RE - FLEXI - OK

A nulla...

„A Világgazdaság értesülése szerint a miniszterelnök „már alig várta, hogy véget érjen a választási szezon” és megkezdje az elképzelt reformok megvalósítását. A szociális ellátórendszer átalakítása során cél, hogy minél kevesebbet költsön az állam azokra, akik nem jelennek meg a munkaerőpiacon.”

Tudjuk és érezzük az indítékok hatását, amire a törekvés összpontosul (kevés értelemmel bír) a lét tudatos aktusain misztifikált megismerhetetlenként szerepel- és ez volna az alap... olyan holdkóros mesterséges jelrendszereivel „modernek” kikiáltva. Európának is példaképül állítható serkentő hatásában!

Szociális meg „majdmeglátjuk” szerint lesz ellátó, de mert pénzbe nem kerülhet lett „új” és miénk is ilyetén, ahonnan már nem ismerheted meg az eredetijét sem, semhogy mi lett a tiéd benne...

Azért is „patt” a helyzet: ha mondhatnám, hogy miért becsüllek nagyra mégis, épp ezekért- az vérig sérthetne!

Lényeg: tartozik aki- hova tartozni akar, mindegy is már, hogy ki él a politikából és ki érte... összemosódnak a fogalmak... okaival anyagilag határoz- vagy a hatalom puszta birtoklásából fakad, és tartós bevételt eredményez. Az „igazgatás” mint minden szentnek- csak maga felé hajlik a keze... tartós a bevételi forrás. Jól elvannak. Az egzisztencia így vagy úgy biztosítva (náluk, lásd Rogán, Kósa, Szíjjártó és mások). Kevés kivétellel korrupcióban jártas mindegyik, mi már lassan követelményként fogalmazódik...

Élvezik az életet!

Lám, a munkaalapú társadalom, ahol a nép közmunkán és a „munkás” – a specializált, magasan kvalifikált – a parlamentben „dolgozik” - a pártvezér hű kiszolgálói lettek, így tesznek eleget az érdeknek a hatalomban... amitől a becsület is ágál- az „érző” szocialisták és demokraták körében, az sem épp érdektelen csak sajátos „termelés” révén – a javak hozzájutásában lett korlátozottabb... mert az ellenőrzésmentes hivatalnoki uralom az ellenőrzést csak rájuk terjesztette ki, ahogy épp megfelel ideáljaiknak és érdekeiknek az orbáni hatalomban.

De a közmunkán tengődő néppel „bajlódik” mind... lám a „népakarat” mivé lett. A demokrácia működéséről tett kijelentések értelmetlenek lettek, az adott helyre, időre és szituációra való tekintet nélkül. Érdekek és ideálok... meg ahova állít az érdek már „eszményi”- eszményien nevetségesek.

„Mire megtanulsz énekelni, dalod már rég nem arról szól...”

Tipikus, ahogy a tétel, törvény, kategória, vezérfonalként szolgál a dolgok sajátosságaihoz és összefüggéseihez... objektív logikát feledve a cselekvésekben immár ki- ki saját ingerével küzdve kerül pszichikai állapotba mint mélyekre hatoló ok – lásd: kölcsönhatásaiban látszólagos, esetleges okozatiságában és tovább már az alkalom rá, ahogy megszülje tolvaját... mint- ahogy „a főzés egyik titka, hogy ne gondolj a mosogatásra.”

Orbáni mérleg-hinta: aki nem boldog éppen hálátlan! Mint szokás csupa-nyűg- kényszerében az öröm, hogy benne mindig valamire inni kell valami helyett, ám okban akár még növelheted is a mennyiséget... ha veszteségnek érzed, vedd fájdalomba-csomagolt megkönnyebbülésnek!

A jelenség „fejlődése” más jelenségekhez való viszonyainak megváltozásához, egyes viszonyok megszűnéséhez, más viszonyok keletkezéséhez vezet – a különbözőségeknek okaiban az ember, hogy így lép viszonyba a többi emberrel a „való” megértéséhez, amiben: „mindentől függök, de alig függök össze...” örülök, borzadok, csodálkozom, de leginkább félek – hogy ily megszorítva a sarokban mégis... a Nép!

Íme a reakciós eszme, ahogy mindig visszatér kiindulópontjaihoz... bár torzít, de orbáni voltában „ideális” az eszmeiség, ahogy tagadja magamagát és béklyóba veri a fejlődést is... amit „szintjeiből” keletkeztetett! Nincs itt baj, hiszen rájuk szavaznak mindig... a többség. Persze- ez attól is függ honnan nézem...

„Ne adj igazat. Neked túl sokba kerül, nekem meg éppen van.”!

„Ha a 0 a helyén áll, az igen helyes,

sőt, tiszta haszon, mit megszerezni érdemes!

Mert hisz a 0 az 1-ből egyből 10-et csinál,

ha érdeme szerint szerényen a sor végére áll:

értékét meg- 10-szerezi az a világ,

mely önnön 0-inak elébe vág,

ámde minden tüstént 1/10-ére lappad,

hol a 0 arcátlanul az élre kaptat:

ha 0-nk a sornak e-végére áll,

az minden értéknek: 9/10 halál...

Fenti 10 sor arról szólt, hogy minek hol jó lenni,

s ezek során tán kiderült, hogy a 0 nem épp semmi!” (F.Á.)

2014. 10. 17.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat