Hátrafelé menni előre...
A politika számomra (nekem) a legmocskosabb valami (hiányzik belöle az ember). Nem is értem egyesek ragaszkodását hozzá. Hazug és aljas, ami az emberből negatív az ott megtalálható! Értelmetlenség, magasszíntű fényűzések, irracionális elemei- bizalmi körei, kényes gonddal keresgető választékosságokon keresztűl átélt napi teendők mellett is érzékelhető, hogy a lényeg, a nép és az ország sorsa kimarad belöle. Hm...
Szép szavak mögött a sötét lélek párviadalára esik fény a tudat előterében - puszta sejtetéssel mindig a folyamat. Ez volna a jövendőt formáló ereje? Tudás nincs, de a saját fizetésük rendezése elsődleges (egyhavi illetményük öt évi közmunka bére így is- pláne, ha valamilyen tisztséget is visel, vagy miniszter esetleg államtitkár!).
Megalakult a parlament, elosztva- hogy ki kit vezet, milyen bizottságokat felügyelnek stb. Kezdődhet a munka!
- Ha valódi döntések nem is születnek, lesznek majd kemény odamondások, Vona Gábor talán körbevisz pár vizslakölyköt a parlamentben egy Index videó kedvéért, Schiffer András dörgő hangon fogja napirend előtt kikérni, hogy a Fidesz a Fidesz, Mesterházy Attila végig bizonygatja a 4 év alatt, hogy ő a legalkalmasabb, Gyurcsány néha bejár majd melegedni, Fodor Gábor mosolyog, Bajnai visszaadja, Szabó Tímea meg átveheti Szanyi Tibor szerepét az egyedül vagyunk Tibor című monodrámában. Aztán kapunk pár molinót, lesz majd, aki elfoglalja a pulpitust, amitől Kövér nagyon szomorú lesz, és senki se tudja, azért mert nem veretheti meg az ellenzéki képviselőket a házőrséggel.-
Tehát minden menni fog ugyanúgy, mint eddig, mintha lenne jelentősége annak, ami az országházban zajlik. (J.A.)
Házatlanul már és hazátlanul
dermesztő a kép- s panaszomra idomult
fájdalom mindent leszól – derék (!)
amivel ítéletet szab magamra és életemre
jutalmul.
- Hol nincs otthon, ott haza sincsen -
Szégyenkezem. Ez minden, hogy beájult
valami bennem- hogy valami végre nem lett,
mit tűrnöm kellene. Immár értem is fújják
a harsonát – ott- hol furton-fúrt
a kedv- csak magából ered...
Csonkaság-esszenciám
a veszteglő időm – már szomorún
űr bennem, s ezeregy ismétlődéssel
hosszában és távolságban,
közöny-magunk
szeszélyein hámlik fel sorsunk-
Itt az idő után, itt a vég, a megtébolyult! --(szőke)
2014. május 07.