Nyugtalanul...
Valami emberit szeretnék hallani... de a logika a jelenségek értelmében oly kevés, csak ellentmondásra szövik a mondanivalók fonalát. Így megrendülve vagyok itt - és a készen kapott vigasztalás kapujában is – szokottnak nem mondható az egy-emberi- közösség, melynek drámája játszódik épp a szemem előtt. Életharcunk kis-köreiben felkavaró a küzdelem – isteni vonásain a nyomor ráncai szelik át az ürességet, mit csak emlék-anyagával lehet kitölteni a legkonkrétabb valóságban, hogy benne megleljem – meglelhessük - a tükörképet, azt a tükörképet, ami a társítások tömegét kell láttassa, meghitt gyöngédséggel és azzal a természetességgel, amelyet a sokéves együttélés csiszol simává a jól nevelt és jóindulatú emberekben!
Adottság keretein belül sem tudom megoldani lét-feladatom (mindig van ki beleszól, elirányít), hiába a habitus egyénítve akár, ha különcként inthetek a pillanatnak, mert az elhagyottal, a titokzatossal, az értelmetlennel, a céltalannal lett egyenértékű az akarat- csak a mimika lett kifejezőbb rajtam... az idővel - egyre mélyülő vonásaimmal - adja vissza a múlt történéseit, mint egy művészi-rajz... annak túlvilági lényegén tűnődve- már tetszés szerinti jelzőkkel is furcsát alkot az időben!
Itt bennem, belül egy hang mondja a magáét- és kerekített mondatok ölében rezonáltat egy érzést, amely a jelen lévő életet „énekli” meg, hol csak a szomorúság vallomás-halmaza lett élet-habzsoló, mielőtt még átlépek egy küszöbön... már koromnál fogva is aktuális és egyáltalán nem kivételes módon egyből-szabott akaratban.
Döntöttem: ha megélem- nem választok (nincs is kit!). Bojkottálom demokratikus eszközeim – pusztulásom látványa nem inspirál, még ha győzelmet hozna is... mert: „Kiket, komisz vitorlák vagy bús vértengerek,
Rettentő sodra visz:kalózok s könnyes árvák-”
Orbán vitorlát bontott győzelméért, de a béke jelvényét fel nem mutatja, így sem... bár letagadva 2010-es forradalma, mára más vizekre evezett s ez a jövendőnk bizonytalansága, mert kiderültek embertelenségei s történelmi ábrándja! Radikalizmus ellene nincs, csak beletörődő szomorúság jelenít, erkölcsi értékrendje ízléstelenségében (hol az ellen' sem mozgósít ellene), csak tudomásul venni vagyunk kénytelenek győzelmét!
Jól kommunikál a Fidesz... az ellenzék meg kusban: 2014-ben „a családokat és a munkavállalókat is pozitívan érintő változás lép életbe: nő a minimálbér, a nyugdíj, bevezetik az gyed extrát, és emelkedik a szociális és gyermekvédelmi dolgozók bére is” – Hupsz- mily kegyként gyakorolja hatalmát a Fidesz!
Rezsicsökkentés, mit visszavon a következő években, megsegítések, amik elfelejtődnek az évekkel, deviza : segíts magadon alapon oldódik az időben stb... a gyerekcentrikus hozzáállás meg felejtődik, mint az öregek ellátása is... szépen , lassan semmivé nullázódik értékben (családipótlék és a nyugdíj!).
Majd a fasizmusba torkolló kereszténykurzussal fojtogatnak, megdöbbentő nyomor és éhezés egyéni tragédiáin, immár társadalmi méretekben pusztítanak... lám!- a társadalom sajátos szépsége ellenkező irányból beleéli magát a lelkiállapotba, más hangulatból építkezik, mit emberinek nem nevezhetek már... ez lesz a választások után, ha választunk, mert Orbánt igazolni fogja, de a társadalom „ízén” változtatni nem fog, csak mélyíti árkait a vak vágy és a vásott köpeny, mibe burkolózik a hatalom - lesz az ki-be forgatva, ahogy a széliránya adja. Így nincs (nem is lesz) megelevenedés, de lesz infláció és természetfölötti mitikus alakok világképe, mit elénk vetít a jövő! Orbánék új világa itt színeiben, hangulatában hétköznapi emlékeket kever egy kozmikus látomásban, amit a borongó bánatok végtelen gazdagságával variál majd – erőt mutat és erőszakot vesz rajtunk továbbra is.
Magyarország jobban teljesít! De az ellátásban mégsem érezhető... vajon miért?
Hiába már a szándék a bizalomra...
Messzi hite, nem állok a sorba érte-
Rám horgadt jelene, a pillanat horgadja
Vágyaiból múltját porba- (szőke)
2014.01.03.