Lám- ez- miként a gyengeség egy csodahitbe menekül. Orbánék meg szépen besöprik a babérkoszorúikat, a köztársaságot már leszámítolták és teljes csendben- mögöttesként megszerveztek egy új-régi Főhatalmat!
A kiabálás nem elég itt, s a libák gágogása sem menti meg a Capitoliumot. Ha az ellenzék nem ébred fel, akkor minden eltűnik, mint a délibáb, egy ember – nevezetesen Orbán mágikus igéjére!
Majd rá, rendeleti kormányzással lészen hatalma bebetonozva! Véglegesen!
A választójog mehet a szemétkosárba... a nép megírta magának a végrendeletét!
A fortélyos szellem győzött! Ezt akartuk? Nem hinném, és mégis így. Hajrá ellenzék, a semmire, a képességek társító dühe s apró elfordulások köznapi csodái még!
De kötelezően ünnepeljünk... (!?) Mit is...?
Szőke Emil:
ünnepelni szólít a ma
„...csak megmaradjanak kopáran szürkén
bármiképp...”
---------------------------------------------
Megmutattad – leleplezted –
emléknek
a legnagyobb csoda
vajon írható egy listára?
---------------------------------------------
A győzelem sok-sok jele ragyoghatna rajta:
de „csupa vér és csupa vér...”
---------------------------------------------
Íme- jól áll őrt a strázsa
miként
az ünnepet vigyázza -
...ám- ahol a boldogság kurjanthatna
ott miért csak szavaival van a ma?
...rá tartalmat csak a láz hajthat
és a félelem? - vagy a bosszú karja?
(erre vágyni tilos rég!)
- így dolgom lehetetlen...
bár bennem ég
annak hajlama
hogy a fagyot lelkemből
miként menekítsem
- de- még
kényesen hiún-nyűgös ma díszeit adja –
2017. 11. 04.