Káosz mindenütt...
Vannak, akik lendítenének sorsukon, de olykori föllobbánasaik ellenére sem bírnak változtatni életükön (idősek sorsa).
Vannak, akik így nem akarnak élni, vetik – elvetik az égető sorskérdéseket, a tobzódó indulatokat, a pusztító belső tüzeket, és saját sorsot formálva lendítenek magukon- maguktól: elhagyják a hazát (a fiatalok sorsa most)!
Íme az orbáni-világ...
Ez a világ nem az én világom... Orbán világa ma emberidegen! Úri-muri a 20-as 30-as évek mintájára- új „birtokosok”, gazdagok és a semmittevők világa! Földesúr, háziúr- „pénzmagok” urai rajtunk, eszméletlen magasodnak fölénk. Itt ki akar élni még?
Félrevezető is lehet a Horthy-reneszánszt a Horthy-kultusztól fogalmilag is megkülönböztetni, s ezzel mintegy „túldimenzionálni” a jelentőségét, hiszen az Európai Unió-tag Magyarországnak alapvetően mások a külső meghatározottságai és a belső viszonyai is, mint a két világháború között. Éppen ezekből a körülményekből következik a hipokrita magatartás: a demokratikus jogállam felszámolását is a „demokrácia helyreállítása” jelszava alatt hajtották végre.
A Fidesz a törekvései álcázására kényszerül, önkéntelenül igazolva François de La Rochefoucault herceg örökbecsű szavait: „A képmutatás a bűn tisztelgése az erény előtt.”
„Mégis úgy vélem, hogy a Horthy-reneszánsz fogalmának használata releváns. Nem csupán azért, mert a megvalósítás szükséges feltételei híján kudarcra ítélt kurzusteremtő kísérlet is sokáig elhúzódhat, az új közjogi berendezkedéssel létrehozott rezsim tartós karakterjegyeket ölt, súlyos károkat örökítve bukása utánra is.”(R.Z.)
Amellett még, hogy ez Orbán Viktor és pártja politikájának lényeges tartozéka, s nem külsődleges jelensége csupán.
Nem új törekvés a jobboldalon, hogy a baloldalra rákényszerítsék: levetkezhetetlen morális örökségként vállalja a kádárizmus bűneit, míg maguk úgy tesznek, mintha a mai jobboldalon nem volna szükség kritikus szembenézésre az általuk élesztgetett horthysta örökséggel...
Egyszóval káosz van a fejekben és a lelkekben... a szar egyre nő és erre építve az ideológia (ha van valamilyen), hol a kupac legtetején kukorékol a kakas- immár tiszteletet követelve így magának és a baromfi-udvarának – „folytatjuk... folytatjuk!” - mit is? - amit el sem kezdtek? - mert a célt senki nem tudja, következésképpen nem is láthatja. Urizálva másol egy régi utat, mely már a történelem időkerekén egyszer elakadt, most gombócként gyűri - épp le - a torkokon, mert nagy a falat és megint elakadt! A történelemolvasás valahol megszakadt és a folytatás sem az abban-hagyástól rögzíti elméikben az eseményeket, csak bele-beleolvasva részeibe káosz-képben tőr fel az ismeret, és épp a lényeglátás maradt el ezzel...
Hadd növeljem (káoszát) én is azzal, hogy a történelemben, az ilyen rendszerek, csak ideig-óráig maradtak fenn, elsöpörte őket az idő – és elsöpri a mostanit is majd...
Lehet nem a baloldalról, lehet a baromfi-udvarból sajátjaik teszik azt... mert a kárálás és a kotkodács sehová nem vezet, a kakaskodás meg kimondottan káros! - és mert olyan alapon nem is lehet „udvartartás”, hogy a vak tyúk is találhat szemet, mert mi lesz, ha mégsem talál? Ott a vég jön el...
Hogy is van ez pestiesen mondva? Marxot tagadni, de marxista módszerekkel érvelni? Esetleg Marxot marxista módszerekkel cáfolni? Természetesen ilyet is lehet, csak olyan a dolog, hogy érdemes a kérdéssel foglalkozni.
Szóval a címben szereplő mondatot értelmezzük ismét: egyszóval a munkásmozgalom nem létezik,egyszerű ember nem létezik, de ugyanakkor azt mondjuk, hogy vannak a pórok meg pökhendi uraságok? Van ilyen bicikli is. (el is lehet tolni!)
Mindenesetre ez alkalmas arra, hogy elbizonytalanítson embereket és az ideológiai zűrzavar letisztulását akadályozza.
Ez azért jobboldali ideológia, mert egyfelől tagadja a baloldaliság létjogosultságát, másfelől iparkodik dolgokat is összemosni. Például mert egy ember így nem tud a mondattal mit kezdeni. Elhiszi ugyan,hogy baloldal nincs, munkásmozgalom sincs, sőt, nem is velük kellene foglalkozni, de azért győzzük meg arról, hogy ő az elnyomott, a hatalom pedig az elnyomó. Jobboldali a gondolat, mert ugyan tartalma részint baloldali, azonban más alapokon, szocializmuspótlékokkal fogja ki a szelet a népi elégedetlenség vitorlájából... na ennyi – és most jajgatok!
Egyszerűsítsük a képletet:
A bal-és jobboldaliságot tagadó elképzelés azonban zavaró. Mindentől függetlenül lehet baloldali- és jobboldali módon is- gondolkodni,csak éppen kevés kivételtől eltekintve a jobboldalra máig jellemző, hogy nem megy neki a másságban való gondolkodás, nehezen tudja elképzelni, hogy másoknak is van létjogosultsága. Ez nehezíti az egységet. Azonban kiút létezik: gondolkodjunk melósokban és szegény emberekben, fogadjuk el az osztálytársadalom működéséből adódó helyzeteket. És akkor már anélkül baloldaliak vagyunk, hogy beléptünk volna akármely szervezetbe is...
Ez meg tényleg túl egyszerű... (!)
Szóval káosz van, az oldalak együttesében is és külön- külön pláne...!
Szanyi-kapitány dolgozik: Azoknak nyalt egyet, akiktől szavazatokat remélt (kapott is).
Nyalt volna ő egyet az (szerinte) ultrabalos Munkáspártnak is, ha onnan is remélhetne támogató szavazókat. Kirakati ember, de jaj a kirakatnak...
Az MSZP-ben törpe kisebbségben vannak (s ez a nagy baj), akik a társadalmi jövőképpel foglalkoznának, akik a gazdaság reális helyzetét elemeznék. Bauer Tamás távozása után szinte senki.
De nincsenek is ilyen irányú céljaik. Csak a hatalom...
Hát akkor hol a bal... fogalmazza meg valaki, mi az ma? Baloldali értéket képviselnek? - és az mi a szösz?
A jobboldaliakra jellemző, hogy ők a megóvók, megőrzők, megtartók, a nemzeti hagyományokat (nyelvet, kultúrát, zenét, öltözködést, vallást, erkölcsöt, a családot stb.) őrzők, akik fontosnak tartják a nemzeti összetartozást.
A nemzeti érzelmű konzervatívok meg akarják őrizni a múlt értékeit.
A baloldal meghatározása nem régi...
Valamikor voltak rabszolga- vagy parasztfelkelések, földfoglalók, eretnekek, valdensek és albigensek, kelyhesek, lázadók, fölforgatók, forradalmárok, és akik gyakran, ha hatalomra kerültek, azt meg akarták őrizni minden változtatás nélkül, tehát konzervatívok lettek. Sosem értettem, hogy az MSZP és az SZDSZ miért nevezi magát baloldalinak. Lehetnek-e baloldaliak milliárdosok, üzletemberek?
A baloldali jelző azért ragadt rájuk, mert ők a régi, bolsevik rendszer örökösei...
Az MSZP a korai időben (teljesen jogosulatlanul) „baloldali” pártként szerepelt, miközben kapcsolatai révén tagjai megkaparintották a régi pártvagyont, és megszerezték a gazdasági hatalmat. Felhasználva az emberek vonzalmát egy gondviselő és újraelosztó állam iránt, hazug szólamaikkal megnövelték a befolyásukat!
Az emberek egy része hitt a „baloldali” szólamoknak.
Most megújulnak? Mitől?
Újjászerveződnek? Mivé?
Ez a lét azt tanítja, hogy csak kétféle magatartás létezik: az elvevőké és a megtartóké. És követelmény, hogy felismerjük, ki a végpusztulást előidéző elvevő, és ki a megmentő, a világot megtartó! A választ ad meg magad, csak akarj felállni, mert ha nem állsz fel és nem is akarsz.... akkor neked mindegy is ki van hatalmon ma és ki holnap!
Nem először esett meg a történelemben, hogy egy társadalmi rend – sőt világrend – a bűneibe bukott bele. Csak az előnyökre emlékezni, a felelősség elvállalása nélkül olyan primitív, gyermekien naiv magatartás, amely nem méltó az ország „jogos gazdájaként” - legyen az jobb akik Horthyhoz vonzódnak, mit fényeznek az időben, vagy legyen bal- aki a munkásosztályhoz (ami nincs is már), ami nem érték már- való elvi ragaszkodásában - mégis -így is -„élvezi és élvezteti” e létet...
A kicsi öntudat is
alighanem túlméretezett
pedig a nagydobot is
meg-megverik
és verték néhanap és nem egyszer...
Rásúlyosúl az éj és az árnyak
Jaj annak! - kire „ráragyog” - végleg
önmaga szennye lett
ad csalárd eget – s lobog akaratban -
Nekem miért nem megy a harci-dal?
Miért csábít a csend?
Miért nem a virtus az öldöklő viadal?
A lét- mint egy rossz kurva - elverten
rejtezik- szeszéllyel adva nyereségnek
ám örül mégis ha elraboltad... --(szőke)
U.i: mégis a legborzasztóbb, hogy politikusaink (legyenek jobbosok, legyenek a bal- oldalon) lejáratták a politikát. És ami még szomorúbb, hogy a jövő letéteményesei az egyetemen és utána tőlük tanulnak... kirafinált érdek mentén szerezve meg a tudást!
Most lehet jajgatni másnak is!
Csupa kialakulatlan jellem és érzelem ütközik meg a mindennapokban... a fiatalok katarzisáról van szó... hogy kilépvén az iskolából, milyen próbák elé állítja őket az „igazi” élet.
Hiába nyújtana segítséget a szülő, a diákközösség vagy az egyetem akár- személyesen kerülnek szembe a nehézségekkel (elv, ideológia hiánya miatt) csak érdek iránya szabhat utat, így saját maguknak kell mindenre választ adniuk. És ki-ki a maga belső törvénye szerint cselekszik, állja meg az első próbát – s elvérzik vagy elbukik- és- vagy választ egy pártot (lehetőleg hatalmon lévőt), behajlik az érdeknek, mert így kényelmes és ez ad biztonságot. Ilyetén lesznek semmilyenek, ahol nem látják majd a közgondokat és a társadalmi feszültségek sem kerülnek a lelkiismeretük nagyítója alá... a rétegek „hullámhossz-azonosságán” veszik a felelős valóságlátás, mint az dívik is a mai politikusainknál!
Hogy valamilyenek lehessenek, fel kell adni azt a szemléletet, hogy a vegetáló élet biztosítja a társadalom krémjének biztonságát...
Mert itt már- e világban, mely elembertelenedett, egy rosszul értelmezett, elviselhetetlen és mégis – így is – elfogadott életforma gúzsába kötve utat tévesztettek politikusaink és fontos beosztású emberek botlásainak vannak alárendelve az újak és hazugsággal, a törvények és törvényességek védelmében... okok és összefüggések vizsgálata nélkül. Ez már több mint kínos- már bűn!
Lehet érthetetlen vagyok? Lehet (!) - káosz van!
2014. junius 02.