s a vágy? - jaj -
kedvtelen sírba tesz
kifordít egy köpönyeget
már másként lett szellemes! – (szőke)
- borzongató érzést nyújtva a hangulatnak - „Én mindig temetek, temetem a tegnapot… vissza sose térő élőket, holtakat, még élő lázakat, könyveket, mindent, ami rohan, illan körülöttem”
– és megyünk neki a szakadéknak, mert vezérünk összeférhetetlen, ha a szükség úgy hozza, majd neki megy népének is... miként Európának máris, ha úgy ítéli meg a helyzetet! -
A nép, vezért akart… megkapta, de nem a jót - a rosszat.
Így ármánykodik a nép ellen (politikájával száműz embereket, lásd. Orvosok, ápolók) – ellenzéket lefejezi, ha kell hamis vádakat koholtat, a piszkos munkát másokkal végezteti el…
Hogy is volt előtte? Mosolygott? – igen. Ígért? – igen. Hihettük, hogy értünk- és szelíd lesz? – igen. És most mit érzünk? – hogy hamis, s tányérnyalóinak, barátoknak oszt és osztott hivatalt… nékik teremtett munkát, szabadságszeretetünket majd börtönökkel oldja meg, hol – ha önellátó nem leszel, még éhen halhatsz... szép kilátás – mondhatom.
Ezt az alapjában negatív nemzetképet kompenzálja az irreális, pöffeszkedő nemzeti nagyzolás és erkölcsi felsőbbrendűség mitológiája.
--------------------
Egyrészt kimutatható egy negatív, pesszimista, áldozatmentalitást tükröző nemzeti tudat, ám ettől függetlenül létezik egy nagyzoló, irreális, magunkat más nemzeteknél jobbnak képzelő romantikus nacionalizmus is.
Orbánnál, a szüntelen ellenségkeresés, az áldozatmentalitás szítása, mások hibáztatása bevált propagandaeszközök, amelyeket már Goebbels is használt. Nemzeti tragédia, hogy ösztönösen az autokrácia módszereiben gondolkozik, miközben manapság szinte már filozófus uralkodónak képzeli magát. A demokrácia egy nagyon komplikált politikai forma, meg kell érteni, hogy nem csak egy igazság van, az ellenzék ugyanúgy legitim, mint a kormány, kompromisszumokat kell kötni, tisztelni kell a másik véleményét.
Az autokrácia egy sokkal egyszerűbb, primitívebb gondolkodási formát feltételez. Megbízunk egy vezérben, ő majd tudja, mit kell csinálni. Ahol az autonóm, individualista viselkedési kultúra hiányzik, a primitív autokrata politikai sémák győznek. A tekintélyelvűség szükségszerűen az autonómia és az egyéni felelősség feladását jelenti. (Ónódy)
Ma még nehéz a rendszerváltozás lehetőségeit felmérni, de úgy érzem, a legtöbb embernek elege van a gyűlölködésből és a megosztottságból.
(facebook)
Szőke Emil:
isteni színjáték
van aki mosolyra derül
van aki sírva elmerül
a lét zsivaját így csodálja
szerény magába
van még ki ajtóit is bezárja
lélekben közelíthetetlen
benne nem kísért a gyűlölet
így lelt magánya
lelten zajos gyűrűjében
ahol a tét nagy - lészen
az élet kínra-gyűlt
szorongásra egybegyűlt
pokla ma - vétkeim bennem
vetkezni itt a bűnt
hogy legyek még hűbb?
...érzés-játékain már csintalan űz:
mán a záporeső
a végtelen idő
a bambán-dühös-vihara
a hamuszürke felhő
honnan csak a bölcs istenek szólnak
haragosan
jaj be komoran
...és túl is hangosak -
be nem hódol senki nékik
kinek harc-vég lenne oltalmazója
de - hogy dicsőség nincs
embernek csak sírkoszorú jutalma? –
2017. 10. 27.