Mi hajt még?
Hashajtó, szívhajtó, észhajtó... (?) - „Megrázó ma már semmi nem lehet. Az áramütést is fapofával kell elviselned.”
Régen az önkívületnek különböző módozatai és fokozatai voltak, a sámán extázisától a mindennapi élet kisebb-nagyobb önkívületéig. Ilyetén érezték meg az emberek a katasztrófa közeledtét...
A mai látásmód teljesen kioltotta bennünk az extázisra való hajlamot.
Ma már akkor sem látjuk a katasztrófát, ha benne élünk.
Nagy Mágusaink tesznek a hitre, miközben tőlünk elvárnák, hogy higgyünk – nekünk előírják a törvényt, de már ott tartunk, hogy a hatalomnak az Isten sem írhat elő semmit! Keresztényi alap Európában – alapvetően hibás - visszás megoldásaiban a kormányzás. Mintha egyes részek nagy pontossággal lennének kidolgozva (ahol a pálya feléjük lejt és az érdekük aszerint megkívánja) – erkölcsileg és politikailag is hamisan.
A nagy Vezető harciasnak látszik, hatalmát vegyíti akaratával – az elme benne fertőződik magának, nincs szolgálat csak romlottság van. A hatalom aljas csalásra mindig készen, eladja így túlkapásait... ami nyers és erőszakos, akár szabadság-rendjüket nézve, akár egyeduralkodói érzésre apellálva, már nincs józan fék (ellensúly) – zsarnokság van. Orbán sikeresen felépítette diktatúráját!
Bár nincs tiszta demokrácia, de ez már úgy sok (ami helyette van), hogy sokkol. Nincs ellenzék- Gyurcsány az egyedüli, aki akar valamit- de víziói (jók-e avagy rosszak), hogy legyen demokrata párt és így együtt félremagyarázva, melyben csak méltósága sérül- és máris kikezdett lett- szétcincálva, így a rosszindulat van csak a hatalom magyarázói felől is...
MSZP-nek meg súlytalan lett vezetése, súlytalan és szánandó képtelensége már-már nevetséges – erős megosztottság uralja a közösséget.
Nem vagyok mindentudó, de a bukás végleges és lesz még lejjebb is, hibáikban tobzódó, nyughatatlan magatartásukban csak a tehetetlenségük láthatók, ezzel végleg felőrlik magukat.
Egy dolog felé elvitt a párt, kultúrát hirdet, de a képesség alulmaradt- fordítottan csinálni mindent csak Orbánnál jött be, aki utálja a nyugalmat és megvan a képessége a nemtörődömségre is (nem számol a következményekkel- harc a lételeme), így vezeti a politikusait, amikor „munkához” fognak, hogy pótolják a rombolással okozottakat... csak a hibáikat nem tárják fel, de csalóka reménykedést adnak- míg másokat gyalázva (hibáikat áttestálva) tág teret adnak a képzelődésnek, ilyetén nem vagy alig kell ellenszegüléssel számolniuk...
Űzve az ellen' - már a nép is kasztokra bontva. „Falanszter”-szerűen, ami olyan végeredményt hozott a válogatásban, hogy mindenki belenyugodott a megváltoztathatatlanba, szinte kívánja a vakságot- megelégszik a részeredményekkel, mára csak a félelemtől kell félned (Jobb, ha nem is tudsz róla, hogy veszélyben vagy) – minden lépésünk ellenőrzött, azt az összerendeződés sínylette meg.
Látható az ellenzéknél, mire is megy azzal, hogy együtt és mégis széjjel!
A nyomorgók, a hajléktalanok, a kisemmizettek legalul, majd jönnek a szegények, az éppen lecsúszók, a „dolgozók” éhbérért (ami semmire sem elég) és a kis-nyugdíjasok...
A közép sem közép- csak van még a széleken, de itt a hibák legalább kiszámíthatók, az eltérések könnyebben felfedhetők- van valamiféle érdekképviselet is, de árgus szemek figyelik, hogy kiugrásuk ne legyen – segítség hiánya mindenütt (ha van valami csak szavakkal, érdemi nincs), mert a hatalom csak magának osztja a vagyont... érzelmek, képességek, ki nem domboríthatók. Félremagyarázva minden törekvés, a jobbítás szándékával is csak mellémagyarázva- kibontakozás nincs, mert beteg a „test”- a hatalom, az új úri hatalom. Ami van az- az úri-muri!
Ezért is a hit, a keresztényi magyarázat rá s a „tisztánlátás” együgyűsége benne- bár sok esetben tanulságos, de a vakbuzgóság inkább az erkölcsi érzék esendőségére ad ma magyarázatot (!) Ami ma dívik benne, az odium theologicum - a más hiten levők gyűlölete.
Szabadság és egyenlőség nem létezik már, aki rossz helyre született, az ott is marad, elérhetetlen minden cél számára... ilyetén a nép kiskorúvá lett (hitében is meggyalázva maradt), mert azzá hagyta tenni magát! Felteszem a kérdést, a hatalmat ma milyen jobbítás vezérli? Csak egy létezik: a nép de jure felelősséggel tartozik a hatalomnak (fordítva már nem igaz), és az is a választásig tart, utána:
„Magyarország útja vissza a múltba...” ez van! - de jó lenne, ha ráébrednénk a magyar valóságra (!)
A hit nagy-dolog,
bár néha naiv…
Emberével lélekben,
csak cérna meg folt.
Testbe fércel, majd felderít,
jóféle érzéssel melegít s feszeng,
ha ott-
az ember,
összezavar valamit.
Mikor magába evődik,
tűnődésre késztet,
ráköti magát a nyűgnek,
mint aki ügyesen táncol,
Szívre kalimpál s ritmust jár,
torkot szorít
és forraszt hangot…
Így vagyunk mi ketten,
ami már állapot —(szőke)
2014. 08. 28.