RE - FLEXI - OK

Apokalipszis érzetében...

„A magyar társadalom védtelenné tette magát, és akarat sincs nagyon benne a védekezésre. Hagyta, hogy szakmánként, egyénenként tudatosan feldarabolják, hogy mindenkit mindenki ellen fordítsanak, fiatalt az öreg ellen, nyugdíjast az egyetemista ellen, városit a falusi, értelmiségit a fizikai munkás ellen. Elképesztő árkok húzódnak, és mivel annyiféle sérelem, annyiféle tagoltság jelent már meg, ezért sincs közös nevező az ellenzéki oldalon – túl Orbán leváltásán.”?!

A kétszínű papagájok már lepaktáltak Orbánnal- elsőként az mszp, majd szövetségesei mind, s így – csakis így – befordulunk valahová... a „minőségi” ugrások árnyékában külön tragédiát élünk, itt már az erőnek sincs jövendő formáló indítéka.
Kétségessé váltak az értékek- az emberi értékek, ahol csak a dráma tárul elénk.
Huh, ez sötétre sikeredett... e képpel a kicsengés magas „C”-je, vagy a feledés köpönyege borít be? – módszereiben határt nem ismerő a hangulat. Választunk?! - ha lesz egyáltalán választás... inkább a felismerés juthatna el az agyakig, hogy ennek a demokratikus eszköznek, ilyetén semmi, de semmi értelme nincsen.
Meg kell tagadni a választást! Bojkott!- vagy a magyarság nyomorából soha nem lesz kilábalásunk.

„2750 milliárdos” elinflálás következményeként, folytatódik az unortodox bankóprés... hol- és kizárólag csak a szomorúság imbolyogtat a bizonytalan lét-játékain, mely máris iszony – megfogalmaz valamit, mely érzés- csakis bátortalanságunkból adódik, és érthetjük a pártok szavaiból máris a parancsot, hogy mindegy is így, csak a hatalom számít.
Fel nem ismerve a szó igazi értelmét még birkaként itt (még mindig), mégis latolgatunk, mérlegelünk, miközben a kínzó érzés logikátlan tetteivel az „ígért üdvért” káromkodással élünk, éljük napjainkat percről-percre, mindig-mástól váró megoldásait várva.
Matolcsy gigantikus megoldásaiban hiába a kritika (írhattam volna úgy is, hogy híján van a kritika!). Fülek és szemek zárva... csak ellenőrzés ne legyen, ezért az IMF után mehetnek a külföldi érdekeltségű bankok is, majd jön kelet és meg leszünk mentve. Kavargó érzésében máris a magyar. A kritika is sürgetné (már amelyben van), mérni is próbálja (vagy inkább csak kóstolgatja a létet), persze egyáltalán nem megnyugtató mértékegységekben. Bonyolultságában követhetetlen. Itt a vége mindennek! Kusza, mint a fogalmazásom....
Új korszak nem lesz – látomások, jelenések, jóslások- mindenkit érintő szerencsétlenségében – gazdasági katasztrófa jön, mely pontot tesz mindenre. Itt igaza már senkinek nem lehet! Hangulati következményeit máris szenvedjük... az orbáni-tett adja a sötét kontrasztot, történelmi hátteréből a múlt hozza látványait, a visszatérő változásain – riasztón, hogy rögzítse borzalmas napjainak élményeit itt. A legfrissebb átélt szenvedéseken és megalázó helyzetein keresztül. Együtt vívjuk szabadságharcát Orbánnal, nem jogi, hanem már biológiai és morális értelemben adva „hódolatunk”, mert beszélni mindenki tud, tenni még kevesen – a valóság adja hozzá a tereket – fantáziátlan – érzésben balsejtelmeivel mutat túl, mely eredménye lett a mostani bizalomvesztésnek...
Mégis nyert a Fidesz (máris) – eldőlt, hiába a kétségbeesés, a keserűség, de az állandó és reális jelen-volta miatt, utalva az arányokra – érzelmi hangulatában is!
„Tíz emberből kilenc rosszul járt ezzel a kormánnyal, ezért meggyőződésem: Orbánék csak választási csalással maradhatnak hatalmon. Az elmúlt három év felhatalmaz minket a maximális rosszhiszeműségre. Ha viszont az ellenzék képtelen biztosítani a választás tisztaságát, például azt, hogy az Erdélyből borítékban érkező szavazatokat nemzetközi ellenőrök is láthassák, akkor ne is menjünk az urnákhoz, akkor tényleg semmi esély. Mert ha a Fidesznek, mondjuk, kétszázezer voks hiányzik a győzelemhez, bemondanak majd annyit. Ha nem lesz hatékony ellenőrzés, akkor olyan számot mondanak be, amekkorát akarnak. Képesek rá.”
A harc folytatódik (Vár, Horthy, múltbéli képek sötét színein át a szelíd humorig). Ezt túlélni csak humorral lehet! De nincs kedvem nevetni...
„A „remény” és a „demokrácia helyreállítása” komplikált általánosságait a baloldalnak le kellene cserélnie három valóságos és érthető alapmondandóra – mivel nem vagyok politológus, nem tudom, melyek lehetnének ezek –, s meg kellene próbálni egyezségre jutni ezekben. Ugyanis nem lehet a millió darabra tört társadalom minden sérelmét egyszerre orvosolni. Az LMP például a legújabban előállt azzal, hogy az állam támogassa a szoptatást is. Hogy kerül ez ide, ebben a pokoli élet-halál harcban? Miért osztják meg ők is meg más ellenzéki pártok is a figyelmünket ilyen részproblémákkal? Nem csoda, hogy három-négy millió ember még mindig tanácstalan, még mindig egy új hangra, új szóra vár. A demokratikus ellenzék nem tudta elhitetni eddig, hogy létezik, hogy van egy jobb Magyarország.”

Vággyal a világ ölébe bújtam
egyenlőbben aggálytalan- hogy éljek
megéljek- túléljek- de dicstelen
a „szervek tövéig” egy-forróságú hittel
lettem kiverve a buzgóság perceivel...
                             ami látszat
                             mégis a felszínen-
a folytonosságban fejem jobbra- balra-
mára már fáj nekem – fáj mélyen
a bűzlő önérdek -
                             struccol velőmig bennem
végtelen-képtelen kesernyés ízzel--(szőke)

2014.01.02.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat