Oroszos hozzáállás...
„...inkább az EU belső egységének megbontására kell törekedni, amelyhez már vannak is szövetségeseik Kelet-Európában, mondja Szolozobov, példaként Magyarországot és Szerbiát említve. A műsorvezető itt közbeveti: "hogy az EU megértse, hogy hatástalanok a szankciók", mire Szolozobov folytatja: "hogy a szankciókat csak konszenzussal lehessen megszavazni, arra kell törekedni, hogy megfosszuk az EU-t ettől a konszenzustól, már érik ez a szétmorzsolódás, csak segíteni kell ezen, azzal, hogy aktívak vagyunk ott (vagyis Kelet-Európában)."
...no- ha eddig nem utáltak bennünket, hála Orbánnak, ezután bizonyosan. De nem értem, hogy a pénzért, akkor- miért Brüsszelnél tartja a markát?
A másik hiba- baj inkább, hogy „Orbán Viktor félreértette a helyzetet”, és e téves diagnózis alapján olyan új példaképeket (Orosz, Török, Szingapúr, India, Kína) választott Magyarországnak, „amelynek követése gazdasági fellendülést sem hoz, és külpolitikailag is elszigeteli hazánkat.”
Ezt nem így kellene mondani.
Ha mindent sarkítunk, akkor soha semmilyen célt, mely a lendületnek adhatna pozitív irányt- el nem érünk. Keresni kell (és ebben igaza van Orbánnak) az irányt, a tevékenységek szellemi, anyagi vonatkozásait a kapcsolatokban- és ezt nem valamiféle majmolásban kellene láttatni- még inkább nem- annak gyakorlatára átültetni!
A nyíltan idealista és irracionális következtetések illiberalizmusával csak a kritikákat söpörheti be mint nyereséget!
Ha még a „barát” (orosz) is bemártja a szarba, azzal- hogy bomlaszt Viktorunk, akkor tényleg bukni fogunk Orbánnal együtt. És nem lesz egy utánajövő párt (semmilyen), aki a kátyúból kimozdítaná ezt az országot, és- vagy bábként élünk tovább s kiszolgálunk egy szövetséget, aminél szintén fellelhetők a bajok, amivel küszködnek gazdaságilag, mint Orbán az ideológiával, vagy végleg elszigetelődve- objektíve eltorzulunk a viszonyokban az „átlátszóan- ésszerű” dolgok között!
+
„A feladat intellektuálisan, ami előttünk áll, az, hogy a jövő megértése és a jövőbe vezető utak kijelöléséről szóló viták kapcsán a rendszerváltást csak mint tapasztalatot, de többé ne mint referenciapontot használjuk.” - mondta Orbán,
...s ezzel akár egyet is lehetne érteni... ám ha azt látjuk, hogy a pofátlan gazdagodás és az országot teljesen átszövő korrupció mit adott- és még nincs vége... akkor, tapasztalati hatásaival együttesen is- csak elutasításokhoz vezethet minden tevékenysége... ilyetén Orbán „köd-képe” hamis eszmével a hasznot hozó- megvilágosító „kísérlet” maga... gyakorlatában a cselekvés eszközének új módszere.
Ilyetén a konklúzió:
„Vagyis 2010 óta abból a vélt felismerésből indul ki a magyar kormány, hogy - bár 1990-ben még a nyugati modell tűnt nyerőnek – a 2008-as válság bebizonyította: a keleti modell életképesebb.
Az természetes, hogy a győztes csapathoz akarunk tartozni.
A baj csak az, hogy Orbán Viktor félreértette a helyzetet, és e téves diagnózis alapján olyan új példaképet választott Magyarországnak, amelynek követése gazdasági fellendülést sem hoz, és külpolitikailag is elszigeteli hazánkat...”
Orbán szavainak már nincsenek mágikus hatásai, nagyon is parlagi a szint... azonban látnunk kell, hogy a szokások megváltoztatása nevezhető útkeresésnek ugyan, ám politikájával erkölcsi deficitet hozott mégis, amiként a „jóság” és az „igazságosság” mint fogalmak egészen más tartalmat közvetítenek most- mint volt értelmezésében régen.
Ilyetén- az egyház és a vallási eszmeáramlat társadalmi létezőivel, annak ellenében hatnak „szent” sajátosságaiban, amiként az öntudatra való visszavezetés kritikájává tétetett (s elutasításhoz vezet) az orbáni ismeretelmélettel.
Az állam szerepe mint tudjuk, mindent elfojt... Orbán ezt a kizárólagosságot vette gyakorlatába, az Orosz példa így már „megáll”!
Pofátlansága meg az emberi jellem-hiányosságból fakad- amiként képtelen felfogni, hogy egy politikus csak- és kizárólag az ország gazdagodásával együtt gazdagodhat... ám (hogy csak ők gazdagodhatnak mindenáron)- diktatúrájával (bár demokráciának mondja még) az egyesek gazdagodása, mások elszegényedésével mára feudális viszonyokat teremtett... diktátori illiberalizmusa ebből táplálkozik, ami elfogathatatlan, ezért meg fog bukni... a végsőkig kiélezett ellentmondásain- egyensúly megbontásain!
Ha meg „szolgálatról” beszélnek, akkor csak a saját-érdek oldaláról igaz a tett, a nép érdekét nem szolgálta (csak nevét használta fel, hogy nevében nyilatkozik, ami inkább egy véd-fal!)- a nép a szakadék szélén áll, már nincs hová hátrálnia!
Lehet mellébeszélni... nem érdemes!
Orbán illiberalizmusa mindent tagad... nincs eszme, nincs ideológiája – s logikája is sajátosságában, a jelenségek felületén mutatkozik meg... „direkt-akció”-in egy diktátor kalandor taktikája mint harc, állandó „védekezésében” elutasító- spekulatív konstrukciójával: „ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket.”- (Orbán)
+
Nála a test és a lélek szoros egységet nem alkot... és a hit megelőzi tudást! „Ha nem tudsz érteni, higgy, hogy érts: elől jár a hit, s azt követi az értelem.”
Ezért is a „fordítva” érzet, amire rátetéznek személyes ismerősei, hogy szellemileg bizonyos szinteken „szánkáz”... ami egy tanulmányt megérne pszichológiailag.
Ez már csak erőlködés – e „művelet”- minőségében, törvényszerűségeiben, térben és időben való érintkezésben, rá az érzetek és képzetek hatnak egyedi sajátosságaival.
E földi-élet nem örök,
a halál mindenkit ledöf...
hajléktalant- koldust és nyomorgót
hiába lázad a dac,
hol a hülye is félve vigyorog,
kíméletlenség szelében az időn
"össze-vissza" jött-
Adja magát- a torzót
s ezer új- felé szalad
nyájak előtt kiált iát (!)
s vezet báránykát - el ne szökjön
ha már „így se úgy se jobb a föld”-- (szőke)
2014. 12. 18.