a nemző Alvilág...
...mának írva:
„Aluszik a férfi külön, egyedül szundít az ágyon,
aluszik az asszony külön, egyedül forog az ágyon.”
Adnak a népesedéspolitikának...
- olyan hatalomból-hatalmasan,
mire rátolongva- ácsorogva Angyalok kara,
így szólítva
lett,
hogy
sorra jutának példának.
Hol már- Isten is pokolra szállt – alája
bizony, az Alvilágba,
erőt mutatva, és csábítva
Ereskigáltért ott – hogy elcsábítsa a szorongót?
...dallal, talán mint Orpheusz, ki- szerelméért dalolt
míg Tammúz, a hét-kapun át csak bandukolt...
- sorsán sóhajtozik ott, sok fogoly, és Istár a nő (!)
Árny-Nemzetét feledni fő, így kívánja már csatakosan
az Idő -
hogy elébb, ki- még reménye indokán honolt,
már
bajra híva és utána- lohadott-vágyra bírva,
melyet oda nem hagyott
még
senki soha,
benne-élő;
„a sötétség útját
ekként is megjárva,
melyről nincsen visszatérés…” eredetiben- csak égő
hő-láza rajta - míg volt -
Lám-csak, lám
- minő egy nő – húsra is gyönyörűsége ragyog,
hogy élhessek a holnapért? Bizton „bűn-vigaszom”!
És mindig is, hogy a teremtésben segítsen...
Ám a jelen, hogy férgesedett el- már tudott,
lét-belsejéből, hogy fényre feljutott,
a sok Tunya- most boldog,
és másokat ösztönözne dalra s aktusra,
ilyen most, ilyen ösztönző...
miként újra- soha mást!
...bár rémülve vég-ütemét e létnek s a nagy toccsanást,
melynek vége romlás,
romlásra kigőzölgő – (vigadásra botlás)
...valamit- azért- e hatalom, így is kicsiholt:
teremni a „teremtés-haldoklásból” vagyont,
ilyetén lett- sok-férge, már kiilleszkedő! – (szőke)
2015. 12. 07.