Gyarló hatalmasság-ok...
Az MSZP-vel vannak elfoglalva a Fidesz oldalon, mint Rétvári, mint a másik kettő- utána követő felszólalás is az MSZP hibáit és árulását taglalja. Túlzás, túlzások...
A nép már nem veszi be a „pártos-élményt” - az ország kétharmada szegénységben, ebből egyharmada már nyomorban él... hiába a nagy vehemencia, hogy a legjobb védekezés a támadás volna, ettől a kormányzás felelőssége nem kisebbedhet.
Nekünk a lét pokol – ám a dolgok lényegét így is látjuk, a valóság megalázó és irgalmatlanul benne a pokoli kéjek önzése.
Gazdag országunk csak gazdagságot hozott a hatalomnak- egyeseknek túlzásban is, a mostani hatalomban a korrupció már elvárás, de meglétének tagadása is- pediglen így lett erkölcstelen is, hogy a „falánk” rend mindent magának rendel!
A nép, a megalázó éhbérrel meddig fogja még bírni, már kérdéses – szakad a cérna! Most itt a boltok bezárása- ezt csak a hatalom bosszújának vehetem. Immár mélypontig ér a közérzet. A KDNP és a Fidesz hetvenkedő rikácsolásával, az önfényezéssel és magánéletükkel, immár a hivalkodással-hitvalló „keresztényi” érzülettel megtöltekezve – a nép szenvedése mellett eltekintve – szól felénk az üzenet: „... hogy olyan légy, mint a többi nyomorult...” - ez a világ a miénk (!) - és ezzel kimutatva, hogy az európai humanizmust telibe leszarják, mert az összetartozás szajkózása mellett, immár megsemmisítő erővel, ismét az „ordas” eszmék uszulnak ránk- a vezetőink felől a nemtudás és a kivagyiság minden képtelenségével és képes moráltalanságával együtt...
Panaszolunk és már tüntetünk – ébredezünk, mert jogállamot akartunk, mert teljes és szabad életet, amit elvett tőlünk a hatalom...
A figyelmeztető jelek már jönnek, és jó lesz megszívlelnie Orbánnak, mert az urizálással felhergelték a tömegeket... vagy a külföldi beleszólás hiányzik, a brüsszeli „ejnye-ejnye” (?) - az fájni fog mindenkinek.
Elég! Legyen elég... és a józan észre apellálok. A Vezér (ki már elnöki önjelölt is) ne taposson lefelé ily gorombán, mert ez rút jellemre vall, vagy ha beteg, hát kezeltesse magát, merthogy „arcaival” a nagyhatalmakat megtéveszti még- a népet már nem tudja! Ellenszenves az arc, amit itthon mutat! „Szintjein” az ismeret, találjon rá lelke, hogy megszólalhasson benne a vész-csengő, az a bizonyos jelző szerkezet, amit lelkiismeretnek hívunk!
Ha nem talál magára, kikezdik majd „heje-hujás” barátai is... már a bizalom elveszett, de legalábbis repedezni látszik a haveri körökben is, mert leginkább a pénzbűn feketéllik - ott is - mindenik lelkében és részt akarnak... a híveket meg, szükséges lenne beoltani, immunissá tenni a későbbi hatások megelőzésére! Mert a baj már a nyakukba szakadt...
„...s az űr megtöltődik valamivel...”
ki tudhatja, a mához vethetnek-e
holnapot,
amiért kapzsi mancsod,
most lelked élvezetére jutott?
Nincs visszautad, ne reménykedj-
nem hozhat vissza név, sem erény,
áldva sem mennyei istened...
átjárnak minden csöppke részt a szemek,
- hogy vizslatón megtalálja
léted „hullámzó” felületét...
Hogy megtalálja íriszében
a tiszta csúcsokat...
érzékre „a tiszta völgyeket
s a zenét is,
mely szólalatlan fölzeng”
a megkönnyebbült mozdulatban! – (szőke)
2014. 12. 02.