„memento mori”!
…”tetemek porával betemetett a kéz.”
Az emlékoszlop mellett árnyát ejtő lomb motoz,
a szél tombolva tépi még elsárgult levelét,
és lelkemből kergeti a fagyot -
már szívemben ősi oltár ég,
hadd a harcot...
...és a csupa-szikra-lélek, miként
könny-teli himnuszába fog,
- ott nem roppan a derék -
csak hajoltan magába buzog...
Meghalt! Ismeretlen! Ily felirattal rég
céduláival az alkalom -
Lehetne már nyílt is a beszéd,
ne herélje ki a megszállott-sirató,
ki- ott jámboron... hajlékában is csipkés,
„hisz lassan ez lesz „jónapot”-om is:
megölték megölték megölték”! – (szőke)
2015. 01. 28.
„tabula rasa”...
„De jobb így, új mocskot nem láthatok,
s a régit meg kimossa tán belőlem
a belső tündöklés...”
mert róka fut a köd alól
s hurkot köt a hideg...
recsegősen magát-rejtő gyors,
víg-nyáj vérével
ízén-mocskolt -
Vénusz majd óv...
meg az éj, hová ösvény vezet,
ám nyomodban jár más vadállat
hozni gyilkos ítéletet!
Üres árny és por leszel...
és játszva megejt – mert a gonosz
szörny-adó-idő széttéphetetlen.
Békességben még lenne nyugalom:
„összeharapott foggal, ököllel,
feszülő inakkal,
szájpadláshoz ragadó nyelvvel,
alázattal”
(küzdve érte, újulva erőt nyerve)
„mint Jákob küzdött volt az Úrral.” Ó, hogy
ámul a nép! - mert égi a szándék? - mihelyt
léptemet így is, máris- vígan kormányozom?
A remény éltet rég... (!) - és
ahogy a Hold iramlott - „csillag fénylett”
álomba így dőltem én – (szőke)
2015. 01. 28.
a www.pyrrhus.hupont.hu honlapon fölülről a második: Önarckép