RE - FLEXI - OK

TOP - 10...

Népszerű Orbán... nem vitatni akarom- és nem is vitatatom, de az értékelés nem a pártjáról szól inkább a vakmerőségnek, amit már nem hívhatok bátorságnak (oda gondolkodás is kell, és végrehajtandó gondolat) – de vakon „tesz” az EU-ra (illetve ellene), teszi, amit elgondolt (nem számol a következményekkel) mindig van kettősség benne és két-útja a „menekülésre”! Szubjektív az érzet is vele... igazságát szajkózza mégis (érthetően) - a nép meg hisz, mert igaznak akarja tartani – így igazsággá lesz valóban de tarthatatlanul... nincs megegyezés és konvencionális igazsága semminek, önző hatalom-felfogásban önző letéteményes dolgaiban, mégis a megoldás egyéni-önkénye  (nem szálazza hamisságát) egységében alapkoncepciója idealista voltával  próbálja elkerülni a buktatót.
Létezése titkain kutakodva, értéke és természete társítja pártjához... mégis önmagát figyeli (ellene a kritika illuzórikus) – régi vágya gazdagsága és még több magának és magának, hol a mögöttes szavak megragadottságában fürdeti hiúságát (jól írják a mondandóját)!
Éljen soká csak ne a hatalomban- egy politikus (aki soha nem „dolgozott”) szájjártatással nem kereshet lopás nélkül milliárdokat... a vagyonnal majd tessék elszámolni! És íme, „lángjától” ma is perzselődik, akihez ér!

Nem lesz váltás, mert fos az ellenzék – egymással torzsalkodik – nincs egység, az összefogás csak két pártra érvényes – míg így lesz – a győzelem esélye is elveszik! Biológiai és anatómiai szövevényében a politikai funkció csak egy pár-millió emberből kiválasztódó két ember bonyolult dialektikája! Ezek révén jutott utolsó hely – érdemül – hogy megint csak elmerüljünk valami mélységben, hol a döglegyekben gyönyörködhetünk „hogy olyan légy, mint a többi nyomorult”! Már megértem, mert megértem a méla komor hangulatot... kiüresedett a lélek... és mégis- ily lélektelenül is vezetésre lennének készek? Ennyire vastag a bőr? Kérdések sora merül fel bennem... honnan vagytok? (mert közülünk valók biztos nem) – magatokra ismertek még a nyomor egykedvűségében? Mesterházy milyen csodában bízik? - és ez a csoda erővé, hogy válik? „Tudod-e, milyen öntudat kopár öröme húz-vonz, hogy e táj nem enged és miféle gazdag szenvedés taszít ide”? Erre kérjünk választ – mert az nem elég (nem lehet elég) – hogy ki még hatalmon az lop – csal – hazudik mind! Hiszen „visszanyal”, ha megfordul a kocka és a valósággal drámává oldja a szocialisták igazát! Már életre esd a magyarság... világosságot akarunk látni, mert a céltalanság-érzet ideges félelmében felőrlődünk végleg. Nem Erdély kell, hanem Haza... és – ha utána eggyé... már az- az elfogadás bölcs kérdése lesz... éhségben, nyomorúságban a semmi falát döngetik Orbánék is! Vagy elmenni készülünk egy jobb világ reményében mind? Katasztrófa lenne, mely pontot tenne a magyarság történetére! Mert mit is képzelhetek (még innen) e világról másképp? Azt, hogy „már az egész megfagyott, megállt, megunta vándorlását, megmeredt” - borzalmas mozdulatlanságában várja végzetét! Virtuóz könnyedséggel csak káromkodni tudok...

Nyomor és nyomorultul- nem lelkesen
csak fölöslegesen - versengve mondanak
rólam „szépeket”: fölösleges igyekezettel
leszek egyre nevetségesebb.
Vággyal a világ ölébe bújtam
egyenlőbben aggálytalan- hogy éljek
megéljek- túléljek- de dicstelen
a „szervek tövéig” egy-forróságú hittel
lettem kiverve a buzgóság perceivel...
                             ami látszat
                             mégis a felszínen-
a folytonosságban fejem előre- hátra-
jobbra- balra...
mára már fáj nekem – fáj mélyen
a bűzlő önérdek -
                             struccol velőmig bennem
végtelen-képtelen kesernyés ízzel létemben--(szőke)

2013.10.31.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat