Ízlésficam...
Az bizony és mindenhol – nem számít, hogy melyik oldalt nézem... Bajnai és Dopamen vagy Mesterházy és a kis-pártok, avagy együttesben érzékelve, de ide veszem a Fideszt is és a KDNP-ről már nem is beszélve – a témához közvetlen kötődnek! Ez az ország oly mélyre süllyedt, amilyenre csak lehet. A gyakorlati életben teljes a szakadás. Bár mindent megtesznek, hogy színesen ecsetelve jelenjék meg (legalább a kirakat), mégis a legvisszataszítóbb képmutatásokkal és képmutató hazugságokkal vannak tele. Hamis képet mutat az ábrázolásban a jelen... a körülmények és a viszonyok kitermelték a köpönyegforgató seggnyalókat- és új körülmények között látnak munkához – pl. itt a „békemenet” (a CÖF) vagy a jobbik „gárdája” amolyan szedett-vedett alakulatában (semmihez sem hasonlítóan, de mindent – még magukat is - alul múlva)!
„Bazdmeg” vélemény egy bohóc-szájból: "Bajnai bebizonyította, hogy nem alkalmas miniszterelnöknek. A jelleme gyenge. Olyan, mint egy bokszoló, aki bevisz egy ütést, de meghátrál, mert nem esett össze rögtön az ellenfél. Mindezt miért? Mert abban bízol, hogy megszerzed azokat a Fideszes szavazatokat amelyekre úgysem számíthatsz. Teadélutánnak beillő rendezvényekkel nem lehet választást nyerni. Rengeteg támogatóm van, sokan akarnak változást ebben az országban, de Bajnai sem képes a baloldal összefogására" (pityinger)
És az országállapotától a menekvés, mint kiút: „Magyarországon állandóan csak a bántás megy, úgyhogy nem nagyon szeretek itthon lenni.” (V.T.) Irány Amerika, másoknak Anglia, ha elege van a támadásokból! Van- aki megteheti , de vannak- akik nem tehetik... Ők a nyomorgók, az ország fele csak!
Mutyik, farizeus viselkedések, álságos megoldások, együtt és mégis széjjel ügymenetben, túlságosan egyoldalúan, itt úton- útfélen a veszedelmek egész sora fenyeget bennünket. A lakájképzés folyamatában a politikai forma arra szolgál, hogy megerősítsék az egy-pártot- a Fideszt és az oligarcháikat kitömjék pénzzel – a visszajuttatás már a kijelölt csatornákon „ömlik” a kiváltságra jelölteknek.
És benne sokan vagyunk magunkban, mint „vétkesek” vétlenül, kinek ártatlanságát igazolja léthelyzete. „Úgy keresem azt, ami nincs és nem is volt talán soha”! Szellemi csikarások közepette, kínok- kínjával...
„A probléma csak akkor jelentkezett, amikor a kormány mindezt összerakta egyetlen rendszerré, amelyben immár csaknem lehetetlen az ellenzék választási győzelme. A frankensteini államban az ördög a tényezők kölcsönhatásában van.
A Fidesz jogrendje tele van ilyen szörnyekkel. Lásd, hogy a Költségvetési Tanács megvétózhat minden büdzsét, ha az növeli a hiányt. Ugyanakkor az államfő feloszlathatja az Országgyűlést, ha az március végéig nem fogadja el a költségvetést. Íme, a klasszikus frankensteini összjáték: a KT a határidő előestéjén nemet mond a tervezetre, az államfő szélnek eresztheti a törvényhozást, és új választásokat írhat ki. És mivel mind az elnöki tisztség, mind a testület hosszú időre a fiatal demokraták kezében van, egy éven belül új választásokat kényszeríthetnek ki, ha netán az ellenzék mégis sikert aratna.
De látni kell: ha a jogállam szokásos kívánságlistájával próbálunk közelíteni egy ilyen frankensteini államhoz, akkor az simán veszi az akadályt, ám továbbra is gondot okoz. Ezért ha megalapozott véleményt akarunk mondani arról, vannak-e benne alkotmányos csapdák, akkor meg kell vizsgálni a jogrendjét mint egymásra ható elemeket tartalmazó rendszert. Ehhez Scheppele (A princetoni jogászprofesszor az új magyar nemzetbiztonsági törvényről fejtette ki véleményét a New York Times Krugman-blogján. Szerinte a törvénnyel bármilyen kompromittáló adatot meg tud szerezni a kormány) - törvényszéki jogelemzést ajánl, amely egészében tekinti át a területet, és minden egyes kulcspontnál felteszi a kérdést: mi van akkor, ha? Ily módon jobb diagnózist lehet felállítani az egészet illetően, mint ha a jogállam hagyományos követelményei alapján elemeznék a jogrendet. Csak így lehet rájönni, miként működik a gyakorlatban a szóban forgó alkotmányos rend. És mindent egybevéve ez az a jogállami mutató, amely igazából lényeges.”
„Izzó huhogással dalol a kis hetyke narancssárga ördög”!
Ezekért utálom az MSZP tesze-toszaságát, szalonkodását és hozzá-nem- értését! Mindezek előre láthatóak voltak – a történelmi lehetőséget megteremtette a sors számukra - már 2010-ben- nem éltek vele, mert magukkal voltak elfoglalva. Gyurcsány is jelzett, de senki nem vette komolyan (lelküknek jobb volt „kirakni”!)! Sötét alakulat, amelyre s éppen miattuk ráment az egész ország- és még ilyen „faszokat” válasszak meg? Mire mennének? - semmire! Már mindenki tudja- csak még ők nem? Társulhatnak már, akivel csak akarnak... eredmény nulla marad, mint ők maguk is... akik az orrukig sem láttak- látnak. Az MSZP, ha győzne is... csak veszítene! Orbán és pártja, akkor is győzne, ha veszítene. Szerintem Mesterházy ezt a mondatot sem érti!
Harsány ébredés, immár: Kinek az „érdeme” ez a helyzet? Természetesen elsősorban az ellenzéki oldal pártjaié. Eszünkben sincs felmenteni őket nyilvánvaló felelősségük alól. Az MSZP méltán okolható a 2010-es, kétharmados Fidesz-győzelemért. Azonban tegyük fel a kérdést: meddig lehet, meddig érdemes a szemükre hányni az „elmúltnyolcévet”? A Fidesz-kommunikáció tökéletes működése itt (is) tetten érhető: bármit tesznek a szocialisták, az első, már-már zsigeri reakciója nem csupán a kormányoldalnak, de a fent megjelölt csoportoknak is – az „elmúltnyolcév”.
"Még a szar sem elég büdös, ha az ellenzéki oldalról jön – ebben összegezhető a magát balliberális értelmiségként vagy pártfüggetlen sajtóként azonosítók álláspontja. Ezt az életérzést pedig a közvélemény-kutatók felmérései is visszaigazolják: többen elégedetlenek az ellenzékkel, mint a kormánnyal."
Teremtő! - mivé tettél? Vallomás zeng tolul,
mint a fény győzelmi-kórusából a sugár,
sikoltva- lélekből zeng másnemű anyagára
visszavonhatatlanul-
A túl innen, s át- vég-kép bőrömre dolga
csonkán tudott változatából már fonákra fújt...
Akarva-akaratlan a fondorkodás, életemet hibernálja,
kitől a jog, hogy rendjéből kitúrt--(szőke)
2013.10.04.