RE - FLEXI - OK

Teherpróba...

Ha úgy tetszik Orbánék a nyugati és keleti szemléletük következtében nemcsak hogy örökké, még huzamosan sem járhatnak egy úton. A múlt háttere sok kérdőjelet hozott, a hajdan volt öröme vagy tragédia inkább (?) - és mindaz, amit még köcsönösen elvárnak az élettől egy bélyeg- stigmaként kísért!
A homlokegyenes más most s Orbán – a volt „harcos” szemlélet után – csak a köpönyeg-váltás, átfordítás- nem kipreparálható lényegeként, mely súlyos teherként nehezedik munkásságára... immár elidegenítő - csak önmagában jelentkező érzelem volna? - de minden mindennel összefügg... hogy nincs visszaút? - nem gondolnám, még viaskodik (lehet csak magában!?).
Mivé lett „küzdelmes” ifjúsága – hol még önérzetes volt, mélyen érzékeny és bátor is! Ma „hatalmas” – és a hatalom lám! - mily mássá tesz (!) - már nem tűri a sértést (talán sohasem tűrte), de az érdekért és a haszonért mára már képes megalkuvásra!

Szégyenfolt...

Lám a szobor-ügy kapcsán is „felragyog” a múltból üldözött és vagy a deportálás elől bujkálók érzete – ám- így az élet nem adja meg magát, miként a gyászolók sem adják magukat könnyen az életnek... titkos temetővé vált az emlékezet!
Orbán mit akar? - még mindig nem tudni... túl nehézzé lett a „mozdulat”. Nagy az ellentábor, még ledermedt lélekkel az emlékeikben, de csikorgóan nehéz léptekkel kezd elegyedni az élőkkel s olyan szédítően robban rá az élniakarás, hogy aki már egyszer túlélte halálát azt szíven üti ez a méltatlanság (amit kap a hatalom részéről), az érzés még élő sebként bennük. Vigyázzon a hatalom, ebbe- és a szólásszabadság megnyírbálásába beletőrhet még bicskájuk!
Csoda-e, hogy így is puritán keménységgel jelennek meg az új hangok? Bírálni merészelnek és tüntetni még... mert aki társadalmilag elkötelezett most, az kíméletlen bírálója az elnyomásnak, ellenáll a hatalmi aroganciának, minden rendű és rangú hazugságnak, immár kérlelhetetlen moralistaként lett elkötelezett!
Vagy rájuk- ránk is, az igazság tiszta képe helyett a leigázottak megalázóan másodlagos szerepe vár, az önző hatalom udvartartásában?
Gonoszul a hatalom és ebből a gonosz-bűvöletből nehéz kilépni, mert az értelmetlenül lemorzsolt élet hétköznapjai már nem adnak megváltást...

Már otthontalan kavargásában
„itt is ott is hontalanság” van
hol nem nyugszik a lélek-
Így kegyel jó-kéjjel időt
s fennen tartani
       ily sorsra jutó fejeket...
Élvezett-
hogy a nagyra sosem törők közt
mégse vagyok koldus -
meghúzom magam bölcs-kézzel
       nagyszívüen
- kimérve így porcióm éltet nemesen -
bár körém tűrve „sziszeg” a szív
ily lázadással
       „a legszebb ősi-ösztön”
ízre szelidül bennem-
s lehiggad játszani szüntelen--(szőke)

2014. június 04.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat