RE - FLEXI - OK

„Carpe diem”!

„Gyerünk, hullarablók, rettegjetek! Rettegjetek együtt. Figyelmeztessétek egymást, hogy rettegni kell! Hogy ezek gyilkosok! Nem is lehetnek mások, csak gyilkosok, mert nem találjátok az ellenszerüket. Fogjátok rájuk, hogy gyilkosok. Megölték a juhászt! Megölték az aktivistát! Még véletlenül se gondoljatok a hozzátartozóikra. Akik szeretnék elengedni őket. Ne! Magatokra gondoljatok, hullarablók, meg a nyomorult félelmeitekre! Hogy micsoda siker lenne, ha az ellenfeleitekről kiderülne, hogy gyilkosok. Nem elég, hogy erkölcstelen, gerinctelen, tolvaj népség, nektek gyilkosok kellenek. A hisztéria kell, a reszketés kell, a horror kell, hogy a kudarcotokra felmentést hozzanak. Gyűljetek össze és reszkessetek. Éljétek meg a gyászt a hiúság versenyeként. Ahol temetnek, ti legyetek az áldozatok. Aztán meg szégyelljétek magatokat!” (Gerlóczy)

Sajnos ide jutottunk!

Rejtélyes halál a rendőrautóban, véletlen baleset a választások előtt, elhallgatott kitiltás, két nap alatt elvégzett NAV vizsgálat ! - a sok hazugság ezt eredményezi !

És az öngyilkosságok?

Mind csak hisztéria?

Horror a mában!

Hol az önzés- és a hiúság vásári zajával, ilyetén indítóokul és saját hibáik által magánájtatossági betéteként, kirakatilag az „ő szándékára” (ki most Istent játssz és a Várba fel...), „köteles”-részről tilalmat állít az emlékezésnek?

Hogy a jó Isten dicsőségére, a lelkek javán kívül és túl nagy fokban (ível) az „egyes” lélek kényelmi érdekére? Csak a saját számít?

Közömbösök és vele a gúny- máris kárörömmel itt a „balsiker”... szánalmas látvány az ellenséges érzület – és feláldozva érte minden... hahó Emberek! Csengettek. Egy élet megint „elment”! Emlékezzünk... a miértre is!

Ide jutottunk, hogy a lét elviselhetetlen lett...

A „vér vétele után” már tilos a magába mélyedésnek perceket szentelni – nyugodjanak békében (!) - kik épp nekünk mutattak utat, immár saját tragédiájuk által. A megfontolás óráiban legyenek segítségünkre, és mi háláljuk meg nékik azzal, hogy nem feledünk... hogy nem éreztetjük, hogy mi volt hiábavaló és- csak soroljuk a helytálló panaszt! Még- nem feledve azt sem, hogy a lét örök harca ad feloldozást mindenért, azoknak, akik még élünk...

de ne hatalmi szóval, ridegen és fölényesen- ne sértően és önérzetet bántóan, de mindig szeretettel és őszinte részvéttel viseljük a nehézségeket - el nem feledkezve soha az indítóokokról, az érdekről, a bűnös összeállás következményeiről (példának: Fidesz-KDNP),

hogy ki velünk és ki- ellenünk (!?)

Az ő lelkiismeretük meg sem szólal... nem működik a „csengő” - ha baj van már késő (!) - és most baj van!

Hol a becsület? Hahó Hatalom! Odahallik? Aki nem tiszteli, becsüli, értékeli és tartja szavát és esküvel tett ígéretét, az ma feleségét (vak-komondorral), holnap Istenét és Egyházát (magasabb szintekről), holnapután hazáját (nyugatnak tartott marokkal- keletre kacsintással) tagadja meg...

„Egy óra hosszat szeretni: állatias – egy évig szeretni: emberi – egy egész életen át szeretni: angyali, de egy egész életen át csak egyet szeretni: isteni dolog” (Lacorrdaire)

Ezt jelentené a hűség. Számít még Európa? Számít valamit az Európaiság? Amit naponta megcsalnak a hatalomban, és ha a népről van szó, már a nép nevében... ám megütközve és már érzéketlenül részvétlen mind, ha egy árokparti napszámos munkájáról van szó! Mert akinek nincs semmije, az annyit is ér! És ne érezzük magunkat sértve?

Irány Ázsia!

Minél kevesebbet tud valaki, annál hajlamosabb a vakmerő és kíméletlen tettekre.

Tudás pedig szakemberek híján nincs! Nem lehet mindenki Fidesz-tag, jogász, vagy politológus esetleg csetlő-botló államtitkár... parlamenti 2/3-os szélhámos!

Időpazarlás ott minden, és mindezekkel is közpénzen... elvből lebírálnak, leértékelnek, lebecsülnek, becsmérelnek, pálcát törnek... ez a mai hatalom! Keresztényi érzületet még messziről sem „ugatják”! A „csontvázak” már kihullottak, ám romhalmaz mindenütt és életképtelen szabályokkal – csak látszateredményeik... évek óta „kiválóan” bevált- mint módszer s a „szini-előadás” sikere már- most deficitessé tette a csalhatatlanságot, csak a személyeskedő, sértő, kihívó dac maradt...

Ebből megélni sohasem fogunk!

Zordul a nyájas ég, felhő-birkáit fújja szét-

földet még nem ostromol,

isteni gondolatán ég…

bejajgat, majd szét –

a határba múltjára szakasztott,

hol ránk: a rádermedt álmok rongy-élt nyelvét öltsék-- (szőke )

2014. 11. 10.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat