RE - FLEXI - OK

A szégyenletes valóság...

A hazugság, a kozmetikázott statisztikai számok, a kín-torna következménye, hogy a gazdaság egyre csak romlik – a valóság szégyenletes, különösen a régiók tekintetében látható különbségek miatt is „...mára 40 százalékra nőtt a szegénységi küszöb alatt élők száma...”

„A látszólag szép mutatók mögött tehát veszélyes gazdasági és társadalmi tendenciákat látunk. Ezekről Orbánék nem akarnak tudomást venni, ők tudatosan egy szűk, a lakosság nagyjából negyedét kitevő, de ennél jóval nagyobb befolyással bíró rétegnek igyekeznek – saját maguk után – minden lépésükkel kedvezni, és látványosan lemondanak a leszakadtakról.”

Az önkívület, ami jellemzően a kormánynak sajátja, így eltelve maguktól dicsfényt von fejükre- már izzó mámorban villantja magát mindegyik... pedig riasztó a kép, a nép kijózanodott a kettős-beszédektől, bár a színváltozások misztériuma által felfestett sejtelmes és ködszerű lét-képeitől megbűvölve vannak még elegen! De már - igaz hunyorogva még – vizslatják az ellentétekből támadt valóságot... kijózanodva immár, ha még nem is kiábrándulva a meseviláguktól, a reális való felé fordul a „Fidesz-hívő” is.

Ha filozofikus akarok lenni, akkor objektíve kell néznem dolgainkat, mégis nehezen zárom ki a szubjektív szemléletet magamból, hogy feltárjam a jelen valóságát... ezért is nem tudok megbékélni a valósággal, a forma és a tartalom egységét nézve, mert forma konkrét jelentésében az ész (ami egyeseknél már elment, a ketteseknél lehet nem is volt), mint felfogó megismerés, a tartalom pedig az ész- mint az erkölcsi és a valóság szubsztanciális lényege, tudatos azonossága volna a filozófiai eszme.

Lám csak, lám – nagy az önfejűség, mert a gondolat felemásságával bírnak a „nagyok”, az igazság is csak ilyetén mutatja meg magát, hogy a legjobb esetben is csak megközelítésébe helyezi... a se hideg, se meleg állapotban, legalábbis középszerűen mennek a dolgok, így azt mutatják vezetőink, hogy békések – békében vannak a valóval... a folyamat befejezett és helyette jöhet egy új, ami a régi! - mert tehetetlenek s az értelem sem mellettük építi a jelen önző birodalmát... ilyenkor hivatkozhatunk a történelemre, hogy a szürke (még ha sárga is) megismerhető de meg nem „fiatalítható”, de a- csak a felsőbbségnek kedvező hatalmakat mindig eltörölte. És egy kérdés, amit fel kell tenni magunknak – sajátunk lett e az alkotmány, amivel élnek felettünk a Fideszesek(?) - törvénynek törvény, de érezzük-e sajátunknak... a nép kell, hogy alkotmányát a maga jogának és állapotának érezze (de nem parancsra, mert valaki úgy akarja), különben (mint most is) ez az alkotmány meglehet ugyan külsőleg, de nincs jelentősége és nincs értéke. Tömeget át nem hatotta... mert a moralitás és a bensősége nem vált általános öntudattá. A nép fele már szarban hagyva, akkor az érzület csak parancsra válhat mássá (vagy félelemből) az egyesek érdekei iránt! Morzsákkal operál a kormány (rezsicsökkentés jó példa erre- a devizahitelesek megsegítése rá csak máz), a „zsíros” falat imigyen a hatalomnak és ahhoz közeli egyéneknek jut mégis. Így természetes? Nem hinném!

A pártok jól elvannak a langy melegben – ellenzékben, de kevés szóval mégis, mert a közvetítés funkciója is már látszattá fokozódott le s ebéli funkciójában az ellentét is. A szövegelés csak a maguk igazolását szolgálja- nem kockáztatnak, mert jöhet az elfenekelés!

„Különös dolgok zajlanak a hatalom sáncai mögött, hatalmas leépítésekről számolnak be a hírek a kormánypárti médiabirodalomban, átszervezések zúgnak a kormánylapok szerkesztőségeiben, vörös jelek mutatkoznak a Hadak Útján. A macskám ugatni kezdett és megoldott egy határozatlan integrált az este, valamint G. Fodor Gábor váratlanul Tamás Gáspár Miklóssá változott. Majd vissza. Itt valami készül...”

Bizonytalanságban így tartja választóit- sajátos külső körülményektől áthatva a nem általános igazságosságban a maga meghatározott különösségében a hatalom. Konkrét egzisztenciális hatások szabta magatartás elvei miatt alakulgat az a nézet, hogy a politikának állítólag már nincs is igaza, mert sekélyesek a művelőik és ilyen képzetek uralkodnak a moralitásról is, az állam természetéről és a morális szempontokhoz való viszonyáról.

A beleképzelt szabadságunk meg olyan alattvalói... a hatalom mindig is harcolt a szabadság ellen a történelemben, sokféle óvintézkedés látott már napvilágot és sorra meg is dőltek. Most a közösség gyengébb mint a hatalom- amit gyakorolgat csak uralkodói az - s szükségességének iránya is magáért- elnyomó módon ismerszik meg!

Már csak a népen múlik a továbbiakban, hogy mennyi hatalmat tűr el maga felett. Ám- amíg a közvélemény és maga az igazság is a 2/3, addig (s erről már írtam) az általános erkölcsi érzések gyakran viselik magukon a „felsőbbség” iránti türelmetlen utálat nyomait. Ezért vannak többen a nem szavazók, gyávaságból a rejtőzködők, és kevesebben a szavazók!

Mégis:

„A modern parlamentáris demokráciákat nem elsősorban „kívülről” (weimarizálódás, autoriter tendenciák), hanem „belülről” fenyegeti veszély: a választási versenyt megkerülő, az elszámoltatás és felelősség alól kibújó üzletemberek láthatatlan „politikai családja”, amely rövid távú üzleti érdekeit érvényesítve írhatja felül a választói akaratot.”

Világ... Ó! Világ- jobb oldalán

a bosszú otthonos,

egy csúf, kit nem szerethetek most-

...észre nem venni is kín,

léleksebekkel is példás,

sírásra pompáján rejtett arcok,

s magát rejti már

a valóság, hogy nyöszörg’ a semmi ott

sérteni gyáván,

hogy magába ölel színein

a még elérhetetlen, hisz’ nagyok...

Csak visszafojtott lélegzettel ott

a pillanaton halandóságom

csonkoltra-indító kihűlt-némasággal kér új-arcot — (szőke)

2014. 09. 17.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat