RE - FLEXI - OK

Axiómám...

Hol makacs árnyak fogják a kezemet

és irányítják tollam, ott nagy a baj...

Ó, barátom, a kis idő, amit élsz,

szárnyát szegte volna a reménynek?

Terében széppé akar válni e léttel, a baj

hogy különb táncot járjon a világban,

ha már örök az anyag... ám lélekben

mégis szeszéllyel kevélyen

„fosztható tovább”! - ez riaszt.

S a társak „harapása”, ha rom-kocsmákban

pengetik a szót, szitokként-elérhető-egekig

vétkeikben

nagyon „bent” motyog „torok-jajt”.

Amíg a szélbemarkoló-tántorgók dolgaikban

próbálgatják szárnyaikat,

addig az ének fájdalomban

révülten

- melyben oly kevés az értelem -

halvány-lámpa-fény-burokban

önfeledten is bizonytalan...

imigyen demokratizálja a helyes utat?

„Hát gyászolom magam előre, jobban...”

és a másikat is, aki szintén pótolhatatlan -

a „félszegen-sután bukdácsolót” is e világban,

a tavaszi zenebonákban, hol a vér-vigalma

rákényszeríti a fáradt lábakat imára - majd

térdre mindenképpen...

mondom akkor szokatlan:

mert „így történt ámen elvégeztetett!” – (szőke)

 2015. 02. 03.

a www.pyrrhus.hupont.hu honlapon fölülről a második: Önarckép

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat