Ma is zeng a színház
és éljenez a nép!
Bár torkát tátja a sír
s a hatalom csiszoltat rá márványt
de - kincseskamráját mind
nagy-mohón feltöltené még itt – (szőke)
Egész lekötve a gazdasági termeléstől és a konkurencia békés harcától, de a társadalom nem értette – mint ahogy most is értetlenül állunk az orbáni „igazságok” előtt, amelyek inkább tűnnek gazságoknak...- valahogy a történelemben a századok- ezredek évidejében a római kor kísértetei őrizték a bölcsőjét minden társadalomnak.
De egyet nem szabad felednünk – ha már a történelemre hivatkoztam- és látnunk is kell, hogy bármely kevéssé hősies is a polgári társadalom, mégis hősiességre, önfeláldozásra, polgárháborúra és népek csatáira volt szükség (terrorra is- furcsa nem?) ahhoz, hogy világra jöjjön... hagyományok, eszmék kellettek...- de önámítás is, amelyekre szükség volt- van... hogy a harcaik polgárian korlátolt tartalmát önmaguk előtt elrejtsék, és szenvedélyüket, a nagy történelmi tragédia magaslatán tartsák.
Szőke Emil:
Fanyalgókkal ...
Fanyalgókkal érzik a jelen
volt akit ismertem
volt akit nem – hit és babona benne
- ezek mellett
kesernyés lett
életem -
Szabályainak nincs igazolt kivétele
csak keseregve
tudomásul vett lényege:
hogy veszélyekkel-teli-
hazugság-kerítésekkel körítve
fel- leépítésem - minek jelét vettem
mindenben csak ellentéttel éledhet fel
- mint lélek és test már-ezeknek -
A növekvő semmiségek didergő lelkéig
immár elégedetten nem-
konstatálom mire van és kinek szenvedélye itt
és hogy telt rá napja- éje
ahogy már unalmas ünnepek titkain
sem lehetek senkiért se – nem érthetem -
nem is
fogom megérteni – hogy- ha semmi másban is
ha vagyok máris kötetlen- de kötelesrészben
kicserélt léttel- akkor- így miért itt ellenem?
- az egyebek érzelmes része
épségében emlékezni is kötelezhet -
...s ahogy e lét elenged a vaksötétben
- immár füttyszóra még rám-nevetve -
a siralmas tétlenségben
így
mindig csak
mélyeiben találhatom meg helyemet –
2017. 11. 05.