Orbán és az „új” társadalmi modell...

 

Keresztény alapokon? „Minthogy a keresztény társadalmi tanítás középpontjában az emberi méltóság áll, az egyház nagyra értékeli azt a demokráciát, amelynek célja az emberi személyek valódi szabadságának megvalósítása.”

Demokrácia és valódi szabadság? Ami ma a gyakorlatban folyik e társadalomban az nem a szabadság irányába ható, nem is szolgálja az emberi méltóságot, de megalázó – demokrácia fajai között váltogatva. Immáron a gyakorlat „sikerrel” a legrosszabb részébe csúszott... kereszténydemokrata alapon a diktatúra lett meghatározóbb. Ugyanis a bérrabszolgaság nem összeegyeztethető az emberi méltósággal, bár a semmitől több... ám semmi köze a keresztényi alapokhoz akkor, amikor az érdek mellett a profitszerzés művelete elfogulatlanságot nem nyújthat.

A valódi szabadság meg épp nem az, amit az egyház ad, hiszen a tanítás a begubózott és megcsontosodott tanításnak ad teret... amely az egyetemes civilizáció fejlődésének országútjától távol jött létre. A felfedezések „dialektikus materializmusában” (ami még nem lejárt lemez- amiként reális és nagyon is valóságos a tudományokban) inkább az örökké fejlődő anyagot tükröző emberi viszonylagosságáról szóló tanítás a mérvadó, és még sokáig így. Az idealizmus viszont a természetfölöttit tartja meghatározónak, mert ami nem megmagyarázható, azt az isteni elrendezésében kellene elfogadni...

Ha majd azt látom és láttatják az emberekkel, hogy az útkeresés politikai formái nem az emberek feletti uralmat akarják a tőke érdekének megfelelően megszilárdítani, akkor az orbáni „újra” is másként fogok tekinteni! De amíg az egyik nap még kereszténydemokrata kormányzást mond, a másik nap meg néppárti kormányzást állít, egy kereszténydemokrata szellemiségre hivatkozva, akkor nehéz eldönteni mit higgyen az ember, még- ha úgy magyarázzák is, hogy egyik a másiknak nem mond ellent... a hit az egy dolog, hogy mit vallok az meg a meggyőződésből fakad, két dologról van szó- nehéz egybemosni. Lehet Orbánnak sikerül?

 

„Az Új Magyar Társadalmi Modell akkor lesz sikeres, ha magába foglalja: az egyének integritásának tiszteletben tartását; konszenzus alapján formálja a nemzeti érdekeket; tisztességes munkára alapozza a társadalmat; az adminisztrációban törekszik megszüntetni a bürokráciát; növeli a munka eredményességét; összefüggésekben és hosszútávon gondolkozik; megpróbálja a nemzet minden tagjának véleményéből kiszűrni mindazt, ami hasznos, illetőleg mértékadó; és – végül, de nem utoljára – civilizált hangnemben kommunikál.” (Gábor J.D.)

 

De példának, mégis olyan országokat hozott, aminek semmi köze a felsorolt szellemiségéhez, és a bevezetni kívánt „új” gyakorlatához! Orosz: az egyént alárendelt pozícióban kezelte és kezeli manapság is. Kína: ahol „a gazdasági fejlődés centralista és kemény kézzel irányított sikerei nagyon is ismertek a gazdaságpolitikai szakértők körében azokra az országokra vonatkoztatva, ahol az általános, egyénekre elosztott jóléti mutatók még rendkívül alacsony szinten vannak.” Gyakorlatilag ez a helyzet Törökországban is! India ugyan már eljutott a Marsra, de a népe éhezik és a többség megalázó módon él. Ha azt nézzük és boncolgatjuk, hogy a demokrácia minőségét az határozza meg, hogy a többség hogyan viszonyul a kisebbséghez, akkor látnunk kell, hogy Orbán példaképei – nemes egyszerűséggel mondva is – rosszak!

Egyszóval, mielőtt bármit is akarunk és kimondunk, azt jól átgondolva kellene előadni (lehet, hogy ő érti mit akar, én még nem) – kaotikus az állapot nálunk is és elébb a kormányzati fejekben kellene rendet tenni, majd utána hirdetni a különféle szellemiségeket...

No- a teljességre nem törekedtem- mert ki vagyok én, hozzájuk képest csak egy senki... de a csalafintaságokat, fondorlatokat mindig észreveszem – a szavak és a tettek a mai napig nem egyeznek! A mai napig fenn áll Orbán kijelentése, hogy: ne azt nézzék mit mondok, hanem mit teszek. Igaz az ellentéte, viszonyaiban az ámítás szerepe és az elfogadásában önámítása, ez a „fejlődésük” alapja, a mindig mást mondok mozgatóerejében.

Figyelmen kívül hagyva az emberek véleménye- a kis-embernek nem támasza, látszat csak, hogy az egyének szellemi fejlődésének lehet atyja, hogy lenne így az állam értéke, ha- ahogy az egyén értéke tőle függ? Hiszen már mindentől félreparancsolt a nép, így csak eszköz lett a hatalom kezében, ilyen méltóságban részesítve csak bilincsbe vert és ilyetén is tevékenykedteti az embereket! Nincs ösztönző... egy dologban lehet igaza, hogy ez a jelenség a mai viszonyokban valóban újnak számít!

Most jön egy még újabb? Elvek nélkül egy-szellemben... (?) Ilyen értelemben a magyar valóságra és a magyar viszonyokra alkalmazható „sajátos”- modell kialakítása már „kecsegtető” állapotában!

Ajánlatként: tessenek már figyelembe venni, hogy egy társadalom építésében a civil szervezeteknek kulcsfontosságú szerepük van, még ha nép-nemzeti keresztényi alapon és érzülettel akar is kormányozni. „Nélkülük nincs társadalom. Őket csak erősíteni szabad. Néha még a leegyszerűsített kifejezésmódban is elengedhetetlen az árnyalatok használata a félreértések elkerülése végett.”

Hát ennyi...

 

Attól, hogy olvastam valamit

semmi nem változik...

Hogy tűrnöm kell? - vérmérsékletes,

kaptam bút és bajt és nyomort,

nem élvezem -

Hogy mi meddig és- hogy mehet így,

tovább tapasztalati:

sötét és hideg ismeretanyag,

ahol a fog vacog, hol vannak jótevőim...

kedvükre, ami tetszik-

ijesztésemre fondorkodás és portyázásaik

„határanincs”-mézétől keseredik

a száj hangulatskáláin, hogy rajtam fehérlik-- (szőke)

 

2014. 09. 29.

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Orbán és az "új" társadalmi modell...
RE - FLEXI - OK - © 2008 - 2024 - reflexiok.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat