakran politikai tudás, ismeret, sőt nem-ritkán politikai gondolkodás nélkül való állásfoglalás egy személy vagy párt mellett vagy ellen – de már a programmokat sem tudjuk megismerni... azt sem, hogy mi az erkölcs (jaj, de más minden)- most itt az önkormányzati választás, amit átírnak a hatalomban (csakhogy maradhassanak!), akkor legalább ezt vonjuk bojkottra az ellenzéki pártok által. Félek, nékik is a „nóta” a hatalomért szól!
Ha a humanista-demokratikus alternatívában érdekelt emberek, társadalmi csoportok, szervezeteik nem dolgozzák ki az együttműködés, a nagyon sok ember számára perspektívát jelentő jövő minden tekintetben vállalható tartalmi alapjait, nem hozzák létre a világnézetileg-politikailag, minden egyéb szempont szerint széles kör számára elfogadható együttműködés szervezeti kereteit, akkor még évtizedekig fog a Stadionok Szotyizó Urának úthengere dübörögni. Aki ezt nem látja, vagy látja, de nem tesz a tartalmi-szervezeti együttműködésért, Csuticseszku kottájából játszik, asszisztál úthengere robogásához...
A kör bezárul, ahogy görbül időm,
émelygősen közelítve a távolon...
Még szívverésem illatán a nyár,
de a visszadobbanás már
telet idéz s elvész magától...
Ahogy éltemet faggatom magamból,
a még éretlen gondolatok hidegéből-
képzelet gyanánt - ugyazon sorból
már csendesűlne rám
(akként, hogy meglapul, mint árny),
s lassan elmegy a világból –-(szőke)
2014. június 04.