Reakcióm...
„Reagálás Bencsik Gábor december 3-i nyílt levelére
vélemény, belföld, kormány, Dömötör Csaba, Fidesz, államadósság, gazdasági növekedés, korrupció, közteherviselés, munkanélküliség, Bencsik Gábor, Orbán Viktor.”
2014. december 4. 12:16
Megjegyzésem: ahol az emberek kétharmada szegénységben él- ahol már a dolgozók is éheznek és egyre többen nyomorognak, ott nincs gazdasági fejlődés, de van hazugság. Miért kell a hatalomnak a valóságot mindig másként bemutatni, mint az valójában történik?
Korrupcióról annyit még: hogy elég a pofátlan gazdagodásból- elég csak életvitelüket nézni „nagyjainknak”- ehhez igazán nem kell bejelentés, mindezt a most hozott törvényeikkel legálissá is teszik, hogy a családtag, feleség, sógor- koma jól megtömjék magukat közpénzen. A pályázati mutyik folytatódnak, immár legálisan. Meddig lehet még ezt mellémagyarázni? Jogos is lehet akár, de jómagam leszarom, mert helytelen a tett! Saját erkölcseim szerint bűn, amit tesznek. Egy demokráciában ez lehetetlen, a diktatúra sajátja viszont- a mai magyar gyakorlat merész aktualitása!
Dömötör: „Egy polgári társadalomban kategorikusan azt állítani, hogy gazdagságát minden politikus a politikának köszönheti, veszélyes és igaztalan.” (mondja)
Veszélyes lenne kimondani, amit látok, amit láttatnak- még csak el sem tagadva azokat? Akkor mit is igazolnak? Igen, a fent leírtakat, mert egy jogállamban ilyen nincs, viszont a diktatúrákban elfogadott... ebben a formájában az adott nyílt-válasz, maga a bizonyosság az ellenkezőjére – tudom, ez már az új kommunikációs gyakorlat volna? – Dömötör válasza tehát az „intenzív” valón bukott -csak kirakat... (!) - és nem egy világra szomjas lélek kitárt és áhítatos figyelmének műve!
Mert különös, ahogy a lényeg előttünk zajlik – átírt valóságának (többszörösen is), aminek a vagyon-bevallásokban van nyoma, ahogy ez végbemegy, az- az elkendőzések csimborasszója (tanítani lehetne). NAV ügyek, áfacsalások... fejeknek kellett volna hullania, de ne gondolja senki, hogy Vida I. magától és elkábítva öntudatlanul tette, amit tett, a szálak (és élek a gyanúperrel) felsőbb körökbe vezetnek!
Nem lehet egy névhez hangolni a hatókört, egyetlen folyamat lüktetésén már túlmutat, ám így is- mégis, az eljárás sem törvényszerű! Miért? Mert nem volt eljárás... akkor mit is kellene még tenni, ha a „zöld-dosszié” nem elég?
Lázár ügyek: amik kezdődtek anno az audikkal, folytatás a házügyeivel, a milliós vadászatokkal – Kósa véletlenszerű gazdagodása – Rogán V. kerületi „tanyasi pénzeinek” magánvagyonba fektetése... mert honnan lenne máshonnan pénze? Szíjjártóval folytatva a sor (tudom, lesznek jogi lépések- és azok mit mutatnának? - hogy máris igazak a vádak, mert az igazának „gyengeségét” mutatja meg), de akár Orbán vagyonosodása is képbe kerülhetne, a rokonokról nem is beszélve. Azután kinek a vagyona, kinek a nevére szól, ami ugye csak az elkobzások után derülne ki, addig jól zárnak majd a fiúk... barát és rokon kap az egy-emberi apanázsból!
De – amit lehetne vizsgálni, hogy ki- mikor gazdagodott, például? Adóbevallása egyezik-e időben és térben stb.? Összeg és arányosság tekintetében...
Dömötör: „...a kormány tagjai, valamint az államigazgatás vezetői több lépcsős szigorú ellenőrzésen, átvilágításon mennek át, és nyilvános vagyonnyilatkozatot tesznek.”
Mikor is?
Dömötör: „Szeretném egyértelművé tenni, hogy a miniszterelnök sem tűri el, hogy bármilyen visszaélés történjen a közpénzekkel.” Schmitt nemzetsportolói kinevezése, az mi?- ha van jobb is eredményesebb személy is nála? - ja- hogy jutalmazni kell – így is az előzetes aláíró tudományát? Közpénzből? - no- ez már súrolja a korrupciót is akár, de legalábbis izlésbelileg is elítélendő e tett a kitüntető orbáni figyelem irányában, pláne hogy diplomája csalással volt megszerzett. Íme érte ez jutalma!
Ha már a Vezért „szentnek” kell kihozni a kommunikációkkal, akkor hadd kérdezzem, miért voltak a titkosítások (80 évre) – olajügyek, repülök vásárlása és a cégek, amelyek ripsz-ropsz megszűntek? Lenne-e bátorsága feloldani azokat? Ha nem, a gyanú rajta is ott marad!
Dömötör: „...mind a hazai, mind pedig a nemzetközi térben csak homályos utalások hangozottak el. Ez nem lehet véletlen, ugyanis ha ezeket jogállami módon, a jogrendszer számára is megragadhatóan megfogalmaznák, azonnal kiderülne a vádak üres jellege, és a kormány tagjai könnyen bizonyíthatnák feddhetetlenségüket sorozatos helyreigazítási perekkel.” Atya-gatya, a főügyész és a bírói testület, és- ahogy azok irányítva vannak... hát nem csoda, ha már az ítélkező bírákban sem bízik a magyar ember.
Szólásszabadság okán „vádaskodnék”? Talán- bár csak azt mondtam el, ami amúgy is közszájon terjed- de legalább kiderül, hogy mennyire szabad a „szabad”, amire máris több korábbi gondolat is ráérett... csupa finom fény-árnyék szavakkal!
A megfélemlítés már itt- akár fenyegetésnek is vehetem – a „sorozatos helyreigazítási perekkel”. Ajaj!
Messzi még a tavasz langy szele
a perc, a cél, hogy adja gyümölcsét -
ám a most, békét apadva- napra így telve,
a bűntől fél s áldást sem fogadva
tükröt mutat lélekre-vonva
a váltakozó szerencsén...
„Nyilván piszkos-kis önzés volna, ha
magam étkét, magam italát
tukmálnám más földű-egű világ
más éhű, más szomjú lakóira” – (szőke)
2014. 12. 04.