Karácsonyi gondolatok...
Az átlag (akár a fizetést, akár mást nézek) - torzított képet mutat, jelen esetben a munkaerőpiacról, mert a fizetések medián értéke rávilágít a valódi különbségekre, mivel az átlagértéknél reálisabban és pontosabban jellemzi a fizetésbeli eloszlásokat.
A medián a sorba rendezett adatok középső értékét mutatja. Ezzel szemben, mint az ismeretes, az átlag az elemek összege az elemszámmal osztva. A kutatás szerint a medián értéke a magyar fizetések esetében általában legalább 20 százalékkal alacsonyabb (ez már nem kevés), mint az átlag. De ha a közmunkásokat is belevesszük, a négyórásban dolgozókat úgyszintén, hát?!
A statisztika az erőssége a Fidesz-hatalomnak mert hamis, mint ők maguk! Persze hogy igaznak eladva... nagyzási hóbortjaikból kiindulva, kicsiny terükben (már, ami megmaradt) és időben is nagyobb helyet igényelnek maguknak mégis, mint amely megilletné őket. Tragédia és dráma a lét színpadán, hogy vannak még. Már régen megértek az elzavarásra és vagy hatalmuk megdöntésére... de nem választással- demokratikus eszközökkel nem megy! Sajnos a jelen (mely sivár és üres) rémeket hozott, és Orbán által támogatott Horthy-kultusz majmolásával, ez a rém-teli- múlt vezetett el ehhez a jelenhez, ami mára majdhogy élhetetlen... egyre többen mennek el az országból e miatt is! Mutyik, csalások, hazugságok miatt, aki marad, az már egyéni pesszimizmus miatt is eliszonyodik, s egymásba-bonyolódik a reménytelenség miatt (erre játszik az mszp-s szalonkodó ellenzék is)!
Botrányok sora... külföldi oktatófilmek, kabarék, diktátoros fényképek- gúny- és örökké változatlan nótája rajta, már-már önmagát is feladó magyarságot küldi ködös útvesztőjén pusztulásba! Ezt tette velünk a Fidesz! Ha van is valami jó, így elenyészik az időben, a fél-ország nyomorával a tragikum és önáltatás- no- és zsivány-háttere miatt, mintha minden összefolyna – gusztustalan gesztusaival a megnyilatkozó hatalom, ahogy magát értékeli fől, miközben a népet a nyomorba nyomta...!
NAV botrány most:
Szerencsétlen futóbolondokat nem csak az választja el a gonosz hatalom és pénzmániás őrültektől, hogy az igazságérzetük és a társadalom jobbításának szándéka fontosabb, mint a saját egyéni érdekük. Hanem az is, hogy míg az előbbiek komolyan veszik, hogy lehet tisztán is élni és dolgozni, a cinikus önzők pedig mindenkit lúzernek tekintetnek, aki nem az ő maffiaszabályaik szerint játszik. Sajnos a hatalommániásokkal van tele a Parlament, és maffiát védők pedig beépültek az államigazgatásba. (Vágó -LMP)
Ó! - hogy milyen igaz...
és jó-hírünk a világban:
...és a jobb, amelyik egy cseppet sem jobb (nehéz is véleményezni, de egy jegyzőkönyv tanúsága szerint is kellően elvetemült magatartással van némelyik benne: "az előbb azt mondta Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam, hogy menjek ki vele a folyosóra, majd meglátom, hogy ha valami nem tetszik, és ha felidegesítem őt, akkor kő kövön nem marad" a jobbikos politikus pedig Borbély Lénárd szavai szerint azzal zárta a mondanivalóját, hogy "a k... anyádat, b... meg". És még ügyvéd is... azután háborog a szegény-lélek, hogy nem tolerálják magatartását külföldön sem! A párizsi reptéren „trágár kifejezésekkel illette a biztonsági személyzet egyik tagját, feltartóztatták és csak egy nap múlva engedték el.”
Elhallgatások sorából kisikít az igazság mégis – ki- kivel van és miért az érdek, ily valóságában tompa egyhangúságban mégis... nincs zaj, mit csapniuk kellene az mszp-nek is. Véleménye: csak magát zokogja- nem a nép létét félti. Hol van már a forradalmi hevület, mit vitt egykor a Fidesz magáénak tudott, mára a forradalmasító célzat is vele veszett (és már tagadva) – nehogy másokat inspiráljon, ösztönözzön, hogy ezzel kapcsolódjon az ellenzék a társadalmi valósághoz, mellyel kifejezni lehetne (evidensé tenni) a tényeket és kifejezni a vágyakat. Nem. Inkább fáradságot mutat mindegyik az életerő helyett, mintha a színfalak mögött már megtörtént volna a kiegyezés... és megint itt a helyénvaló: oligarcha- bizalmat így kérnek a jövőért – az „úri világ morális züllöttségével” - ahol az állapot tart.
Vegyük (mert vehetjük) tudomásul: a Fidesz győz, megint győz! És ez köszönhető (kizárólag) az ellenzéknek, de főleg az mszp-nek. Gyurcsány csatlakozzon? Akkor itt már tényleg vége a lehetőségeknek (is) – a csírázó kedv nem a népnél, a hatalomnál van – fölgerjesztetten szagit „szent” és heves dolgosságában! Gyurcsány is elvesztette a fonalat, és ez nagy baj – értetlen kortársak veszik körbe – csak különcséget látnak benne, ami- és most munkásságának lényegéhez tartozó érték lehetne!
A többiek szavalnak, elmondják a leckét (fel- inkább), amit a párthűség előír, nincs csoda, és mégis a tehetetlenség van előnybe- előtérbe tolva. „Állok és már érzem a vesztem” - a kiábrándulás már régen bekövetkezett s így is - közös erővel gyötrik egymást az ellenzékiek! A múlt a történelemből ismert (mégis ismeretlen, mert átfestett valója), a jövő valóban ismeretlen, csak elképzelés lehetne felőle vágyainkból, de- mert a jelen-ismeret olyan, amilyen- tájékozódás benne bizonytalanabb, csak érezzük, hogy a megtapasztalás is meakulpázva rajta- hiszen a múlt a hatalom által összefonódott a jelennel, lett embertelen és nyomorában pince-mély- sötétségén visszakívánkozással-telt- vágya, és- hogy hazudjuk mégis magunknak: hátramenetében előre megy. Megbékélés a néppel így sem lesz... a gazdagok érdekszövetsége és hatalmi-álmok hivalkodó képeivel, törvénybe-cikkelyezői maguknak méretezett ékes-vágyaival a feudális viszonyok fenntartásáért erőt mutatnak felénk, és erőszakosan is (ha kell) konzerválja magát benne a jelen, hatalmának megtartására!
Mintha Ady korát élném újra: „Bánatok, kínok, mint vad keselyűk,
Falánkoznak a milliók szívébűl
S mulasztott étek, öröm és gyerek
Helyén /.../ hatalma épűl.”
Hogy közben megfojtódik Európa s közössége: „már álomban is pőre” - kit érdekel? Az ellenzék sem talál magára, a jelen valóság-anyagát fel sem ismerve értetlenkednek s belesodródik mind (amibe viszi szimpatizánsait) egy indulatos, fájdalommal-teli rettenetes létbe! Az embertelen demagógiák mindig ott tudnak teret hódítani, ahol könnyen elfogadják a közhelyeket – a valóság tényeit nem vizsgálva regélnek valamiféle összetartozásról: egy újfajta nemzeti összetartozás érzése indulásában... egy sajátos vérszerződéssel kötni széttéphetetlenné a soha egybe nem tartozókat is... bár látszatot takar és indulatokat rezonáltat a jelenlevőkben, mégis megriadva (hol csak az aggodalom konkrét – kinek-kinek saját családtagjaiért) – a mindenre képes moráltalanságot „díjazza” e-ként is! Hol a létérzés: szomorúság... létállapot: távolság, elérhetetlenség – észlelésein: sejtelmek szabnak irányt!
És mind aluszunk és álmodunk a Karácsony fényében, a „nyirkos éjben” és „hideg sötétjében” a szeretetről, ajándékozásról, de a magány- érzése felülír mindent, hol társra az éhen-konyhák sűrűjében lelhetsz, ami pokol kínja és érzet vele - ámító-békéjét élni benne! Elkeverednek itt a bűnök milliói- feloldva alaphangulatát hangokkal és színekkel e határtalan kitárulkozásban... Békés Karácsonyt! - kívánva az áldozatoknak, a hatalom áldozatainak! Megalázón, folytonos és egyre szaporodó politikai csalódások között, mert kinek-kinek sorsa csak ílyetén teljesedhetett be... most bezárult a kép- minek körében nincs vigasz. Megbékélést így hozhat-e? Mert itt- karácsony ide, karácsony oda, a legreménytelenebb képhez érkeztünk el, hol a kétségbeesés jajja sikoltozhat csak!
Kit nem bánt a szegénység?
A gazdagot bizonyosan nem...
A keserű sors örömöt nem ihat,
szerencse és lyukas üleppel
dúdolható a létben az ünnep -
Szebb a címer, mint az életkedv
és "végre" osztva a kegy...
Hozzá adott egy köpeny
amit ki-be forgathat az akarat!
Kolbász és sonka illata -
vágyaikban mindent rejt,
semmit se mutatva,
a bajból ki nem húzhat...
Koldusszámba igaz-ügyek:
élet nélküli élet...
festett képpel pírra nem megy,
csak más világra, mert más a világa-- (szőke)
2013.12.23.