Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
megszépült múlt
A jövő nincs - így a rend! -
nem körvonalazott ígéretein ég
a jelen
- az szólhat csak a mának -
és a tükör
a régi
hogy megtört
mi szivárványszínein mattul épp
epésre
...már homályaival fedi le az időt -
és mégis - rá
akként bámul embere
miként
vérét ontja a holnapok tükrére
megalvad sárgának
hogy magával
ördögét találja már szembe
- láttatni akar s teszi ott magát magának -
úgy
hogy onnét a múlt
„többé halálig letörölhetetlen” fölfestve
...szembe a rég-
végtelenjét
éveibe idézi föl száz-arcban
a mának...
- emlékként tolulva
már minden gondolatra
- okoskodásokkal elfödvén- rá „ütemét maga adja” -
egyre- csak egyre-szebben „én”-képnek láttatva
- telik még- egy különc jajgatásra
minek kárát régi énje bánja
s ahogy még testét- lelkét- az emlékek
táncába fogva hozná vissza magának
ártó-múltját
...már ott „homályba vész” folytatásra a látás
...már „ködök mögé rejti a kilátás” – (szőke)
2016. 01. 21.