Sóvárgás...
...és mondja a magáét Mesterházy:
2014 második felére megszűnik Magyarországon a mostani félelem és elnyomás. Az jut majd közmunkához, aki rászorul, nem az, aki hajlandó a politikai vetélytársakat lejárató demonstrációkon órahosszat egyentáblákkal ácsorogni, hogy legyen muníciója a revolversajtónak. A rokkant-, szolgálati- és korkedvezményes nyugdíjasok újra hozzájutnak korábbi járandóságaikhoz. Az ősszel kezdődő tanévben már nem kell tandíjat fizetniük az elsős egyetemistáknak. A nyugdíjasok pedig megbecsülést, tisztes nyugdíjemelést és nem kioktatást kapnak a kormánytól. Magyarország nem csak a plakátokon, de a valóságban is jobban fog teljesíteni, és ezt az emberek azonnal meg is fogják érezni. Könnyebb lesz az életük és a szabad légkörben megszabadulnak a fojtó feszültségtől.
Európa számos országában a baloldalra marad a nagytőke csillapíthatatlan – és olykor sajnos fékezetlen – étvágya miatt bekövetkezett gazdasági válság hatásainak felszámolása. A kontinens nagyhatalmai közül Németországban a szociáldemokraták visszaértek a koalíciós kormányba, Franciaországban, Olaszországban a szocialisták illetve a szociáldemokraták és szövetségeseik irányítanak. Nagy-Britanniában újra nő a Munkáspárt győzelmi esélye. A választók közvetlen környezetünkben is rendre a baloldalnak szavaznak bizalmat, miután az előző kormányok alatt tűrhetetlenné vált a gazdagok és szegények között jövedelmi különbség, gyorsan terjedt a nyomor, a kilátástalanság.
A feladat nem könnyű: úgy kell beindítani a gazdasági növekedést, hogy a vállalkozók is megtalálják számításukat, a bankok is egészséges hitelezési gyakorlatot alakítsanak ki, ugyanakkor a munkavállalók is érezzék sorsuk jobbra fordulását és a munka nélkül tengődők előtt is megcsillanjon a remény. A változatosság kedvéért a többségnek legyen jobb, és az igazán tehetősek vállaljanak szolidaritást. Ők elég erősek ahhoz, hogy ezt a terhet elbírják...
Véleményem:
Mintha megállt volna az idő, semmi nem változhat (!) s ezt észre sem veszi... kevés ő ahhoz, hogy -amit leír feltételes módban, abból valóság legyen. Irányítani akar, uralkodni – mintának hoz néhány környező országot – de a lényeg elsikkad.... nevezetesen: a nyomor felszámolása (itt már nem elegendők a szavak) - - társadalmi-bajok gyökere honnan eredeztethető (ki mérte fel?) – folyamatában, mint rendszer sajátjaként van jelen- rendszer megváltoztatásra feltételes módban nyilatkozva – kis úttörős megnyilatkozásokkal – hamis képet ad, valamiféle elfogadását tükrözi inkább e jelennek. Pénzt nem tud mellérendelni ötleteinek megvalósításához, Matolcsy maradna az MNB vezér és ezzel minden ábrándnak vége is!
Orbán elindult egy úton, hibáit az ellenzék nyakába varrta, immár és épp ezek miatt, az a kevés bizalom is elszállt, ami még inspirálhatott volna - egy-másra talán, de gyakorlatában a kilátástalanság van előjegyezve (ha még nem is tudatosult), kivetítve itt tesze- toszaságuk, amit imigyen már egy ciklus alatt művelt az mszp ellenzékként! Nem vagyunk kísérleti nyulak, hogy csak azért, mert a nagytőke csillapíthatatlan étvágya okozta a gazdasági válságot, elhiggyük a megváltozást – hogy az egy, Mesterházy bemondásra sztornózva lesz majd! Szalonkodással sehová nem jutunk- összefogás meg nincs, kirekesztő magatartással csak még mélyebbre kerülhet Magyarország. Ide kemény- tökös vezető kell (Orbán sem az, harcai ellenére sem), Mesterházy, Bajnai csak perceg a „puhafában”! Ennek a népnek- országnak, már vége van... ha választani mennek az emberek, azzal lemondtak a változásról, azzal csak Orbánt igazolják, és- hogy birka a magyar!
És mind emellett az mszp-re szavaznak, már a butaság csimborasszója lesz, mert Mesterházy megállapításai ugyan helytállóak: „gyorsan terjed a nyomor, a kilátástalanság”..stb. De a gazdasági növekedés pénz hiányában el fog maradni, tehát- minden marad, ahogy van!
A bankóprés csak Orbánéknak jön be, de az sem értünk – a szegényekért, hanem önmagukért, önmaguk igazolására kívánták: ugyanis, ha beindulna a fogyasztás akkor lenne növekedés is. De- mint látjuk hamis számaikat, és a még hamisabb kommunikációjukat vele, semmi nem változik, csak a kirakat fényesedik! Külföld elalél tőlük így is! Elhiszik (mert hinni akarják) – Orbánéknál jó az irány. De mindenki tudja (idehaza), hogy az ébredés keserves lesz mindannyiunknak!
Sóvárgás a hatalom után... a dolgok lelke, mindössze ennyi, hogy a dolgokon túl van valami más is, őt – Mesterházyt és pártját - sem érdekli – pl: közérzet, létérzés, létállapot- és távolság, tompítottság, elérhetetlenség. Nosztalgiáznak az mszp-sek – ez szomorúságra hangol, mert az akarat (részükről is), mint egy háló, fonja be az érzéseket, amit még táplálhatunk... igazság itt nincs már, csak gyökeres változtatással lehetséges megoldások- de erre az mszp nem alkalmas.
Sötétbe indulni útnak botorság - a szó hamis és távoli az eredmény, mert határozatlan, bizonytalanságra utal... a messzi- a távoli „valami” igazsága elérhetetlen így! Valahogy nem érzik a mélységeket- a következményeit – szabadságról papolnak, új formát keresve – de tompa fülekbe harsogja a mondanivalót (tartalom nélkül) a vagyoni és létbizonytalanságok miatt!
Penészvirágaival köszönt a lét
kisiklott sorsok ijedt-békességén
a sárkányt is lebírja –
a csönd adta opálszagra
a lélek: mécses imbolygó parányi lángja
izzik tartó-szívén-
oltalmazó mindenségben máglyaként
kórón fogott – faragott fagott szavára
pislog sugárként magasztalás oltárára
az ima, miként- jobbra-balra köszöngethet ma
lángot lopva a vak-komondor is a sánta--(szőke)
2014.01.04.