„Szerénység és a hallgatás joga”...!
„Három a magyar igazság, és ma megvan a harmadik győzelmünk...”
Orbán kérdése: „Hogyha ilyen nehéz a helyzet, és sok tekintetben nagyon sok ember nehéz helyzetben van Magyarországon, akkor vajon miért ránk szavaznak ezek az emberek? Vajon, miért mi nyerjük a választásokat?”
Azt a kurva... huh! - ennyire nem látni a valóságot? Jó- ha a nép egyötöde szavazott rátok...
Nem minősítem, Orbán minősíti magát! Választást nyerni, megmásított szabályokkal könnyű.
"Naggyá fogjuk tenni Magyarországot... A győzelemmel jogot szereztünk arra, hogy még többet dolgozhassunk." Egység van, győzelem van, amit "egy szenvedély tart össze, melynek neve: Magyarország".
Naggyá, mint eddig is... törpeséggel, kicsinyességgel és hazugsággal! És melyik részét? Egység? Az meg mi? - ja, hogy a Fidesz összezár? Van pártfegyelem? - amit egy „kirabolt” Magyarország tart össze? És tovább? A picsába... (!)
„Aki ideológiákat követ, az előbb utóbb orra bukik. Két lábbal kell állni a földön - fogalmazott a miniszterelnök. Tegnap a valóságos magyar életből kaptunk megerősítést. Európa pincéjéből felértünk a földszintre. Most kell elkezdeni az emeletek építését.”
Hát ennyi! - egy kormányfő nem is beszélhet másként. Eszme, nézet fogalmak rendszere minek, ha veszett a tudat? A vallásban ne keress logikát sem – csak van magának (hittel) - ingás mellett is két lábbal. Ugyebár? Elég itt az elvont okoskodás, az ideológia képzelgéssel lett erkölcstelen (ez volt sajátjuk és ez most is, mindegy minek fogják elnevezni).
Politikájuk meg „idio”-ként valószínűtlenül egy kalandként...
Nem számít, hogy „Függő, tartalékait felélő, kiszolgáltatott országot teremtettek - summázta Schiffer András” (is). Mert ezt vallom én is... a történelemben sohasem volt másként, ha a demokráciát egy önkény vezérli, ahogy demokráciának álcázza magát egy diktatúra!
Tudom- (értem a kérdést) ki -vagyok én?- senki, de mennyivel különb az, aki a parlamentben parancsra gombokat nyomogat? Fizetés különbözőségével csak... nem is szabad rossz néven venni tőlük, hogy jól elvannak- hiszen a gyarlóbb „birkák” is saját belátásuk szerint- és alapján is el-tudják intézni dolgaikat, igaz nincsenek is jól megfizetve (legelgethetnek és még bégethetnek)– a lényeg, hogy a szemlélet csak „egy főből” fakadhat, abban a szenvedély már oly nagyra nőtt- hogy helyénvalónak kell tartani- rajtuk – a szükség kényszerét. Bocs' ha magamon nehezen viselem mégis...
A megoldást mégsem a szavazatokban láttam és a négy ötévenkénti demokratikus megnyilvánulás már célját elérni nem fogja soha, arra- amire kitalálták- az elmúlt, az „újnak” másként kell „nyomatékot” adni...
Ábránd, óhaj, vágy...
Kívánatostól a kívánatosig,
szorongva mégis, terébe firkál
az idő – elme-keveredve dimenzionál
múltba kacsint - jövőt így lát -
és a jelennek ágál.
Szabad vagyok?
Ajkam jajgat némán,
idegen lett a táj.
Fáj, fáj, fáj, ez a bizonyosság –(szőke)
2014. 10. 14.