Kapacitált...
Kicsi „drága” élre-tört fő ivarsejtem!
Elől már vezérként a csóván...
Kérlek élvezd ki hírneved!
Ó, Értelem!
...és hogyha zavart kavarsz lásd
a formán benne magad:
ahogy életet nem adsz
de mindig-elvenni-azt kész vagy-
ahogy mindig is fordítva
ismerszik fel megcsökkent értéked!
Sajátos „hereként” már rajtunk...
Te agykéreg-vezérelt
szervspecifikus
váladék!
Fejedben az akroszómád...
parancsára „Sertoli” útad futod
genetikailag rajtad a kód és a kór
hogy milliméterről
milliméterre célra-tartón
egy-irányod... már
- kémiádra nyúlva- „gerinced” -
gerinctelen vívja a csatát
és mindig ellentétesen
(az órajárásával is)
az áramlatokkal szembe megy...
A viszony „generandi” is zavart
retrográd a mód -
hiányain idő-előtt
a tartásod is
gyengül már
ingertől is függetlenedik ott -
erekcióid
képességcsökkenése
- arra-utaló-jelein
a bénaság -
lett transzlokációd...
Ingázva kelet és nyugat közt!
Pedig jövendő-időd és útjait
éj-sűrű-ködébe rejtik az istenek
nevetve ott
hogyha kelletén túl
reszket
a gond-teli-lét:
a nyúlós- magába-botló hol hunyászkodó
hol erőszakos de mindig ágaskodó...
érdemként
ím' legyőzött engem tébolyod! – (szőke)
2015. 02. 09.
Implicite...
Kár kár mondhatom kár
...a károgáson túl kérjek többet akár
és ki sír zúzzon széjjel valahány...
Meghúzom magam sokat fájlalt
magányomban
kérlek megbocsáss!
Bocsásd meg ó jó uram
„e sótalan gyalog-okoskodást”
ily sorsra jutó fejemnek mert fáj...
megbocsásd!
hogy lásd - sem szántót
sem zsenge vetést nem birtoklok - ám
rám „égett” az oltár
hol vár a „zsenge früstök” - az ostyám...
és érted imám
„nagy-úr”
hogy emlék legyen találkozásunk már – (szőke)
2015. 02. 09.
a www.pyrrhus.hupont.hu honlapon: Önarckép