Egybesülés...
Valamiféleképp már magamnak is ellentmondok... Gyurcsányt eddig nem akartam bírálni, de a nagy egyesítő fantáziálása - amit betudtam naivságának - már látom, gyávasága inkább. Ha valamit konkrétan tennie kellene, ott a felelősségmegosztás lép előtérbe – nincs semmi vállalása egy személyben...
Kérdés persze, hogy mi a célja, mert amit annak véltem, az egyre ködösebb lesz!
Többiről nincs is mit írnom- legfeljebb azt, hogy elvannak. Magukban, külön vagy egyesülésben, oly mindegy már (!)
A Fidesz mellé felzárkózott a „Jobbik”, és a másik szélről nevető harmadikként ott, már másodiknak fog befutni a célba!
„Novák Előd azt mondta, hogy a „baloldal végnapjait éli”. Itt lenne az ideje a teljes megújulásnak, a személycseréknek, hogy a szocialisták ne egy olyan régi arcot, a magyar nép egyik legnagyobb ellenségét hozzák vissza, mint Bokros Lajos.”
2010 óta folyamatos a megújulás- mást se csinálnak... „Tóbiás József MSZP-elnök lassan már csak egy ugyanolyan csődgondnok, mint amilyen az SZDSZ-nél volt Retkes Attila.”
És folytatja Novák: „Éppen ezért tulajdonképpen már az MSZP utáni időkre kell készülni. Szerinte a főváros nagy izgalmakat már nem tartogat, de a Jobbik vidéken komoly esélyekkel indul.”
Hápoghatnák, de ez a realitás - már látszott az áprilisi választás óta...
A választás nálam, míg élek, eldöntött- soha, de soha többé senkit nem választok ezekből a pártokból, de pártot sem (nem megyek bele külön-külön taglalásukba, mert akkor az úgy tűnne, hogy érdekelne valamelyik is) – nem érdekelnek, amíg ez a garnitúra- ebben az összetételben már csak egymásnak adja a váltó-botot (vagy csak maguk között osztják fel az országot)!
A szegénységet senki nem képviseli (az üres szó nem képviselet), és a szegénységben élők száma így lett 2/3-os többség, a gazdagok 1/3-os kisebbségével szemben. Ilyetén már az igazság más fényben világlik meg: a kisebbség diktatúrája valósult meg a többség felett!
Az ember (mint szubjektum) egy alkatánál fogva fogalmakban gondolkozó és a világ külső valóságait fogalmi rendszerként észlelő elme, s ez nagymértékben elkülöníti hangulat-befolyásolt korától és társainak ingadozó érzelem-hullámaitól. És mert a racionalista és moralista szempont együtt „játszik” az emberben- emberi teljességében méltósággal bír és méltóságteljesen ragaszkodik azokhoz az „élményekhez” (még ha szegény is), amiben felismeri az etikai normákat, az erkölcsi szabályokat! Itt most ilyen nincs – vagy - legalábbis gyengén pislákoló valamivé alakult át. Felteszem a kérdést, minek ide megalkudni?
Valaha volt egy megállapítás, „a nép érdeke közérdek: a kormányon lévők érdeke magánérdek.”
… és mert van ellenzék (olyan, amilyen) képviselve így- a nép meg elfogadta kedvenceik „maximáját”, akkor a sorsát csak magának köszönheti... és a kérdés továbbra is az, hogy lesz ebből igazságosság és közjó?
Választások ezzel eldőltek... Budapest is a Fideszé marad, Kósa, Deutsch jól szórakoznak, ez kellett? Hát itt van... már most az ügy súlyos, az ellenzék meg nem akar tanulni semmiből, amit határoztak az a „haláluk” lett (az MSZP meg tényleg lehúzhatja magát) – ilyetén a felülkerekedő vélemények is egyhangú véleménnyé formálódnak... ez már valóban a vég!
Nálam csak egy dolog maradt, hogy nincs szavazás többé soha!
Megadással,
hisz’ az emlékezet oly’ csalóka,
ám, sora ma- megfoghatatlan valami.
A történelem
s benne lehetősége...
láthatóan apraja,
annak se mása csak fájdalmát
megszerezni -
fáradozásomnak méltó díja?
Elmarasztalólag jár,
embernek fiában
ürességek szórványos hézagai-- (szőke)
2014. 09. 29.