RE - FLEXI - OK

Köteles résszel...

Siker, siker hátán, olyan orbánian „mocskos” voltában- a legócskább rendszert sikerült létrehozniuk. Embertelenségből jeles, hol mind egy szociális sír szélén (ami olyan sebtében ásott) állunk és várakozunk, de hősként meg nem halhatunk... itt minden a fideszi-pribékek létéről és helyzetéről szól! Lám! - mi lett?. Sok embert elraktároz a börtön, még több kiment (amolyan önkéntes száműzetésben él) – Orbán kezdeti forradalmi hulláma kidöntötte őket a csatasorból... és új funkcionáriusokat adott, új pártembereket hozott a felszínre, pártélettől elszakítva mégis a pártfegyelemmel sakkban tartva vesztegették fölöslegesen idejüket, majd beindultak magukért!

Gyurcsány, „aki a hatalom megtartása érdekében saját bevallása szerint is éveken át hazudott tudatosan a magyar embereknek, aki hazugságaival lejáratta Európában Magyarországot, aki nyilvánosan trágár kifejezésekkel beszélt a hazánkról, és aki a magyar rendőrséget békésen ünneplő magyar emberekre uszította, soha többé nincs helye a magyar közéletben. Gyurcsány Ferenc számunkra és Magyarország józan többsége számára persona non grata.” Írták és aláírták a Fidesz és CÖF emberei.

Azt hiszem baj és vaj van a fejekben, ott a jobb-oldalon... (s itt nem az összefogásból indulnék ki, de sokkal inkább, hogy kiforgatják a valóságot, mint a tanácsadó hatalmasok, mint a hatalmon lévők, mint a jobbikosok – „parányian”, de kellő hanganyaggal bizonyosságuk ostobasága imigyen, hogy az üzenet célhoz érjen!). Aki lejáratja Magyarországot, azok épp kormányoznak. Meseországunk tündérléptékű világával oly testvérien (ázsiain) teszi varázslatossá ezt a világot, ahogy a sóvárgó vágy hangkeveredéséből kiérezhető ellen-szólamot magyaros képletéhez igazítja, mint ahogy a reménykedést is: jelenéből-ajzott- lobogással támadt feszültségével követel számkivetést –  immár nemcsak bírja, hanem kívánja is a lezárulásnak kielégülését, ahol a népies eredeti értelem, a maga kínzó-nyűgei fölé átlényegült butasággá... „ott emlékektől terhes fejedet a márványföldnek csüggesztheted... csak arra fogsz gondolni gyáván... ez /.../mind mire való?”
S ott a „...békésen ünneplő magyar emberek” anno (2006!) - idő múltával, mily szelektív is az emlékezet!?

Aki ilyen megközelítésben és ilyetén le tudja írni hülyeségeit felszólításként megfogalmazva, nos – az a „persona non grata.”! Bizonyítva a jelen hívságos, sőt immorális létét. Látszólagos pártatlanság sincs meg- csak álarc és jelmezbe-öltöztetés, amivel nő a reménytelenség, a maga- beállítottságának gondolattársításával egyértelműbbé továbbformálni belső kényszeréből fakadó „prófétaságát”- lélekmenedékül szolgáló délibáb-országpolitikai útján! Majd a Vezér Horthy után kormányzói tevékenységet folytat, mint kicsiny mese-király, vagy egy pogány isten talán (?) - mit lehessen tudni – hátha még vigaszt is ad a bánatok, és a nyomorúságok ellen „királyi öntudatában”!

Mesterházynak címezve: „Legyen bátor! Mutassa meg, hogy van ereje szakítani a múlttal!” Juj! Micsoda emelkedettség... aprólékos realitás (!) - Mesterházy nem tud szakítani a kis-úttörős múltjával és bukik (hozzáteszem: érdeme szerint) – semmit nem tud, és mindent akar mégis. Semmit nem mondanak a jövőről (amit kihallani, az is csak belemagyarázás) – ígérgetni nem lehet – ez eddig rendben volna, de a reakcióidejük olyan lassú  (a támadásokra, meg egyéb véleményekre) hogy a csiga  - hozzájuk képest – gyorsvonati sebességgel halad el mellettük! Rejtélyes okai volnának tesze-toszaságaiknak? - amit csak körültáncolni lehet és nem lelkesedéssel – csakis ürügyek vannak és „köteles” ígérvénnyel kibúvók (innen – aki még nem ébredt rá az is ébred – komolyan venni nem lehet), mert amíg bennük tehetetlenségük- amellyel szíven-vágott résszel horpad a mellekre – indirekt az érzelem – és tündérmódra elkoptatott dolgaikról szólnak! Válság van, de a fejekben (sokszor és sokan leírtuk már!) - lendületet fog az akaraton, magával nem ragad – sírva is fakadhat tőlük az ember. Mszp leépült végleg! A kapitalistáknál is kapitalistább felfogással „modernizálnak”, és mégiscsak szavakkal éled a zaj fülemben – tartalom a mondandóban nincsen. A múlt és a jövő elveszett velük, a stílus rossz – következésképpen az ember is benne, csak- mint hajdani látvány pislákoló fénye mellett „tündököl” a panorámához egyfajta kifejező megvalósulásra, ami senkinek nem mond semmit és mégis mélyebben hatol belém egy-felismeréssel, hogy tévedtem a megítélésben feléjük... rosszabbak, mint hittem volt! Konfliktust generálnak, amivel kioltják a harmónia reményét is! Kötél vagy börtön? - és - ha eldöntötték, már akkor sincs tovább!
Sajnálom Gyurcsányt, sajnálom Bajnait... mszp mellé nem választhatók (csak leépítésük bizonyos). Nincs kilábolás, mert- aki már ígérni sem tud, annak beteges és elégtelen vágyain nem is érthetjük a jelent, pláne, ha tenni érte nem is tud! Nincs jövő és nincs jelen sem – alapvonásaiban sincs megújulás, itt az emberség kevés (csak szavakkal tréfálkozásra alkalmas „mímek” vannak) - originális látásuk szemellenzősen: és lesz, ahogy lesz (!) - így nem megy! Mintha már előre lemondtak volna a lehetőségekről (csak a parlamentbe jutás volna a lényeg?) - hiba, bűn, végzetes tévedések sora majd és öncsalón az értés kedvéért... ily „mámorban” csak az elmaradottság törhet felszínre, a gazságok megmaradnak – vele az ember egy- halálig gyűlölt ellenséges környezetben. Megriadt emberekkel csak a zűrzavar adott, komikus-tágasságú- képsoraival átformálva - süketen és tompán - a gondolati-kavargás egybezáró feszültsége lüktet összevegyítésre várva.

A Fidesz nem jó, de nincs jobb... a KDNP nulla és vad káromlás soraikban nekünk, felénk (mily keresztényi!) egyetemessé táguló egyéni sorsain át, kellő józanság hiánya mellett- immár sejtelmes hátterét adja a mai politikának...
Felcsúti reptér, és egyéni családi érdek a Főnél, már döbbenet – mit nem mernek még megcsinálni? - kedvelik az életet, a vagyont vele... benne az életörömük hangolja a jelent egyre emelkedő ritmusában! Míg a nép, jaj! - valóságában nyomorban... csak „a holnapért érdemes élni” (teszi is Orbán) – tegnapok álmaival ízlelgeti az ódon szavak zamatát és szobrot állít érzéseit kifejezni mindennek, ami e kor emberének értelméhez (vagy hitéhez) szóló, vigyázva imigyen- érzékletes-képekké- adva hozzá igazságait, mit hinni akar a hatalomban... aminek megértéséhez- lám! nem mindig elegendő a puszta ész. Fasizálódó, Horthys világkép mellett hiába érzünk nyugtalanságot, de sírni kell, mert csípi szemem tömjénfüstös levegője... mindez álomszerűvé, titokzatosan kísértetiessé, félelmetessé teszi a jelent!
És leváltani mégsem lehet?!
Nincs erő, mely elsöpörhetné... nincs hitele a pártoknak, nincs értelme sem, míg erkölcsi „élménnyé” nem válik – a puszta látvány még nem hozza megbánás jajdulását, mely kifejezhetné a most politikai tényeit- gondolkodásra késztetve... ami remény, hogy majd- talán egyszer: mert az idő fokozza a feszültséget, és az „úri-világ morális züllöttségével” telítődik a mostban!

Itt a vége a magyarnak? Talán mégsem... talán van másik értelme is dolgainknak, mely pontosabban mutat rá az állapotokra! Még nem lenne késő egy bojkottra, egy kis radikalizmus nem ártana... amelyekkel részeseivé válhatunk egy- másnak egy- másért, a délibábos képi megjelenítés itt nem megoldás!
Választás lesz- értem, hogy érted, igazam van vagy igazam van – hazudunk is így, mindent szépnek... vannak parlagi-falusiak és barbár földbirtokosaink és Antall halálos-ágya mellett tett eskü- betartva Orbán által, hogy Horthy nevét tisztázza fényesre (miért nem a seggét inkább?), nehéz vele eldönteni, hol végződik a hóhér, az emberek- a zsidóság és a cigányság megkínzóinak lepénzelt „lantosa” és hol kezdődik a tucat-nyárspolgár, aki együgyűségből vagy gerinctelenségből úszik az „árral”, de nem is fontos, hogy ezt vizslassuk...
Egy nagyon széles és nagyon mély eszmei áramlattal állunk itt szemben, melynek gyökerei a legszorosabb kapcsolatban vannak a Horthys időkkel, és a mostani Fideszes urak érdekeivel! Százmilliókat költenek el a propagandára, hogy bennünket valamiféle nemzeti büszkeség töltsön el, hogy gyűlöljük szocialista múltunkat (ahol jól éltünk, mint a legvidámabb vidám barakk) – miközben a pocsolyáig lenyomnak a hóhér-utódokkal. Szánalmas és hitvány nációként dagad a kebel, hol a nép csupa rabszolga. Ám, mégis „birkaként” itt a rabszolga, aki nemcsak nem törekszik szabadságra, hanem még igazolja és szépítgeti is rabságát – hogy mivé lettünk a hatalom által? - az ilyen rabszolga a felháborodás, a megvetés, az undor jogos érzését keltő tányérnyaló alak... aki egyik pillanatban a fasiszta elveknek él, majd a másik pillanatban más eszméket vallva a kiváltságok feudális, egy nemzetet lealázó elvére épít. A létünkről, az életünkről van már szó! Sovinisztáink elárulják e hazát, érdekeik szempontjából szállnak síkra és még sincs meg a helyzet az objektív változásokhoz (mert a nép, valahogy nem akar tudatára ébredni és ez lesz a veszte), mert csak a szubjektív érzet munkál, és csak egyesekben. A válságok korszakát éljük, és így sem dől meg, ha nem döntik meg a rendszert (mondta ezt Orbán is, sok mindenki más mellett, amikor még az érdeke úgy kívánta. A hatalomban már más érdeket képvisel ő is!). Háború nincs (hál'isten), mégis háborodottságok, a „harcos” küzdelmek mentén és által csapásaikat éljük- és a vele okozott szenvedéseket éljük át, káros és reakciós intézményrendszerével a hatalom kegyetlenkedik velünk... zsarnokságát ilyetén kiéli rajtunk! Mszp-s „bölcselkedésekkel” semmire nem jutunk... felülni az optimizmusuknak több, mint hiba- bűn az! Nem egyéb e harc (amit művelnek), üres és hazug frázisnál... hatalmat akarnak, a sajt egészét „csak”, és ezért minden kábító manővert bevetnek! Viszont, hogy mi lesz velünk csak elszórtan került még szóba! Hol a program? Leszarom a személyt, aki önjelölt 'elnökként egybeolvadt már a tőkével – jellegében politikájuk sem másként, mint „élősdiség a négyzeten” lészen rajtunk- egyfajta polgári közgazdászként összefonódásukban a megvásárolhatóság rendszerében... egy fogaskerék-résszel- nem szabadságot, hanem uralmat akarva! Átmenet ugyan legális, de jellemzi ugyan, hogy a néppel erőszakot nem alkalmaz, de a békét sem táplálja- a nép hiszékeny, mert reménykedik a sok rossz után, de mindig vissza is éltek hiszékenységével – nem-tudatos magatartásukkal, az éppen hatalomra kerülők!
Orbánék győztek, a baloldal megosztott (magam sem tudom mit tehetnék), csapódni hozzájuk nem akarok (egyik oldalhoz sem), megpróbálunk alkalmazkodni a viszonyokhoz- mi, ingadozók! A rendőrség kilóra megvéve, és bármi is legyen, pénzükért meg-fognak dolgozni keményen!
A baloldal még nem fogta fel (az mszp, 2010 óta sem!) - hogy a késedelmeskedést a történelem nem bocsátja meg, csak saját-magukkal voltak elfoglalva három és fél évig... nem lesz ez másként, ezek után sem. Akik győznek (Orbánék), mert minden adott hozzá – „holnap” sokat veszíthetnek, azt kockáztatják, hogy mindent elveszítenek, mert bűnük- már eddig is, mérhetetlenek – politikai céljaik meg nem világosak, ilyetén nemzetközivé lesz a felháborodás ellenük! Vajon ki- ad majd kegyelemdöfést a mindenen átgázoló menetüknek? Talán a CÖF-nél a válasz? Nem hinném... ostobának lenni könnyű, pláne, ha az érdek így kívánja!
Bár lehetne bátorságunk egyenesen szembenézni a keserű, kendőzetlen igazsággal... vereség és szétdarabolásunk a jövőkép, érzéseink a hatalom rabló-markában, amelybe beletaszítottak bennünket, immár két-oldalról is! Törekvésünk, hogy felemelkedjünk csak önámítással – naiv gondolat marad... megfáradt e nemzet- vagy erőt gyűjt?

Sokadszor
már rezignált pátoszt ölt,
             old és mindig akaratlanul,
             hogy az ünnepel ki meghasonlott.
A bővérű nyereségnek, lettünk vakká-
              így vagyunk most,
              kivájták szemünk’ az állatok-- (Szőke Emil)

2014.01.29.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat