RE - FLEXI - OK

Szedett-vedett kivagyiságok!

Orbán a rezsicsökkentés eredményeinek megvédésére létrehozza a Fidesz -párttal karöltve és a kétharmad által támogatva a Magyar Csapatot, ide azokat várják, akik szerint a „magyarok nem másodrendű polgárok Európában, ezért nem igazságos, hogy többet kell fizetniük a közszolgáltatásért, mint más európai polgároknak.”
(Hozzáteszem ez egy baromság!)
És hozzáadok egy olvasói véleményt is: Ugyan mit várhatunk azoktól akiknek még -szó szerint- a jó Isten sem szent? Keresztény erkölcsről és értékrendről papolnak, miközben demagóg, kirekesztő politikával manipulálják az országot, és a családon belüli erőszak sem idegen tőlük. 2010. májusában azt mondta az "élő Isten" Viktor, hogy holnaptól másképp süt a nap is..........másfél hónapig esett :)))
A „Magyar Csapat” (mint látjuk is), abba a gyomorforgató, árokásó politikai folyamatba illik bele, amely hűen tükrözi Orbánnak és híveinek erkölcsiségét és lelkületét.
Gréczy Zsolt, a DK szóvivője arcátlanságnak nevezte, hogy Magyar Csapatnak hívják mindazokat, „akik a Fidesz hazugságait támogatják”.
Szerinte a Fidesz mindenkit ki akar rekeszteni a nemzetből, aki nem a „talpnyalója”.

„A Demokratikus Koalíció a magyar csapat tagja, ha úgy tetszik, a magyar nemzet része, de Orbán csapatában nem kívánunk szerepelni” – írta a szóvivő, aki szerint „az igazi magyar csapat, a választók, három hónap múlva ezt a kapitányt meneszteni fogják”.
Lám! - ha Hende Csaba, Orbán Viktor és a Fidesz vezérkara nem érti, mekkora bűnt követnek el a magyar nemzet ellen, akkor azt „hiábavaló lenne akármennyit magyarázni.”
(Kövér László hasonló tartalmú nyilatkozatainak taglalásába kár is belekezdeni, mert az már valószínűleg nem az írói elemzés, hanem a diagnózis kategóriájába tartozik.)

Különcködés és kirekesztés... érthetjük és élvezhetjük – az élet finomhangolása folytatódik – csak a beavatás lett durva. Maradnak a változatos különbségek Orbán társadalmi világában, megkülönböztetésre rafináltan bravúros – választ nem vár a „király” (bár bőbeszédű), ránk kínnal mért a vívódás mégis, mert saját jövőnket is beleérezzük (megrendülésünknek ezt a végső zárját most ne bolygassuk)! Száműzve az érzelem, mégis érzelmi politizálást folytat... ellenzék felé drámai feszültségű monológokban belső reflexióit vetíti elénk- „idegen és őrült az egész”! Sok már (túl sok is) az életért esdeklő, síró-nevető arc! Még így is tudnunk kell, hogy létünkből az élet  heves igenlésével sem iktathatjuk ki a véget (ami szervesen hozzá is tartozik, mármint Orbánhoz is és Csapatához)- mert ilyetén elvakulva az csakis még sötétebb lehet...
Egyenlőre- úgy néz ki (ellenzéki összefogás hiánya miatt), hogy hiába boncolgatom gyarlóságait – csak a tetten-érhető hibáit nézhetem és magamban elemezve azokat, voltaképpen a lehetetlenért könyöröghetek, mert a szándék felettem elirányít mindent – érdem benne elenyész, s kijelenthetem immár, hogy a megtapasztalás okán  és a szenvedés jogán, amit kér és ahogy kéri, nem adhatok meg (nem szavazok senkire)- csak átfogalmazhatom létemet a nemlétbe, hogy eseményeit egymásba-játszva elérjem a kívánt benyomást imigyen döntésre... a központi gondolatok nem érdekelnek (soha nem őszinték) – világhódító vágyait alulról is leszarom, bár „eredménye” fejemre hull, de legalább (ha nem is ápol) eltakar! Orbán filozófiája teljesen érthetetlen csakúgy, mint az ellenzék tesze-toszasága:
„Ti nem tudjátok azt, mily mondhatatlan nyomor
 Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy – ember!” - de nem is akarjátok tudni? Elkönyveljük a befejezés sikerét? A reménytelenség egyáltalán nem életerősítő hatásait?
„Ki majd itt dől le nászra, és annyi dőre, árva
 Nép sírján gondtalan, boldog sarjat fogan...”? - „/.../örök sor ez, örök komédia”!
Szegények vagyunk és maradunk, hangunk gyenge (itt lenn), egyéniségünk semmi, munkánk értelmetlen s egyáltalán: jelentéktelen és leírható veszteség vagyunk. Ebbe kell belenyugodnunk?
Orbáni „húszas-évek” indításait  (mely feledhetetlenné tette máris)- de kiderült, hogy túl sok benne az esetlegesség, a fölösleg, a körülírás: amit egykor a nagy lélegzet fenn lebegtetett, ma szárnyaszegetten ránk hullik és összenyom minket, mert nem vette figyelmébe, hogy emberek vagyunk mi is (a szegények), lelkek (akik érzők), és a sors (mit ellenünkre ránk szabott) túlzottan is át-hangszerelve viadalra szólít most gőgje ellen: amelyben  „Minden ellenség, ami él, és csak mint prédáját szeret”... bennünket! A válasz (mely még késik, és nem is választással érkezik majd) megjön egyszer és száműzni fogja „királyát”!

...még dalol a lét,
sietve vív, szorít és ígér,
   majd csontot oszt-
a szabadság bajt okoz,
   s nem pazarolta idejét,
   csúfot űzve véget ér— (szőke)

2014.01.05.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat