...a parlamentbejutáshoz talán elég lehet a maradék erő – mást már csak egy-egy szikár gondolat és az összeszorítottszájú érzés hordozhat csupán.
A „Jobbikkal” soha nem lehet egyezség: fakasok ők és vérszomjasak! Néppártosodott politikájuk csak álarc!
A kis-pártok csak a nézelődő örömöt adhatják magukban: ó mily „idillikus” a kép!
Hányszor és hányan éreztük ezt! - inkább a semmi és a tétlenség és az elhúzódás, mint a cselekvés, az a munka, az a harc, melynek pusztulás a vége... így lehet a kis örömökből még nagyobb haszon – a parlamentben majd – csak erkölcsiekben nem hiteles imigyen!
Az MSZP és a DK új hangot üt meg (itt már egyik sem nagyobb a másiknál) új lesz a dallam is, ahol egyformán nyugszanak el a kedélyek (vagy épp egymást jelentenék fel!- ezzel is a megváltoztathatatlanság érzését és a belenyugvás szükségét szuggerálva?).
Valami civil szerveződés kellene... (?) - hol az ifjúság?
A kérdés amire nincs felelet, forró ősz nem lett, nem is lesz... a filozofikus távlat ide nem elég, a pillanat elsuhant! Pózol a nép vagy magába roskad? Értelmetlen komor lett a hangulat. Hagyományos módon nincs győzelem: „idegen és őrült az egész”!
Ami elővett az döbbenetes: értetlenül tétovázunk, ideges félelem lett úrrá rajtunk és a céltalanság-érzet.
A bűnös, immár bűntelennek mondja magát, hiszen adottságairól nem csak ő, hanem kora is tehet... komolytalan időjáték vette kezdetét!
„Mára kiderült, hogy vesztünkbe rohanunk. Hiába! A pénzhajhászó ámokfutás abbahagyhatatlan”(!)
Szőke Emil:
A ma fenséges pillanata?
Szomorúság megfogalmazott
fene-nagy nyargal most
ahogy egy-egy sikolyban
a vádlók pillanata koppan
- már itt és most
a gyorsuló lélegzetek kora
szolgálja a művet - „s akinek
szintén köszönhető sok
keserves és boldog felszisszenés”
bírja csak így
„kibontani fenséges hatalmát
siettetni azt aki élni
azt aki halni készülődik”! –
2017. 10. 21.