RE - FLEXI - OK

A létezés csapdája...


A szerencse elhagyott,
szerencsefia sem- nem vagyok,
csak jajdulok, ezer kínnal- mit e kor
meghatározott -
             körvonalaimra nyögni rakott.
Tenni? Mit?
Még szunnyadom létem időcsonkjait,
             s a rárakódott szavak
             salak-kéményeit
             füstölögve szorongom…
Ős-okán sehol? Még várok— (szőke)
 
Minthogy Orbán már mindent megígért e népnek (népnek nevében beszélve, a morzsákat!), s mindent vissza is von- amúgy lassacskán, már nincs is az ígéretekből… (szarban minden adós, háromszoros a behajtási fenyegetettség – összegben!) vele a gyűlölködés politikáját adja a gyakorlatnak, diktatúra formáit öltötte föl, most már csak szózat- malaszt, mit a központisított hatalom biztosítására felhasznál egy más történelmi aspektusból, mit csúfolnak demokráciának. A kép erősen szubjektív, mert a központba magát adja, a valóságot úgy szövi bele, mint társadalmi átalakulást és a szabadság ellen egyfajta misztikum felmutatással alkot erkölcsi fogalmakat az új alkotmánnyal, de megmagyarázni mégsem tudja érthetően azt, lehet, hogy maga sem érti a lényegét? „Itt az idő”, mit kegyetlenül próbára tettek a „hirdetők”. Próbára tette az idő, a hitet, az élet értelmét, reményeit, mert millióktól veszik el.
       Az össze-visszaságban a beszédek is azok, nyíltság is visszamutogatott- gyávaság áhítatában, hol egy központosított cél lebeg, ott bonyolódik a hatalom… hol már a szegénység is a megszégyenítésnek feszeng. Bajainkat, fájdalmunkat, sérelmeinket elhallgatják most…
 
…érzitek? – sötét tónusát rajzolja fel a fény
Egy magán bőg,
                  eggyé a több és hidegén
egy új rend másul- közein szakadék…
már százezerszer tükréből dől 
                  ránk az ég
százezer könny-híd vele rajzol fényt—(szőke)

Ne tégy olyat mit megbánhatsz! - „érdemes próbálkozás, mert a nyugodt élet és a könnyű halál föltétele.”
Isten, Budha stb. csak elnevezése egy fölöttünk lévő hatalomnak... misztikus és csalódásra okot adó, mert nem tudhatom ki lesz az ítélkező legfőbb bírám ott, amit csak elgondulunk így- úgy. Ténymegállapítás (mindig) a hitből merítve, minek hallatára mégis, enyhén felborzolt idegzettel hegyezik fülüket mindenikük az elkövetkezőkre. Mi lesz ott? Hol a Menny és hol a Pokol? Hová is kerülök?
Természet megtette feladatát és megteremtette az isteneket – ezek után igencsak bizonytalan a helyzetük, ők maguk nem magyarázatok, mert maguk is magyarázatra szorulnak, és az ember észre kell vegye, hogy nem létező kérdést vet fel és ha felteszi, hogy nincsenek is istenek, akkor nem szükséges megmagyarázni létezésüket...
Magamból kiindulva, úgy érzem, tettem dolgomat, mit elém tárt a lét- mennyből lett pokol és számomra a föld a vég!
„Lehet, hogy a békés és szabad életre alkalmatlan időszakban születünk, kedvezőtlen körülmények közé, előnytelen megjelenéssel és kedvezőtlen adottságokkal. Mégis képessé válhatunk a józan mérlegelésre, a képességeknek és lehetőségeknek megfelelő módszer megtalálására és alkalmazására, alaposan átgondolt és teljes szívvel végrehajtott cselekedetekkel, amelyek eredménye értékes.”
Orbánnak nincs szüksége filozófusokra, nehogy má' tanítsa valaki, egy gondolkodó (?) - rajta kívül másként vagy nem is használhatja elméjét- csak a durva vágy és közpénzből milliárdok hobbira költése a tudás, no- és - netán kitudódna (számára is) mily istentelen e tett – nem számít a nemes vágy, energia, bátorság, amely az emelkedett érzelmek lényege volna- ugyebár?
Orbán a tanítónk! Hütlen kezelések kapcsán bizonyosan (a köz javát tekintve szöges ellenében), ezt utána senki nem csinálná(csak magáért- minden más duma), más tudatlan csak rabszolga lehet itt!
Jön az EU választás- és kinek az érdekét képviselik ott? - a magukét, az erős középtől felfelé (nem a népét!).
A baloldal egymásra mutogat (ahogy ez náluk már szokás)- Gyurcsány a hibás megint mindenért! Ostobák! Megosztani az amúgy is gyengét, hát (!) - senki ne mondja nekem, hogy az MSZP-t kilóra meg nem vették... mert ez volna az alázat, a szolgálat egyik formája - ugye? A dolgok fonákjának sokszorozása nyomán tűnik elő (sokszor) az eredeti „mntázat”! Messze vagyunk még a megértéstől (egymás felé), még messzebb az akaratlagos irányítástól. Nem tanulnak- nem tanulták meg, hogy az önmagának hazudó, környezetének folyton hamis szerepet játszó ember megalázott lény. Gyávaságból fakad. Csak a bátorság adhat belső tartást és emberi méltóságot! Pillanat kudarcából pánik lett? – talán nem, de depresszív hangulat igen. Hamis tudatból építkezik most a jelen... elmúlthatatlanság érzetéből a jövőnk olyan lesz, mint a múltunk! Az emberek ezért is reagálnak érzelmileg oly szélsőségesen...
Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása (a látszat csak) – akkor megalkuvásról van szó! Baj van az adó-vevő berendezésünkel. Régi sérelmeinken rágódunk, visszavágyódunk elmúlt állapotokba – elképzelt jövővel vígasztaljuk vagy ijesztegetjük magunkat, akkor az aktuális valóság elsikkad!

Ábránd, óhaj, vágy...
Kívánatostól a kívánatosig,
szorongva mégis, terébe firkál
az idő – elme-keveredve dimenzionál
múltba kacsint - jövőt így lát -
      és a jelennek ágál.
Szabad vagyok?
Ajkam jajgat némán,
      idegen lett a táj.
Fáj, fáj, fáj, ez a bizonyosság –(szőke)

2014. április 23.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat