A szerzés szabadsága...
Immár elérkeztünk oda, hogy az állam Fidesz berkekben általános zsákmánnyá lett! Kirívó eseteiben már a lélek mindenre képes- lásd Rogán, vagy akár Szíjjártó esetében, de az első számú emberünknél sem másképpen (többet is felsorolhatnánk, de maradjunk a kirívó eseteknél) - már érzem, hogy a keresztényi érzület mire jó, és érteni vélem ilyetén, hogy a kereszténydemokráciának milyen sajátosságai vannak – bár adófilléreinket nem lehetne perselypénzként kezelni, mégis sajátjuként teszik, ahol egy-két tízmillió ide vagy oda nem számít- a könyvelések is fekete-fehér könyveléssel történnek ('vitele tekintetében), meg a menet közben megduplázódott vagyonok méretében, mert ott az „erő”, és az a kapzsiság vele. És miért csak néhány egyén hatalmában és valamennyinek szabadosságában van?
Szülők segítettek a család összetartása végett... a kifejlett különösség adja zamatát az egésznek- nincs mérséklet - erőikben megadva joguk mindenre...
Ez az ország már „féloldalas” lett – az alkotmányuk sem másként csak így, ilyen összegereblyézett formában, ahol a törvény csak a kis-embernek iránymutató és kötelező, a „nagy” azt tehet, amit akar, azok ellenében is. Moralitás tekintetében meg amúgy sincsen jelentősége, sem értéke, hogy a maga jogának és állapotának érezze akármelyik is. Keresztényi keretek adta lehetőség, amiben az keresztényi érzület így kap helyet?
Így jártunk „nagyjainkkal”, akik törpeségüket a vagyonok nagyságával egyenlítik ki... olyan ez már, mint „ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel”!?
Azt kell hinnem (ha már a hitről beszélnek), hogy azt hiszik a népben nincs meg a megkülönböztetés mércéje... már nagy a felháborodás. A közvéleményben mégsem egy a nyelv, mert fellelhetők ezen cselekmények kapcsán is a „bigott” hívők „közömbössége”- akik egyszerűen csak „szeretnek”, akik oda vannak Orbánért és a Fideszért bármit, és bárhogyan is tesznek, ők megértéssel viselkednek! Idáig jutott a nemzet, hogy az első-számú mondja meg mi az igaz és mi a hamis, és végrehajtja, amit csak akar ezekből, sőt ő maga a közvélemény már, ahogy Istent játssz fölöttünk.
Pedig volna dolga az állammal kapcsolatban – ezer a probléma az elszegényedéssel és a „viskók” lebontásával csak tetézve minden (lám csak- nem mindenkinek adatik palotaméretű tetőfedél a feje fölé) azt a picinyt is elveszik, hogy nagyjaink „duplázódjanak” egyik napról a másikra? - a szegénynek ehhez nincsen joga, örülhet ha élni tud egyik napról a másikra!
Imigyen okoskodva eljuthatok ahhoz a megállapításhoz, hogy az állam jólétének egészen más jogosultsága van, mint az egyes ember jólétének. Az erkölcsi szubsztanciája, az államnak, létezése, azaz joga közvetlenül nem elvont, hanem konkrét egzisztenciában van, s a cselekvésének és magatartásának elve csakis ez a konkrét egzisztencia lehet, nem pedig a sok, morális parancsnak tartott általános gondolat egyike...
Az a nézet, hogy ebben az ellentétben a politikának soha nincs igaza, azon alapszik- amit és ahogy mutatva, hogy még mindig sekély képzetek uralkodnak a moralitásról, az állam természetéről és a morális viszonyokhoz való viszonyáról... fordítva lovagolnak, az ország feje-tetejére állítva, így ad okot a hatalom, az ingerlékenységre... a rezsicsökkentéssel adott morzsa, azért mindenre nem jogosíthatja fel az elitet, sőt hivataluk gyakorlásán kívül semmire sem. Dolguk a népért való kormányzás, nem pedig önmagukért, ahol Orbán kreál ellenséget- és ezekkel a „képekkel” harcol, miközben tág teret kap a nyomor. Uraim! Ébresztő! - hogy ésszerű dolgokhoz járuljon szemléletük ésszerűsége is, hogy a politikában az ember tudja mi a lényeges, s hogy nem mindig a feltűnő a lényeges!
Vagy az érzést tekintsük döntőnek? - akkor persze megkímélik magukat minden fáradságtól, illetve továbbra is csak magukért fáradozhatnak, mint tették eddig is... ja- hogy a vagyonszerzés is tudás és akarás is, ilyetén a politikájuk is - külsőség és erő ugyebár?
Eltáncolom a feltört undort
kitágult világomon.
Sors-roncsaim minden hitványságom,
ott-csábító holnapomban,
hogy ma-sarából magasodtam-- (szőke)
2014. 10. 01.