Orbániából...
Alakul a Karok Kara- főminiszter, minisztereket vezető miniszterelnök... megnyilvánulási és működési formáiban lesz fő-fő, és lesz al'. Ki- kap tárcát, ki tárca nélkül de ott van, a megfogható tények, érzések, kapcsolatok közvetlen kifejezésére- a kapitalizmus és oligarcháik mohón ujjászerveződő világába testálva, ahol az álcázott milliárdok folyama van. Ott fognak „dolgozni” az új szemérmetlen istenségek és ott már mindenki örül!
- A nép választott, a nép döntött, a nép demokratikus. A kérdés tulajdonképpen annyi, hogy az emberek a jó kérdéseket tették fel maguknak a döntésük meghozatala előtt? Viszont ennek okfejtése se lenne több, mint egy romantikus ábránd a tökéletes társadalmi megnyilvánulása dimenziójában. Már teljesen lényegtelen.
Vicces dolog ez a demokrácia, hiszen ugyanúgy képes átvágni téged, hamis képet festeni, mint bármilyen másik rendszer. A totális demokrácia a teljes társadalom szavazásával valósul meg, viszont ha a társadalom fele eláll a választás jogától, akkor őket a győztesek mellett fogják reprezentatív példaként felhozni, mint a társadalmat, amelyik pontosan ezt akarja. Én sem szavaztam, ezek szerint én is ezt akartam. -
Éljen a Fidesz! Beindult a gazdaság...
Az tény, hogy a szomszédos országok ebben a műfajban is ránk vertek legalább másfél évet. Ajjaj Fidesz! Az tény, hogy a legtöbb embert ez nem érdekli. Az elmúlt 4 évben a Fidesz a gazdaság megmentője volt vagy a gazdasági önműködő mechanizmus gátlója? A Fidesz elmúlt négy évének legfőbb következtetéseiben nem tudunk egyértelmű válaszokat adni. A kérdés az, hogy mit akarunk látni. A választ pedig az idő fogja megadni nekünk.
„Az én kérdésem Orbániában az orbanisztikus orbánusban: Mi lesz az országgal 4 év múlva?”
„Kimélnének inkább hagynák erőmet
féreg fagyottan kóbor macska éhen
ez most a rang mely adatna kilépnem”
bosszút aki szült a rosszak közé lök
- ritka még ki itt és így büntet meg
hogy a bűn mögül lemaradjon
szörny-erős mennykövével...
e versenyben
kormányozom léptem-
Fáradtan már – már csüggedség ég
így „fürdik” szívem a nap tüzében...
Bár születtem volna arra:
beinni a mennyet – holdból a csöndet
hogy lenne békém de vesztem szerencsémet!--(szőke)
2014. május 29.