Kín és kínlódás...
A társadalmi bajok ránk maradnak... megoldásában egyik párt sem előremutató – az országos hangulat rossz. A választások, mint látjuk semmit nem oldanak meg... 25 éve egyre szarabb lett minden és évről évre a kavargó érzése bennünk, ami bátortalanságunkból és a választási be nem váltott ígéretekből adódott érzés, hogy – bár sejtettük, már az elején is - de az észlelést magunkban tartva, elfogadtuk négyévenként – az „orvoslás” helyett – a szép hazugságokat és reménykedtünk, hogy egyszer csak rendbe jöhet minden. Nem jött rendbe semmi sem, már érezzük- látjuk, de még mindig latolgatunk! Ellenzékünk nincs- „ál-szocik” nem értünk vannak... zsebét tömné mind (ők is) és általunk megválasztva az előlegezett bizalommal visszaélésre felbátorítva kifosztanának!
Kínos most az érzés, és rádöbbent- nincs is kit felhatalmazhatnánk a vezetésre, az értékítélet ezért is zavarodott össze mostanában! A különbségek szitokváltozatai éreztetik az ott húzódó, meghúzódó hazugságokat... disszonáns állapotában a lét – könyörtelen az igazság, még TEK- kel elnyomva is – nem lehet béke – kínok feszítik a fél országot.
+
A bajai kampányvideó ügyében született törvény például lehetetlenné tesz minden felvétel útján történő bizonyítást, a jövő márciusban életbe lépő új Polgári Törvénykönyv lehetetlenné teszi a sajtófotózást és a közszereplőkről vagy közalkalmazottakról megformált kritikus vélemény kimondását.
. +
...ugyanis bárki sérelmesnek találhatja a róluk írók bármely mondatát, és ezért feljelentést tehet ellene. Onnantól kezdve pedig a sorsa az istenek és az ügyvédje kezében van – ha jut neki ügyvédre. Mivel „rágalmazás vagy becsületsértés” vétsége miatt szabadságvesztés is kiszabható, gyakorlatilag kizárólag a bíróság belátására van bízva, miszerint egy bármilyen műfajú írásért tömlöcbe juttatja-é hosszabb vagy rövidebb időre az írástudót, vagy „csak” pénzbüntetésre ítéli. Bevágják-e az előzetesbe – aminek most már felső időhatára sincs, guggolhat a kaptárban, míg sorra nem kerül az ügye – avagy védekezhet szabadlábon. És ehhez nem kell valóban becsületet sérteni vagy rágalmazni.
Azután meg, bárki is győzzön, az elnyomó törvények meg fognak maradni, hiszen egy új kormányzatnak éppúgy érdeke az őt érő nyilvános kritika kordában tartása, mint az előzőnek. Nem javul majd a helyzet, kicsit sem. (huppa részlet)
Kínos- már az is, kinek pofájára ráfért az ötlet és törvényt is alkot immáron így! Magyarország a sötétség országa lett, s a demokrácia gyilkosa, innen már egy lépés, hogy ki szólni mer, azt a társadalom kiveti magából, ha kritikus a tartalom... így lesz megint halálfélelem, meg bűn és csömör szörnyűséges trágyadombja, hol - aki épp kakaskodik - ítél is egyben!
Nyelv, a forma, a félig érett célzások üdeségét sutba dobva nyalhatunk a hatalmasoknak.
A tanulság lélekbéli, keresztülérzik a lét panasza... hogy elsatnyul az élet csak pipogyán élhet és vélhet – már aki (kritikát mindenki tartsa meg magának), de mit tehet az, ha épp ez lobbantja lángra- magasabbra mohó és kiolthatatlan vágyait, hogy az igazságot ilyetén is kimondja? A kérdés költői és a levegőben marad... (?) - vagy tényleg ott a bünti?
Akkor tehát tréfálkozással sem mondható ki az igazság – vagy testálhatunk jobbra-balra, barátnak és ellennek – hogy teljesebb legyen a játék - ízét, csípését, hatékonyságát adva rá nem lehet magyarázat? Immár elakad szavam- gondolati hátteremmel (bármily biztosnak látszanak is a várt hatás felkeltésében) el-el-akadnak, meg-megenyhülnek, százfelé cikáznak és merengenek, s akarva vagy nem akarva még e zűrzavarukkal is, alaphangon is, a nagy válságot láttatják, a témák köré fonódó eszmék és bukfencek sorozatában! Ez a lét ostoba, trágár – ijesztően valóságos elemekkel, afféle szellemi haláltánccá lesz a törvény által...
...miért is a hatalmasokról alkotott (és kapott) képek és gondolatok - immár a pávatáncok után - egy balettá magasztosulnak, amelyhez a hegedűszólót a rendőrség adja, vagy a kötelező-hittan égi orgonaszaván válhat tettük felejthetetlen mámorrá a Horthy-csontvázak ropogásán keveredve (!)
És ha még mindig nem világos, akkor mondom: ez már kőkemény diktatúra, a vég, a belső válság... az ember tisztánlátással ebből felébredhet-e? Bennem a teljes megrendülést hozta... és a továbbiakban majd a hatalom konvenciói által megfáradt rabként- ha még marad bennem valami vakmerőség, ki tudja, honnan érkező és hova tartó országúti vándor, minthogy (ehhez egy fogam sem füllik- igaz már nincs is!) eleget tegyek e hatalom illemszabályainak. Lehet kivonulok Kanadába, mert ez már valóságos üldözés... rémjáték itt, melyet Orbán igazgat, én ebben részt nem veszek- merthogy a földönfutóknak is megvan a maga saját költészete!
A könyvégetés után mit is várhatnék még...(?) - valami az őszinteséggel nincsen rendjén Orbánéknál! - ha a nyíltságért „csodát” így művel...
Kit nem bánt a szegénység?
A gazdagot bizonyosan nem...
A keserű sors örömöt nem ihat,
szerencse nélkül
és lyukas üleppel
öltözhetek piros ruhába
így viselhető e lét, ha ünnepel -
Szebb a címer, mint az életkedv
és végre osztva a kegy...
hozzá adott egy köpeny
amit ki-be forgathat az akarat!
Kolbász és sonka illata -
vágyaikban mindent rejt,
semmit se mutatva,
a bajból ki nem húzhat...
Koldusszámba igaz-ügyek:
élet nélküli élet...
festett képpel pírra nem megy,
csak más világra, mert más a világa-- (szőke)
2013.11.24.,