„Szégyellem, hogy ilyen közegben kell élnünk, együtt, magyarokként, anyanyelvünket használva. Azt mondom, amit egyikőtök írt kommentként:
Na ebből van elegem vaze!!!!”
Egyformaság köpönyegében...
Egyedül vagyok
...már a világban is?
- vagyok amolyan
hozzá-férhetetlenként
megkeményedő kérges hetven-év
ingerlékeny magányos nyűgével -
Ahol- ahogy a lét mágusaként próbát vesz
embere a semmin
...és mégis- mindig ugyanabban a székben
szenderül el -
...hülyeség mondanád -
hülyeség az egész élet mondom én...
honnan és hogyan nézed - ilyetén lehet kérdésed:
miért is kérdéses minden?
(ha majd leélted a nyúlfarknyi éveket
amit életnek nevezel-
válaszokat csak akkor kaphatsz!)
Korlátlan-homofóniáin ily „kezdetleges”
megalázott jelenléttel
csak a múltjában élhet az ember...
Gondom- amit épp egy ország vacog: a jövő
...az élő lehetőség még
...de épp ezt veszi el minden
politikus haszonélvező
aki csak a pillanatnak élt és él
pofátlan épp-
aggódással figyelhetem csak
mert van- és volna kikért -
...ám aki mindenről lemondott
mindent föladott
az ne sírjon most
ha reményét vesztette mégis
és elemi-erővel csak a túlra figyel
- ami már a lét-kívüliségtől átráng rajtam is -
az itt minden erővel – érzésre egyre erősebben
félelem-teli-síkjaitól vonja figyelmét el -
Nem lát csak van (!)
„mintha semmi sem történne túl a határon”
s nem motozna másként is a halál
az ajtózáron
hol
a gondok sokasága gyűlik csak gyűlik
...ahogy magasából rég
- amitől most egy ország így
lett kitakart érzelmi roncs -
várja- várhatja a reményt-
amiként
majd az ott-
egyszer lehet
talán ráköszönhet
...de birkaként bizton nem! -- (szőke)
2015. 03. 05.