RE - FLEXI - OK

Mese, mese, mese...

„Az áremelési törekvés a kereskedelemben lényegesen elterjedtebbé vált, mértéke azonban változatlan. Az ipari és szolgáltató cégek tervezett áremelése stagnált, az építőiparban pedig erősödött a deflációs nyomás. A fogyasztók inflációs várakozása nem változott.
A magyar gazdaság kilátásainak megítélése az építőiparban és a lakosság körében érezhetően, a szolgáltatók körében kissé javult, az iparban nem változott, a kereskedelemben romlott.”
Egyszer volt hol nem volt... szép meseországunkban a törekvés és érzékelhető a kilátás javulása... mese- mese -de- és mindennél nagyobb a rejtély. Miért kell mindig hazudni?  
Íme- látjuk, hogy a gazdaság életteljessége változatlan, az árak a boltban magasak (csak mert azt mondom, hogy a mértéke változatlan, attól még nem igaz), a kosár mi eddig egy adott összegből megtelt, mára félig se... a parlamenti képviselők fizetéséhez mérten, minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg is lennék elégedve, lehet én is! Talány, amit meg se közelítünk, csak „birkózunk” a megértéssel, keressük hatékony érveit és legjobb ismereteit, varázslattal, csodával... de nyitjához nem jutunk el, így sem. A valóság még messze, az ábránd meg nem kézzelfogható- lehetséges talán, majd egyszer – és mégis próbáljuk megérteni közvetlen hatásait... a jóindulat bennünk munkál, szeretnénk a világot ellentmondásain is érteni. Nehezen megy és saját lelkünk mélyéig sem jutottunk el.

Mai magyar valóság, hogy minden szar... és egyre lejjebb merülünk a pocsolyába... van már olyan munkahely, hogy a fizetést sem- nem küldték meg (postai kikérés volt) – lám! - megmutatva, hogy ki az erősebb (nincs számlaszám? - nincs fizetés sem, holott a törvény mást mond), és szenvedjen a munkavállaló, ha nem támogatja a bankokat... így is! Történt az októberi fizetéssel, már a novemberi jön és még ezidáig semmi, mindamellett, hogy a bíróságok segítségével a fele fizetés levonásra került a banki tartozások miatt ( ezt nem vitathatjuk, de hogy fizetés egyáltalán ne legyen, az- azért túlzás – így veszélyeztetik a családot)! Hajrá Fidesz! - ez az igazi hivatali hozzáállás! Elébb körbeutaztatják az országon? - csak mert nem tudják, hogy az állandó cím mellett létezik tartózkodási hely is és életvitelszerűen az ott tartózkodás! Így lehet költözni a munka után (ahogy annó Oskó is mondta, ami mára gyakorlat lett, de albérleti hozzájárulás nélkül, mert az sem mindegy, hogy letelepedés előtt vagy után kérik...hiába 100 km-en túli tartozkodás!). Ha morbid akarnék lenni, akár már mondható lehetne, hogy „hullajó” - a gyakorlata ez! Ki utal? Sumák módon... ha mákom van meg is kapom!? És mindez a Klebelsberg központ égisze alatt, vagy mégsem ők, de mindig más a felelős - kitudja már, hogy ebben az országban ki- kivel van? Előtte a családi-pótlék kapcsán volt hasonló mizéria... igencsak több-helyt megjelent kérelmezés után (egyik megyéből a másikba utalva, majd vissza), gépi meghibásodásra fogva rendezték a helyzetet... nem gondolnám, hogy ez így helyes volna (itt két hónap volt a csúszás)! Mennyi idegeskedés, mennyi fölösleges munka, mert egyesekben nincs emberség, egy- kis odafigyelés, és semmi más nem kell hozzá, minthogy mindenki végezze dolgát ott, ahová- és amiért oda helyezték! És ezeket az emberek ott tartják és jóltartják sok pénzért!

Választunk! - hogy kit, még nem tudott... a kampány már a parlamentben is elkezdődött! Megy a színjáték, a számonkérés és a kiosztás... mert rendesen kiosztják egymást! No- most van itt szövegegyezés, több búvárkodás (mindig a más dolgában), akár-egy tárgyra is vonatkoztatva – élményazonosság előzetes megegyezés nélkül is... és hazugságok sora, amivel a pártok, a „fejlődés” újabb állomásait jelzik így (!) - így hozzák létre egymás tanulságait, az amúgy is ismerős „megmondók” és tartalmakat „kifordítók” kialakult munkaközösségét. Egyről beszélnek százféleképp- mennyiségben, de minőségre már nem érvényes  megállapítással, mégis összefoglalva- semmire fényt nem derítenek, de az idő jól elment (elverve jó-pénzekért!). Az eredeti lényegét csorbítva minden mondandónak- jó magyar nyelven közreadva- keresetlen hanggal és hangsúllyal, könnyed lebegéssel a válasz-”valósága”, immár elénk tárva - szigorúbban a nagyobb egyszerűség és közvetlenség érdekében! Mutyik és hazugságok- ennyi a lényeg (!) - ezen egész délután elvitatkozva, mindig új és új szakaszba viszi át részleteiben a valót, a hatalom mély és cicomázatlan tetteit - az éppen szóló - tükrözve azt a felelősségteljes szellemet, hogy értünk mennyit is dolgoznak a pártok és a képviselők, és mennyire jó válaszokat kapunk az államtitkároktól!
Szóval, a kampány elkezdődött!


Babér nem jár, ha hajnalig viháncol a kedv,
mert hajtja vére – kitárta szárnyát a végtelennek.
Ám- ha 'vont tekintetem minden rosszra,
        mímet vetve
győzelmesen- jó-hír a bajban,
győzelmes a küzdelemben...
        így lenne helyén!
A most-zenebonában s „vigalmain”
kényszerítve megfáradt-lábaim
       - bírom épp elmével még -
a „hideglelős bakkecske-hoppszákra”!
Meddig is?- megugranak már,
         csal a hűség...
a hangom rekedtes-mély,
pedig még kukorékolok,
bár nem sokat ér!--  (szőke)

2013.11.26.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat