RE - FLEXI - OK

Útszélen...


Valóban van ok a pesszimizmusra. Orbán folyamatos megtévesztésben tartja az országot – olcsó állam tekintetében a legdrágább lett, és a kormány is felduzzasztott lesz, vele a költségek is növekedni fognak (ami eddig sem volt kevés). A létszámban csökkentett parlament is sokkal drágábban működik majd, mind elődje, a nagy!
Ők maguk már biztos nem kerülnek az út- szélére, de a fél-ország igen! Van még, létezik még őszinte szó? Hogy higgyek így, ha ily kegyetlenül próbára tesznek a „ciklusok”?
Folytatjuk! - mondja Orbán és kommentálja is (úgy idehaza, mint külföldön), hogy a megkezdett úton megyünk tovább... jaj! A legrászorultabbak, a fizetni nem tudok, az állandóan fenyegetettek (behajtók, végrehajtók, inkasszók stb. által) a képből, mint eltüntetendő tétel szerepelnek, mert rontják az összképet (mint a hajléktalanok is)– majd júniustól lesz kormány, addig ügyvezetnek. Nesze semmi a megoldásokban, pedig sürgető volna. Amíg az ország fele szegénységben él, amíg negyvenezerből kell élni, amíg a fizetések fele levonva- és már a nyugdíjakból is (bármily kicsi) vonva, amíg az inkasszó réme felettünk, az árverezések fenyegegetettségében semmi nem lesz... a fogyasztás sem fog beindulni, mert a „nincs miből” (a valóság felszínre törő mélyáramai) szabják meg az ember tobábbélésének törvényét! Az albérlet is csak addig megoldás, míg fizetni tudjuk... lakhatás más módja meg embertelen, a „szép” embertelenség ideje jött el.

„Ó van útszél hol egy hibás szem
bőségszarut zúdít rám: csak kapkodom fejem
ahol ha lépek seregek lépnek együtt velem”

A lélek nem lett szelidebb
visszább vág hogyha feszül s szakad
s nem hallják sóhajom a nap ege alatt-
Óv majd az ég ha egy agg-eb
              „csúnya báttyó dühe morran” -
hol a sugár ugrándozva siet alá
örök-frissen-
és fenn a szirt rajta tölgy
              már meg nem ijeszt engem
de magarejtőn óriás-diadalmas- mesegyorsan megejt...

„Próbálom belakni e tájat aligha sikerülhet
amikkel barátkoznék ijedten menekülnek
Hibátlan konspiráció!” Igy járok görnyetegen –(szőke)


u.i Tudom, unalmas már a sok sírás, de ez a mai magyar valóság...
-Nincs már kedve szólni az embernek, mert szóltunk már eleget. Ki-ki tehetsége és képességei szerint mondja is a magáét, ám semmi sem változott: minden olyan, mint amilyen volt, csak valamivel még annál is rosszabb.-

2014. május 9.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat