RE - FLEXI - OK

Az élő jelen...

Fittyen-fütty szárnyalás az idő,
vágy-próbált – zajong vezér után...
Szenvedésre hívő,
látnok nappalok mérik rám.
Furcsa idők járnak,
botor és lator itt egyre-táplált,
így szívre sem talál...
de érzékszerv-ok- gyanánt
zajnak mércét ad a „portyán”-
Gondolkodóba ejtett módfelett a hatás,
„bájos” szövetségre ütemével önvigasztalás,
vagy ön-becsapás a ragaszkodás?
„Itt az Idő!” - ahogy „végre” a jót írják.
Elhidegűlt tág-léte lett mocsár, s a nemzet hőse
benne... de árulkodó (!) - egy nép omolt össze:
„Eltéved, kinek az út az irány
és nem a cél: hová utat csinál.” – (szőke)

S újra fáj az élet! Hittem az erős nemzetben, hittem a kiútban, a szabadságban, hogy bízhatok még másban, de a választással ennek is vége... megint a feszültségek sodrában ébredtem. Folytatódik, folytatódik a Fidesz munkája, az ellenzék seggnyalásra kész hozzáállása – asszisztáslásra!
Ez már betegség... okait, kórokozóit aligha kell bővebben magyarázni – Horthyt és idejét akarják? - önzőn a számítás! Ugye ismerős a vers, hol is leírva van és meghúzva a mérleg alapműveleteiben a határ:

„s mind győztek, mert egy roppant hatalom
 volt súgójuk, istenük: a Haszon.”

Hol nincs senkihez közöd – mert ostoba, aljas az állam, nincs tiszta kép és káoszában az öregedés, a betegséggel járó gondok, fájdalmak, s az új félelmek mindent- de mindent jelentősebbé avatnak immár. De kisemmizetten (!) – nem csak adósként, nem, ám - eladva behajtható tételként az, mellyel még fájóbb az élet! Nincs segítség.
Téboly elkezdődött (!) - vagy folytatódik? „Mindezek fényében elmondható, hogy mind az Alaptörvény aláírásának, mind a stadion-szentély avatásának húsvét hétfői időzítése nem véletlen. Nagyon erős szimbolikus, ideológiai üzenete van. Annál is inkább, mivel az orbáni szóhasználatban a húsvét nem Krisztus feltámadását, hanem valamiféle újpogány színezetű és szinkretista újjászületést jelent. Mégpedig a magyar nemzet Orbán Viktor által elképzelt és megvalósítandó újjászületését. Ez az a cél, amely minden eszközt szentesít; amiért semmi nem drága és minden megengedett. Most már annál is inkább, mert a küldetéstudatos Vezér a nép által felhatalmazva – mintegy felkenve – érzi magát erre a feladatra.”
Ez a vég! - ha kezdete valaminek, akkor csak még rosszabb lehet...  
Orbán, aki fölépítette a fasiszta államot, amibe csak be kell kötöztetni a jobbikos hivatalnokokat és csendőröket, akkor világosodik meg, hogy rontás volt rajta: ez a kis demokrata teljesen ismeretlen okból szépen, lassan megbolondult, érezte, hogy valami baj van, de nem tudott ellenállni. Azért vezette be a rendszerét, amelyik horthystának tűnt, mert az is volt. Ugyanazt a szerepet kapta: ahogy Horthy Szálasiig, úgy vezette a népet Vona Gáborig vagy Zagyva György Gyuláig, Vona addigra már konszolidált dísznáci lesz, csak a nevét adja a párthoz és a hatalomhoz.(huppa) Hajrá Fidesz! - és így tovább.
Hogy nyugdíjba a miniszterelnöki székből menne Orbán? - nem gondolnám, pedig Schiffer is így gondolja! A többivel ( megállapításaival) egyet értünk... az ellenzék leépült: már nem érzékel, nem érez, nem emlékszik, nem is gondolkodik. Úgy létezik, mint egy „üres edény”, amelyik bármilyen tartalom befogadására kész, ami belehullik. Tehát az üresség itt üresség marad! Mások a baloldalon úgy viselkednek eleddig, mintha sasszemük volna – ilyenfajta nívón kötekedők, keserűen pesszimista hangulattal a kritikájuk. A nép így és itt csak lezüllik, önmagát és környezetét rombolóvá lesz...
Orbán tovább építi „sikerét”! Teremt, létrehoz, alkot... kimunkálja, kiteljesíti alkotásait (leginkább magának). Stadionok építése terén mindenképp (no- és a saját vagyongyarapodás tekintetében), mert éreznie kell, hogy valahová tart. Hogy mi benne a pozitív? - semmi! S ha megszűnik a dolgok „története? - hát (!) akkor már nem lesz, vagy már most sincs- nincs is közös története velünk! Ő az, aki minden gyökér elvágására képes – persze, egy elrejtett banánhéj mindig ott lehet valahol! A bűnös „keresztény” mindig keresi a megtisztulást... a színjátéka lett a sorsalakító erő. De a bosszantó, hogy az ember nemigen érti ebben a dolgok miértjét, a folyamatok miértjét. Kiforgatják a szeretet vallását – arról van szó, hogy a történelem legtiszteletreméltóbb szellemi áramlatai is, egy bizonyos „kiteljesedést” elérve , dühödten felfalják saját gyermekeiket! S ez nem egy kialakuló ideológia gyermekkorának a betegsége, hanem az érett férfikoré. Végül is kétségbeejtő, hogy a nemes, jobbító törekvések mind megtalálják a saját inkvizíciójukat... és elérkezünk a koncepciós perekig és a totális diktatúráig. Lám, egy jelenség, mely túl ritmikusan ismétlődik ahhoz, hogy szubjektív szándékok rovására írhatjuk. Ámbár... s van-e itt igazsága bárminek is – lehet-e? - egy eszme, ideológia – legyen az téves, vagy igaz, a valóságot tükröző vagy naiv, egy biztos egyre kevesebb a mártír, aki önként megy a máglyára!

„Minden ellenség, ami él,
és csak mint prédáját szeret:
mind csak győzelmének örűl,
annak soha, hogy segített.
Sírsz, mert idegen láthatár
borúl rád? Csoda kellene?
Mindig megbüntet valami,
ha rászorúlsz valakire.” (Sz.L.)

2014. április 27.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat