- mint sorból kifelejtett, vagy ki eldobott lett végleg! -
Bár nyugdíjas vagyok, én levelet nem kaptam (még soha!) - ezért semmilyen párbeszéd e hatalommal nem is kötelez, de véleményem van: szelektált a párbeszéd is, mint a forradalma is... egy kis-rész így lesz egész!
Az elszegényedettek, banki kárvallottak, koldusok és nyomorgók- egyesek és családok már magukra hagyva, a kifényezett kirakattól is távol tartva, kitéve veszélynek- megvetésnek, kitaszítottan e kálváriás-napokban...
Az orbáni-szó elszáll, bármennyi utalás van is megsegítésükre- a gyakorlat mindig más. Követhetné talán a szentírást: “Amit átadsz, számláld és mérd meg!” (Jézus, Sír. f. 42, 7.) – nem a kicsinyességre utalt... hisz’ aki a maga házát (Országház) – nem tudja vezetni, hogy tudná gondját viselni a hazának...? Mert mindig magáról és magukról beszél, mi- öndicséret, nagyzolás. Figyelmet csak magára tereli és mindenáron azt, tetteti magát, színészkedik csak. De nem tud semmit az áskálódáson kívül. Hiú és “veszedelmes” munkakerülő (lásd, a “focimeccsek”- jobban csak a hatalom érdekli). Bár “...kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal”. Véretekben van... hogyan is kerülnétek el a kárhoztató ítéletet? (Máté 23.)
Régen csak legyintettem, ha sorsomról szavaltak,
mára- holt szavak.
Megdermedt az idő, az éretlen gondolat is felszakadt.
Felsértődött terén a kín, minden létezést eltagadt,
hol tompul a hallás, a szem vaksin tapogat,
s az érzelem élet-gondjaira rátapad,
már szellemként rabolják
csontvázaimat -- (szőke)
2017. 10. 25.