RE - FLEXI - OK

Skizofrén árnyak...

Na- ja! -szigetelünk... elszigetelődünk. A megsemmisítő erejűnek látszó választási vereséget követően, a szocialisták maximálisan partnerek voltak abban, hogy magukra húzzák a bűnbak szerepét. Bénultan, majd belső harcoktól tépázottan, tétlenül figyelték a Fidesz kétharmados ámokfutását. Mindez mára azonban rég nem igaz. Ahogy a Fidesz-kommunikáció kritikátlan átvétele az is, amikor a jelenlegi MSZP-t akár a négy-nyolc évvel ezelőttivel, akár (Orbán „bébiszauruszos” hasonlatával élve) a rendszerváltás előtti kommunistákkal azonosítják. Miként erős elfogultságra vall, ha nem vesszük észre: Lendvai Ildikó, Kovács László, Szekeres Imre, Puch László vagy Kiss Péter (akinek erőt kívánunk a gyógyuláshoz) rég nincs benne a pártot meghatározó vagy alakító erőkörben. Bőszen lehet kritizálni Gúr Nándort, Kunhalmi Ágnest, Józsa Istvánt, Tóth Bertalant vagy Demeter Mártát, de régi káderekként leírni őket, az a valóság eltagadása. Ahogy a vélemények általában, ez az elgondolás is - önkéntelenül is – szubjektivista igazságfogalom felé csúszik el... és mint minden igazság, mert egészében nincs is olyan – nem is lehet teljes (!)
„Bajnai Gordon és az Együtt 2014 tündöklése és bukása más forgatókönyv szerint zajlott, a szocialistákétól merőben eltérő emocionális hullámzást váltott ki a politikát közelről figyelőkből. Leginkább az LMP sorsához hasonló játszódott le a volt kormányfő messiás-szerű visszatérésekor, majd a keserű ébredés: nem, nem lehet más a politika. Épp e csalódás érhető tetten a mindenen fanyalgók táborán.” Hiába no- a gyakorlat az igazság legfőbb próbaköve...
Nem gondolom, hogy aki kritizálja az ellenzéket, az Orbán szekerét tolja. A kritika a butaság ellen szól, mert előre törni ész nélkül nem lehet, mint ahogy erőre kapni sem... betegen! Lázárnak van némi igaza (ha másként értelmezzük), hogy mindenki annyit ér amennyije van, mármint esze!!! Így megáll a megjegyzés! MSZP csak hápog és totyog, mint béna kacsa – adja az európai politikai színvonalat és őrzi a látszat látszatát – viszont konkrét (ELNYOMÁS ALATT ÉLHETEK) – szándékként mentségre feléjük csak tények ellenében mehetnék – ezért (is) fel nem menthetőek hibáik alól, de lehetne bennük már gerinc- elviselve vállalni tetteiket, azok „eredményeit”- következményeit (legalább- így utólag)! De nem (!) – kérem elnézésüket (mondja a süket), vannak még szavak (mondja a vak), tévét is lehet bámulni néha (mondja a béna), örömünk mégis véges (mondja az egészséges)...
A politika erkölcsi mocsarába süppedt az ország- lelkiismeret fabatkát sem ér, az elmúlt három és fél év alatt nem volt és nem lehetett érkezésünk ahhoz, hogy ezen a téren bármit is komolyan megváltoztassunk (egyik oldalon sem!). Duma van és egyre nagyobb nyomor, mégis sötétben tapogatózunk... a baloldaliság „elavult” - túlságosan elnagyolt és túlzó kijelentéseik következményeként inkább visszariadtak, mint harcosak – rengeteg fogyatékossággal bírnak – a közösség javára a szó (is) csak maszlag. Kitartás nincs, állhatatosságuk kívánnivalója fogyatékosságaival bukott,, nincs készség sem (oly gyenge mit a reggeli harmat), eltökéltségben tudás nélkül? - és a képesség, hogy fel nem adjuk? - hol van? Kijavítják hibáikat? - fenét! Egy cél van Mesterházynál, az is csak a hatalom birtoklása (igen nemes munka) – magáért. Vagyis a társadalomban nem valósul meg a programja (2/3-d okán és jogán lehetne csak valami!) - de mert tudatos képmutatók, csak – mint olyan gépezetté lettek, akik elnyomnak másokat... (újmódi náluk is kiütközik), hiszen a tőke uralmát meg nem döntik! Amíg a bankok olyanok- amilyenek, csak kizsákmányolás lesz, egyenlőség velük- általuk nem. Amíg egyik jóllakik, a másik meg éhezik nem lesz lehetőség léthelyzetünk megváltoztatására, pedig a Fidesz 2010 óta folyamatosan adja a magas labdákat – de csak az erőszak módszerei változhatnak, mert nincs válaszuk. Győzött a Fidesz – az emberek fölötti erőszak... a szolgaság minden formáját adja, a gazdaság növekedése „szédítő” - a hatalom övék marad, mi meg tengődünk nap mint nap... a szép kilátás takart! Csak szám-adható, mert megfizettem mindenért már – semmim sincsen (mindenemből kiforgattak) – most újra szabad vagyok! Vagy ez (is) csak illúzió? Pedig megfizettem azt a nincset, ami már kincsnek mondható...

A düh oly nagy bennem, hogy tajtékzón
hódítja kalitkáját... hol ütemtelen lobog
zárszóra várva pitvarában, mint kehely-fogott
érzelem – hótüzében-égő- pillanatra-mocskolt
felszakadt sebén, oltalmazni lobbal- hogy
                                    dárdát forrasztott
belém-nyílalt pillanatán az alkudozásokon...
Fájok! - az üdvösségért... lendített a horog, a most
kemence-forrón bennem
                                     pántolja továbbgondolásra
ágaskodó sirámaimat, hogy fölcicomázta a mámor...
kerítőként a dal, mert a gyertya pislog -
fölé fészkelt az alkonyat, ahogy a marasztaló sugár
                                     elvirágzott,
szalonképes mélyébe árnyék-csókolt- ösvényein
felsebzik a követő roham, ahogy-
                                     egy sikoltás magasában,
tűz-ormokra lovagol szélmalomharcom--(szőke)

2013.10.05.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat