értelmet kutatva „önfölcicomázva” – bár ott már mindegy
így se – úgy se térhetnek már vissza magukba – (szőke)
...és békéje hol van? Molnár elnök bakija után, hogy lesz megbecsült a rang... ünnepeljék csak, hogy egy napot sikeresen már összehozott – ámbár természetétől elidegenülve, olyan „fölfült” indulattal, olyan magas lázzal, olyan szenvedélyesen a hangulatban, hogy rögvest kiábrándultam... így summázom a megélt tapasztalatot!
Szánalmas dadogással az eltávolodás bennük - hiteltelenségük okán már a társadalomban a társadalomtól is. Sajnos egy színjátéknak adták magukat egyesek, míg a ketteskék ott magukban szituálják a lényeget, hogy jelentősége az egésznek csak szubjektíve van, objektíve a többségben düh, undor és lázadás feszegeti a szívet. Holnaptól, majd az émely és a kiszolgáltatottság lesz és objektív okain- reális érzetében, legfeljebb a létbizonytalanságot rögzítheti a dolgok lényegének.
Illúziótlan a törekvés – ez a valóság megalázó lett.
A dolgok lényege nem azonos a dolgokról való közkeletű fogalommal. Végső lényegében látni és megnevezni a dolgot, a tényt vagy a viszonylatot: eleve degradálás. Elénk táruló valóság megaláz mindenkit, vezetőt, tagot, választási munkát vállalót, tisztséget elvállalót is...
Ehhez csak egyet tehetek hozzá: az MSZP léte menthetetlen, sorsszerűen szennyben, öncsalásban, bújócskában a megtett út, benne csak néz, lát – meg pislog mint a „lukinyúl” – mintha, az agy nem is venne részt a folyamatban – reklámnak nagyon rossz, ez a valami, ami- ha megmenteni nem mentheti is meg őket - meg senki, de legalább reflektorfényben zajlik az egész!
Láttatva, hogy dolgoznak!
Jaj nekünk, hát hol az értelem? - a költő szavát idézem ide: „Férfi, légy tiszta legalább a homlokodtól fölfelé.” - és bealudnak – bealudtak... és megint a költő szava így: „Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt és mind aludtak...” Aléltak - elaléltak maguktól.
...és az élet elmegy mellettük!
A Fidesz „ismeretlen jelöltje nyert”!
Mit is mutat ez? Hogy öltöztess fel egy bábut, írd rá, hogy fideszes és megválasztják az emberek. Így dolgoztok MSZP-sek? Ha így kicsiben, miként a nagyban? Összefogás – bár lehetne az szép és a tiszta forma, de nekifeszül a hatalom és ellensúlyt teremt már minden szó... a lüktetés elmarad, a sejtelmesség világol, az ember mozdulatlanná dermed, majd a kéz már reflexből húzza az X – et – legalább pénze, vagy stadionja legyen a vidéknek. Hát ennyi csak – a választásnak ennyi a reális valósága, megvilágítja mindazt s áthatja, miként a hatalom magához húzza az embereket, mert ami jelentős benne az az anyagi, a kézzelfogható valóság, ami beígérve (nyugdíjasok meg bagóért megvéve, ugyanígy a cigányság is!). És kinek van erre pénze (közpénze)? A Hatalomnak (amit már jó előre, a cél érdekében, eltulajdonítottak maguknak, persze, hogy csak morzsákat osztogatnak, de ez is elég – tudják, hisz évtizedes a tapasztalat!)!
Szőke Emil:
a menekülés iránya
„a történések szövetén
(ha a fenevad ábra messzi is még)
valami már talán megkezdetett”
...előadásra a színpad átrendezett
kulisszatitkain a kegy – mivel
győztes had lehet a sok ember (vagy csapat?)
bár virtusra mégis silányan – erőltetetten a menet
túl-zajával szorongva - így lelten lebilincselt
mégis mint ritka hálóból riadtan
megszabadult remegő ünőcske
- a sok-ember is – máris meneküle
mert tudja szüksége van a testnek melegre
de eltévedett - s hidegre leltek
mind – így itt
„egy hivatalnyi hivatalnok
sok- sok együttesnyi tagság
több szerzetesrend teljes állománya
börtönnyi bűnöző
kaszárnyányi Casanova
szülői-értekezletnyi szülő
és még mi minden...”
s én ott - jaj – egyszemélyben!
2017. 12. 11.
---------------------------------------------------------------------------------
Szememen keresztül mérgezett szavakat szívtam magamba, sokkal dúsabbakat, mint amilyeneket tudtam;
s valami különös hatalom a szavak erejével újrateremtette bennem olyan őrültek történetét, akikhez semmi közöm nem volt, a marcangoló szomorúságot, egy egész élet lassú pusztulását: hátha megfertőznek a szavak, s halálos lesz a mérgezés?
Szívtam magamba a szót, engem szívott magába a kép, s végeredményben csak az mentett meg, hogy a két egyidejű veszedelem kölcsönösen semlegesítette egymást.
Szőke Emil:
Fertőzött egyidejűség
...élvezed mert élveztetheted
e létet
mely őrületeddel éled
hamarján
látván a pompát
csillagos harácsával
a nemzeti hálaszót
hallván hogy
fényes szelek tüzén égve ropog rég
nevetéssel sem óvón kísért e kép
ám - csapongó híred nyughelyéig
fényesíti templomos ékeid!--
2017. 12. 11.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
- A világban egyetlen törvény van, egyetlen biztos pont, egyetlen általános igazság: a kauzalitás. Akció-reakció, ok és okozat.
- A lánc elején egy döntés van.
- Nem!
Szőke Emil:
Választási „idill”
...mire gondolsz hisz békéd nincsen?
Útjaid kuszák
elágazásokkal teli bukkanókkal
ködökbe rejtett kanyarokkal mellékesen
kimosott kövekkel - szétszórtan épp
utad vermelt szépsége több kelletén
rajta csak táncunk
a míves-kettős amin az Isten is nevetne
ha volna rajta kegyes érkezése
tisztességeket nyújtana neked
de benned érdektelen
majd vissza is vesz mindent
ott hol én még erényeimmel fedve
a tér mértanába bekövezve
léteddel
csak komoran
veled – mert nincs kizárva
idők végezetéig leszünk már összezárva
(„Ha meg másképp lesz – hát nem így lesz
s ha nem így lesz – majd valahogy lesz.”) –
2017. 12- 10.
---------------------------------------------------------------------------
Hölgyek, akik magukat alázzák meg... (!)
lásd: jól megy sora
és mégis az az arc
- az élet nagy-nagy hazugsága
visszaszáll reája -
visszaszáll reája:
honnan növünk
hová csökkenünk – világába... (szőke)
Havas a táj... és a kedélyek, így sem nyugodnak el. Zaklatások... szexi megnyilvánulásban – terítékre, ahogy kerül, immár láthatóak. Előttünk éled a kép és a fantázia is belejátszhat, máris egy újabb pokoljárásban!
Emberek (vagy állatok) – de kik is? A gyalázkodók, a mások becsületébe mászók... méltóságot megnyirbáló pillanatnyi hangulatuknak hangot adók itt. Hiszi a piszi, hogy mi volt – mert ami volt, az rég elmúlt!
Nem szeretem Havast (mondom férfiként!) Imádom a nőket, mondom- így kiöregedve is - és mindig megengedek magamnak egy vicces közeledést feléjük, de még ilyen mocskolódásban soha részem nem volt, amit leművel ez a két nő! Még-előtte azok, akik emberéleteket tettek tönkre mocskolódó szavaikkal – mesét mondva a nagyvilágnak! Celebek? Színészek? – mindegy (csak színészkedők). Embernek sem jók! Nőnek még-kevésbé mondanám őket, nem szerethetők. Ezek (és nem ők) a „nőstények”!
Kérdésem az volna, hogy nem lehetséges-e a zaklatásnak épp fordítottja?
Bizony! Ó Ti Nők (!) – addig üsd a vasat míg meleg! - (csalfák és hamisak) és ki is használjátok, hogy a világban egy-egy „nő” ilyetén nyert becsületet! - (vissza soha) - valahogy megfoghatatlan és sokkal több rejtezik benne, mint sejthetnénk. Vagy reklámnak már minden jó? Havas egy pökhendi alak – volt államtitkár is (egy napig) – egyetemi oktató is (szegény diákok) és műsorvezető most (szegény néző – mikor magáról árad a szó) meg író is (szegény olvasó – ha Havast olvas. Ó!), meg kitudja...
Ámde nőcsábásznak sem mondanám – csak annyira mint magamat, hogy szeretem a nőket, mert szerethetők és mert viszontszeretni tudnak!
Mert szeretem az alkalom „Ó” szavát, a sóhajtva hálát mondó hangok lágy és mély-érzéséből kapott hullámzását, az elém táruló lelket, ahogy valóságát adja ügyeskedés és bravúroskodás nélkül...
De a jelen celeb-„női”- jaj a bekebelezetteknek (!) - miért képzelik be maguknak, hogy szerethetők? Kirakatban van életük, csínján tehát- mit mondanak és miért - pláne, azt ártón? Köti őket a kurvaság szabályzata (a celeb-törvény?)? - vagy a nagy hév, hogy a társadalom orvoslását hol is kezdjük?
Feltennék egy kérdést: mi van/lenne, ha mindezek a vádló szavak (amik Havas ellen most kiejtve vannak- és más férfiember ellen is) épp a fordítottját takarják a tettüknek? Ők (igen- épp a nők) voltak a zaklatók, mert valamit nem kaptak meg, most belemásznak a férfi becsületbe, ami nem bátortalanságukról vall, sőt! Híre járt már jó előtte mindkettőnek... kavartak eleget (és az összes többi is), hogy kételyemnek (jogosan is) hangot adhatok. Elérték céljukat, miként másként kell néznem ezután a nőkre, mert most bennem a latolgatás kínzó érzése – amibe - ha belekerül egy férfi, abból nincs kivezető út – csak az a szándék amivel kikövezték az utat, amelyik csak a poklot járatja meg velünk!
Kedves hölgyeim (az ilyenek), szégyelljék magukat! - még akkor is, ha csak félreértelmeztek egy-egy szót vagy mozdulatot... a bátorítást mindig kegyetek adják felénk. Erőszakról csak beteges hajlamú embernél beszélhetünk, zaklatás meg olyan szó, amivel nem lehet mit kezdeni csak a „képtelen” helyzetekre illeszthető és nyakig besározó kifejezés végső megoldásaként lehetne (talán) elfogadható, ám a láthatósága az emberi lélek legaljaként kerül felszínre! Az egy-emberi örömért (aki épp bajt okoz) „vallomásával”, de az ígért „üdv” elmaradásáért káromolva így.
Őszinteség legkisebb jele sincs meg, a jóérzés meg kiveszett. Ez a véleményem és a tisztességen csorba sose essék - mondhattam volna, azt is: az élet csupa játék! Továbbra is szeretem a nőket, imádom őket - ám- a fantázián átszíneződött mindenkit érintő szerencsétlenségeket nem szerethetem (nézzék el nekem)!
Így az emberi értékekkel- méltósággal játszóknak a kezelés, a pszichiátrián folytatódjék... kívánom is az ilyen „nőstényeknek”!
Szőke Emil:
ma boldogsága
...egy világ árnyékában
önmagát szerkeszti a lét
mértanából kiburjánzik magában
- iszonytató-önmagába -
rótt rá a korbács- rá a hév
melyből a múlt-íze érzőn diadalma
- csonkasággal adja türelmét a ma
hogy díja - boldogsága
legyen mára az isteni harmóniában –
2017. 12. 09.
fényes szelek tüzén égve ropog rég
nevetéssel sem óvón kísért – (szőke)
Hol már a derűs jövő? Hol a hívő ember... amúgy hite „egyistenben” – a békét áhító, szabadságot szerető, másokat segítő töretlen jellem? Van még, lenne még ilyen? Ám - van viszálykodó- viszályt kereső, embertelen- győzelméhez hív, elesetteket tűzzel-vassal üldöző, börtönnel fenyegető...jellemtelen sok. Ami sokk! Pénzért befogadó, magánzsebeket tömködő sokaság... reszkető szív a hatalomért, a saját hatalmáért! És a „nagy Egy” – aki csalfán, hazugságokkal felvértezetten - kiállva a nagy plénum elé, kinyomtatott papírfecnijével, amit mutogat ott és belehazudja a világ képébe, hogy ez egy terv... A SOROS-TERV! És kifordítva Európa torkának szegezve, az alkalmat kihasználva valóságnak kikiáltva, kihirdeti fájdalmas panaszként, hogy a régi megsegítője (akinek jóvoltából van ott, ahol...) az egész Európát, köztük Magyarországot is migránsokkal akarja betelepíteni! Mert: „A holnap rabságot ígér a népnek, pusztulást az egyénnek” - ha a TERV végrehajtatik!
...és a becsületes Orbánunk manipulatív kérdésekkel manipulál, konzultál (!) - miként a válaszokat visszaküldők nem reprezentatív módon képviselik az összes érintett állampolgárt. Ez a konzultáció, mint előtte a többi is, csak hazugságaik folytatására hatalmazza fel Orbánt! Igazságtartalmuk vajmi kevés volt! - talán soha nem is volt! A mostaninak sincs.
Másokat becsmérelni könnyű, de az egykor neki segítő kézbe köpni, a jellemtelenség csimborasszója...
mert Soros véleményt mondott és nem tervet készített elő, ebből egy rész (emlékeztetőnek): Az EU-nak vissza kell szereznie a határai feletti ellenőrzést. (Igen, ez a Soros „terv” része, nem Orbáné.) Szó szerint: "the EU must regain control of its borders". A jelenlegi káosz ugyanis csak megrémíti a nyilvánosságot.
...és itt egy másik: Szükség van a menekültek áthelyezésére szolgáló ÖNKÉNTES egyeztetési mechanizmusra. Az EU NEM KÉNYSZERÍTHETI RÁ EGYETLEN TAGÁLLAMRA SEM, HOGY BEFOGADJON MENEKÜLTEKET, HA NEM AKAR, és a menekülteket sem arra, hogy ott éljenek, ahol nem akarják őket befogadni.
"Fifth, a voluntary matching mechanism for relocating refugees is needed. The EU cannot coerce member states to accept refugees they do not want, or refugees to go where they are not wanted."
- ez volna maga az ördögi Soros-terv?
Lehetne még sorolni, de minek, aki akarja ebből is érti: Orbán hazudik, hazudik magáért és a hatalom birtoklásáért! Ha nem hazugság volna, miért a titkosítása? Ja- hogy ki ne derüljön az igazság! Már kiderült!!!
Íme az undor megmagyaráztatott és eljutott magáig Orbánig – hazugságainak bűze már fölötte terjeng... a kör bezárult, melynek görbéje belőle indult el, amiből ő vigaszt nem meríthet és visszhangra sem találtak szavai. Pénzszeretete nagy, pénzért mindenre képes, Orbán Brüsszelben aláír, itthon mást mond – él mint kerge a világban és elismerésre imigyen vágyik - aljasul, hazudozón, amibe pillája sem rebben meg... benne torzításait, már maga is igazságnak hiszi, hiteti is- népével idillinek azt!
...nyomod sem marad az időben
emléked is törölve lészen
Istent ott félheted magadban
ahová a sors ítél
majd
a gazdagok országában
szűkítve helyed egyként
ahová való vagy
katlanodba
szörnnyé fogva
játékosan lesre futva
Orcus fenséges hatalmában – (szőke)
2017. 12. 09.
--------------------------------------------------------------
no- figyelj Komám! - ronda vagy
így lélekben is...
- nyűgnek rajtam hatalmaddal -
ám- örülj nagyon... leginkább
magadban... (szőke)
A meghallgatás alapján állítja majd össze a dokumentum tervezetét, melyet várhatóan márciusban fog ismertetni a LIBE tagjaival, akik még júniusban szavazhatnak róla.
„Szakértők szerint a jelentés szeptemberben kerül majd az EP plenáris ülése elé, és a testület adott esetben ennek alapján kezdeményezheti az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítását Magyarországgal szemben.” (M.I.)
Szabadságnak vége, aki nem dicséri a „nagy Vezért”, azt előbb-utóbb utoléri a hatalom bosszúja. Már mindent megnyirbáltak - 2010 óta egyszemélyes döntések alapján működik Orbán rendszere. A dolgokat, immár helyre kell tenni, ennek persze lehet még rosszabb vége is: ha kilépteti az országot Orbán, az EU-ból! Mondom azonnal – nem fog menni (!) - Orosz és Kína nem hagyja, hiszen Orbán bomlasztónak és hírhozónak van ott tartva! De az ellenzéki pártokat (ha ellene szólnak) mind kinyírja! Kétség ehhez nem férhet (Orosz mintára)! Orbánt kizárólag a bosszú vezérli majd - mint most is (már)!
Szijjártó gyenge védekezése nem tette helyre Orbán dolgait! Sőt – kilóg a ló is, nemcsak a lábai! Kettő – jobb esetbren két és fél millió ember ért csak egyet a Fidesz politikájával, ha úgy tetszik Orbánnal – ez talán mégsem nevezhető az egész országnak... (!) Talán be kellene látni, hogy a választási szabályok elavultak, egyáltalán nem a modern világra való szabályaikkal emelik piedesztálra a semmi szavazatot elérő pártot! Ideje átváltani aprópénzre a változtatást akarók ötleteit, a választásokkal kapcsolatban!
---------------
Összefogásról pedig annyit, hogy naiv Karácsony Gergely hozzáállása, jót akar, de az MSZP csak akkor fog össze bárkivel is, ha ő marad a szép, a nagy, ha övék a vezérszerep! Mellébeszédben legalább olyan jók mint a Fidesz, ezért a bizalom feléjük is rég elveszett! Értem Karácsony G. felvetéseit, de a tisztesség (a tolom-húzom kapcsolat) ide nem elég. Nyitottság nincs meg, egy ellenzéki pártban sem! Legfeljebb, ha fényezhetik magukat. Bár az MSZP-s Molnárral (nemzetbizottság elnökével) egyetértek, de hamisan csengenek a szavak szájából... elsősorban saját pártjában mondja el és győzze meg őket, hogy a Fidesz hatalma ellen kell az összefogás és nem az önfényezéshez!
--------------
...ha valami nem létezik, abból is lehet államtitok!!!
"Míg a Rendőrség nem volt hajlandó nyomozást indítani a Soros-terv iránt – miért is tették volna, rekord pénz- és időpazarlás egy, csak a konspirációs elméletekben létező dolog után nyomoztatni – addig a kormány meghányta vetette a dolgot és úgy döntöttek, államtitokként kezelik az ügyet." Szégyen! - és Orbán nem pirul bele mégsem. Talán, már túl vastag a bőr...
Szőke Emil:
„Szabadság” csak!
mint a sárkány
állván fúj tüzet száján
hét-fején szó-hatalma rajta égve
itt már csak égnek is untan élve
ma már suttogja: én jót akartam
csak mesét mondtam égetőt
lánggal mint te s ezernyi vággyal leterítőt -
Ó – mára messze már - nem is idézhető a szó!
Határait sem bírja a várakozó
csak formáit szövi fényeibe
mert mogorva lett rendje
csak az alázat maradt
mint botladozónak „s alig ér utat onnan”! –
2017. 12. 07.
-----------------------------------------------------------------
...mire jó a hajsza?
Ha fészkét verte a szívekbe
jutalom érte csak gyűlölet ma - (szőke)
Egerben szakad a „Jobbik”? Egerben minden rendben van... stb. címek. Szakad, feslik, kopik, már vagy féléve ez megy csak Vonáék nem akartak róla beszélni. Semmi nincs rendben! A rendőrség meg tétlenül nézi (filmezi is – kitudja minek?), hogy a betiltott „Gárda” - az „egység” ruhájában – flangál!
Vonáék hitték rendbe hozható a párt, ha elhallgatják a bajokat, miközben kígyót melengetett, hogy a régi irányt is megtarthassa – ezzel jócskán elszámolta magát Toroczkai személyében, aki ráadásul helyettese is. Aki 2006-os események miatt lett egy önjelölt hazafi, miközben- ez a hazafi új-náci szervezetekkel paroláz – legfrissebb a Lengyel náci találkozó. Tőle- tőlük az Isten mentsen!
„Miközben a Jobbik régi és új politikáját támogatók között egyre inkább érzékelhető a szakadék, a Tett és Védelem Alapítvány titkára a köztévében arról beszélt, vidéken és alapszervezeti szinten továbbra is erőteljesen jelen van a Jobbik kommunikációjában az antiszemitizmus és a rasszizmus, amit épp ez a párt hozott be erőteljesen a hazai közbeszédbe.” (M.I.)
és csöndben, mert ha marad, akkor itt puccs lesz... és Vona egy másik „Jobbikot” kezdhet építgetni! Mire azzal elér valamit, már a 2022-es választás is lemegy.
amíg Molnár teszetoszás munkálkodása a kirakatban, addig az MSZP semmire nem fog menni – bár az előző elnökök sem emelték ki a kátyúból a pártot. Mesterházy kisúttörős munkálkodása vágta haza az egészet már az elején! Tóbiás hiába mondott mást a régiek még beleböfögtek dolgaiba – széthúzásokkal meg nem lehet mit kezdeni. Gőgös ostoba és unszimpatikus ember, akit megszólalni sem engednék... semmit nem mond, mégis a fontosságát hangsúlyozza, de ugyanígy van még néhány, akinek semmilyen tisztséget sem adnék (lásd: Kunhalmi), mert csak nyávogás vagy ugatás, amiként és amivel gyakorlati dolgaikat kiemelnék, de tudjuk – így semmi nem hallatszik az égig!
Nekik nincs más dolguk mint hátradőlve, nyugodtan kivárni a választásokat... feleségeiket is politikusnak emelik be (!) - a szavazatokba betekintés meg semmiképp nem lesz, mint ahogy a konzultációs levelekben sincsen, így persze megkönnyítve dolguk - csak az időt kell nyugodtan tölteni. Ennek lesz kára is, folytatódik a személyek üldözése, a harmincas évek visszatuszakolása a jelenbe és az urizálás vele. A szegénység és a nyomor marad – a gazdaság dübörögve hullik a porba.
Jön a válság, de még homályos a szem, ezért nem látják (de nem is láttatják), hogy ennek az országnak Orbánnal, vége van.
LMP-nek országosan kellene nőnie, ez nem megy egykönnyen. És mint, ahogy halhattuk is Gyurcsány vállalhatatlan, győzelme, így nem lehet (egyébként Orbán már igencsak szorongatja a farkát – nagyon nem is ugrálhat. Max. bekerül a parlamentbe, de ott ismerjük munkáját, amiként a semmi jól megfizetett...)!
A többiek, a kis-pártok, legfeljebb a kis sünit játszhatják el, amiként tüskéikkel böködnek... de célt nem érhetnek el semmivel sem!
Szőke Emil:
kifeledve önmagamból
tüskéin a szépség s illatával telten
teremből horkan fel az érzelem
rózsafa virágának bársonyos tapintása szívem vágyát
ébresztgeti
hogy bűn utáni
elveszettségem megvalósulás előtti
magában-füstölgő sótlanságát már lüktetésével
telíti
Remegő dolgaimmal körüljár a boldog perc
várna ölelést az érzet
míg a mód szabályaira tanít élni –
u.i: „Hogy az ember olyan okok eredménye, amelyek a legkevésbé sem törődnek a céllal, amelyhez viszik őt; hogy eredete, növekedése, reményei és félelmei, szeretete és hite semmi más, mint atomok véletlen együttesének folyománya; hogy sem a szenvedély, sem a hősiesség, sem a gondolat és érzés intenzitása nem mentheti át az egyéni életet a síron túlra; hogy a korok minden munkája, minden odaadás, minden ihlet, az emberi géniusz minden, Napnál csillogóbb ragyogása arra van ítélve, hogy kialudjék a Naprendszer roppant halálában, és az Ember alkotásának temploma sírját lelje egy romokban heverő Univerzum törmelékei között - mindezek a dolgok, ha nem is teljesen vitán felüliek, de annyira közel állnak az igazsághoz, hogy semmilyen filozófia sem remélhet elfogadást, ha elveti őket.” (Russell)
2017. 12. 06.
cifrát mondok
hogy az Isten... értse is meg
miként az élet itten – (szőke)
„Minden héten bemutatunk egy szeletet abból, mi folyik hazánkban ma fejlesztés és felzárkóztatás címén. Olyan ügyeket mutatunk be, melyekben kutatásaink alapján megalapozott a gyanúnk, hogy visszaéltek a pályázati forrásokkal. Sajnos az ügyek száma végtelennek tűnik, de a kitartásunk is az.
/.../
Az EU-s pályázatokon keresztül soha nem látott mennyiségű pénz érkezik az országba abból a célból, hogy segítse Magyarország felzárkózását az EU-s országok életszínvonalához. Történelmi felelősség, hogy hogyan bánunk ezekkel a pénzekkel, mennyire tudjuk hazánk felemelkedésének szolgálatába állítani ezeket a lehetőségeket.”
Vagy legyőzik kívülről, vagy annyira ki nem elégítően kormányoz, hogy a tömegek fellázadnak ellene, vagy megengedi, hogy erős és elégedetlen középső csoport jöjjön létre, vagy pedig elveszti önbizalmát és a kormányzásra való hajlamát... ennyi csak a gyógyszer... hogy méreg-e vagy gyógyításra alkalmas vegyület-e csak akkor tudjuk meg, ha bevételét megcselekedjük időbeni mértékre!
Egy bizonyos: „Amit eltilt a cenzor, közhírré is teszi.” (Albert Camus)
A francba már, mindig elkap a filozofikus hangulat és rám-testált megállapítása úgy, hogy csak idegenül állhatok a világban, egyetlen fegyverem a gondolat, mely minden állításával önnön létét tagadja
- az hát a sorsom, hogy ne gondolkozzam, ne éljek, ha békét akarok, hogy hódításvágyam mindig áthághatatlan falakba ütközzék?
Minden úgy van elrendezve, hogy megszülessen a posványos nyugalom, melyet a szellem renyhesége, a szív szunnyadása vagy a halálos beletörődés biztosít.
...a lehetetlenért miért lenne könyörgésem?
- élek még – ez lényegem – kézzelfogható-
valóságot boncolgató részeimmel -
Már matat bennem a rend – így érdekel az valakit
hogy van-e bennem s miként bírva a világnézet?
- csalódás vagy reménytelenség - közös ok
lásd: bírom rég-formáit
más vélemények ellen – most az
terhelve létemre –
Miért az érzelmek liberalizált kétségein
adjak hangot mert másként nem is tehetem – lehetősége
miért csak választékos hörgéssel?
Bolondos zegzugaim jó- testében
ahogy a hatalom mozgékony ujjai kutakodnak benne
már pislákoló szemekbe nézve – így is – úgyis
csak kénytelen tűrhetem „szélektől szélekig
többnyire szélen” – (szőke)
Ezt jól megtanulta Orbán is, így részükről nincs kompromisszum senkivel...
Ám- ilyetén megfosztja a „nagy” embereket az elszántságuktól, a céltudatosságuktól, az elveiktől, míg végül kisszerű cselszövők lettek belőlük, akik körmük szakadtáig kapaszkodnak a hatalomba. Amikor ez történik velük, a „nagy” emberekből hirtelen nevetséges, szánalmas alakok válnak. Így szánalmas Orbán is, hatalmával.
Nekünk pedig, mindig keresni kell az igazságot!
2017. 12. 05.
így mondva tajtékosan most
miként múltban az ok – (szőke)
Igen-igen, így valahogy. Ekként az igazság! - és mégis várjuk a változást... valaki másban!
Ez a legnyomorultabb érzés életedben – mert a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott.
Csak éppen hiányzik valami.
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül talán lesz választásod is – lehet lesz aki emberként kezel, bár tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed igazságod? S aztán, ha megtaláltad, mit mondanál...? És mégis várod, hogy megtaláld.
mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
- mert semmilyen gátlást nem ismer, így mára virtuális valóságot épített körénk
– „és saját maga köré is. Ahol mindenki hülye, csak mi vagyunk az okosak, ahol hasít a gazdaság, remek az oktatás, érvényes az érvénytelen népszavazás.”
Szőke Emil:
isteneknek csúfjául
Vágy és a gyönyör szaggat
hogy zengem létem éveit - a megvadultat
- lelkem gyenge húrjain
kísérve már az őrület játszik
...méltó sosem lehetek másra fáradhatatlan így elátkozva
ha égi trónjára hág a fáradt Cerberus
farkát csóválva rám három nyelvén folyik nyála
„Itt már fordul a földi rend
neki lett pontos útiránya...”
- és hull a szürkeségek más-más zugaiba mára - még
körülcsodálni s böfögve ünnepelni szükségét
- már az alvilág is nyüszítve zúg -
itt ahol múltnak alkotva az erő
s egyre több kincsét pazarolja el rá az idő
visszavedlés máris kedvességébe
évein gurít napot
lett más-világa
hogy szüntelen kél hold-korongja fénye rámázza
miként már egyként sajátja háborgó békéje
hol nem boldog népe - mert már csalva érve –
u.i: „különböző hitű, gondolkodású, habitusú emberek, kisebb-nagyobb összezördülésektől eltekintve, békésen együtt tudnak élni, egészen addig, amíg a hatalom bele nem piszkál a működésbe.” (Alföldi)
2017. 12. 04.
hát lásd: a tévelygést - a büszke fölfödőt
- díszét ott - melyre építkezik időd
kirakati lendületén most – (szőke)
Az országgyűlésben is csak divatoznak – kihízzák a padot (egyesek), itt már a szándék is romlandó állapotában mért. Voltaképp élnek csak magukért, a lét romlandó műveként... elszomorít a kép, mert tudják a nép szenved (valami csodára várna), ám az MSZP csak kétes vigaszt nyújthat így, röviden mindenhol leszerepeltek már és vezetni, mégis ők akarnak... képtelenek a megegyezésre – csakis érdemeiket hangsúlyozzák, ami a múltba vezet vissza, de a szándék sem másként éled csakis övék lehet a vezető szerep. Ebből nem engednek.
Sajnálom, ez jön le
– minden mozdulásuk erre utal... tettenéréskor sem hibáikat ismerik el (mert hibáznak úton-útfélen) - nincs senki, aki önkritikusan állna elénk... önszeretetük szünös-szüntelen elénk rajzoltan, így mutatott létük által, hol szavaik csetlőn-botlón tetszés szerinti hangsúllyal böffennek ki szájukból, de hiszik- elhitetni kívánják, hogy értünk csengenek és bonganak visszhangos szavaik, miközben- egyszerűen csak komolytalanok és súlytalanítják a tartalmakat, mert alkalmazkodó képességük más pártokhoz nulla!
Idő-játék magukért! Kínlódás az egész, amiben az ember érzése az, hogy a hatalom által ők már kilóra megvéve... minden más itt formai.
-----------
Szerinte az, amit az ellenzék csinál, egy roncsderbire emlékeztet. "Ennek a cicaharcnak semmi értelme"- jelentette ki. Ez nem csak nevetséges, de felelőtlen dolog, állítja a szocialista politikus.
Úgy gondolja, az MSZP következetes és kitart az eredeti elképzelése mellett. Ahogy most viselkednek az ellenzéki pártok, az nem hatékony, ezért a szocialisták türelemmel várnak, és nyitva hagyják az ajtót.
Sokkal többről szól a kérdés, minthogy melyik párt szerez kicsit több szavazatot a választáson – érvelt Harangozó, amikor Juhász Péter belibbent a stúdióba.
Azt állította: eddig kiszorították őket a tárgyalásokról.
Az Együttnek megvannak a jelöltjei, és meg vannak győződve arról, hogy például Nyíregyházán az ő jelöltjük a legjobban beágyazott az ellenzékiek közül.
Harangozó szerint az Új Pólus korábban kizárta az együttműködést a szocialistákkal és a DK-val. Juhász megerősítette, hogy ők közös listára nem mennek a múlt pártjaival. Ekkor egymás szavába vágva ismételgették, hogy nem kaptak, illetve tettek-e ajánlatot. Juhász szerint nem kaptak, Harangozó szerint ők tettek ilyet.
Méltatlannak érzem ezt a vitát – mondta egy ponton Harangozó Tamás, mire Juhász megjegyezte, hogy még soha nem ültek így le és el kell kezdeni az egyeztetést.
Nagyon halkan tegyük hozzá – folytatta Harangozó, hogy tegnap este érkezett meg a levél az MSZP elnökéhez, és már akkor kint volt a nyilvánosság előtt is. Ez nem elegáns – kommentálta Harangozó, majd azzal folytatta: mi szeretnénk választást nyerni, ezért akarunk közös listát, közös miniszterelnök-jelöltet. Juhász szerint ez semmi más, mint időhúzás: az MSZP időt húz azzal, hogy ragaszkodik a közös listához, amikor azt senki nem akarja az MSZP-n kívül- magyarázta.
Harangozó ugyanakkor úgy látja, a választók megoldást akarnak, nem azt szeretnék látni, hogy marakodnak az ellenzéki pártok. Juhász elmondta, a lényeg, hogy fogja fel az MSZP vezetése, hogy nem lesz közös lista. Harangozó azzal zárta a beszélgetést: a mi pártunknak az a felelőssége, hogy ezen az úton végigmenjen. (atv.hu)
-------
„Reálisan összejöhet a legnagyobb ellenzéki párt szerepe, ha pedig minden összeáll, akár kormányváltás is lehet – egyebek mellett erről beszélt egy november közepén tartott LMP-s fejtágítón a korábban az MSZP-t segítő izraeli kampányguru, Ron Werber. A tanácsadó szerint a siker alapja a hálózatépítés...
Az izraeli kampányguru pont arra inti a pártot, maradjanak nyugodtak, és mutassanak tiszteletet az ellenfelekkel szemben, mert az kifizetődő lehet, hogy nem veszik fel a kesztyűt.
A DK-tól óvja a pártot, mert szerinte
Gyurcsány mérgező és vállalhatatlan jelenség,
az MSZP-ről azt mondta, támadható és csúszik lefelé, így lehet onnan szavazókat csábítani.
A kisebb pártok "aranyosak ugyan, vannak gondolataik is, de a belvárosi közegben mozognak csak jól, vidéken nem léteznek."
A Jobbik szerinte identitásválságban van, a meglévő szavazóknak csalódás a néppártosodás, ezért érdemes a párttal sokat vitatkozni nyilvánosan.” (index)
mert a hazai események és intézkedések Orbánnál – a Soros kipécézése – vádaskodásai (konzultációja), már azt láttatják, hogy hatalma a nép morális és fizikai tönkretételéhez vezet, és előbb utóbb az EU-ból való kilépéshez vezeti el az országot, már- azért is – mert immár - egész Európát veszélybe sodorja, a beilleszkedni képtelen magatartásával, harcaival, amiként- már másokat (pl: Lengyelországot! V-4-t) is bujtogat erre. Bajvívói minőségében, kizárólag EU ellenes eszméit domborítja ki, politikai szerepléseivel.
A bizalom egyre fogy, a levegő egyre hűl Orbán körül – valóban, már csak a keleti- nyitás maradt (!?)
Kína (vasút- selyemút), amibe belerokkanunk (kevés haszon lesz abból is, hogy Európa összeszerelő országából egy központi raktárbázis is lehet!) - és az orosz adósság, amiből szép jövőnk helyett, csak „sugárzó” örömünk jöhet el még! A „Fényes szelek fújnak...”!
Nincs ebben semmi különös, inkább szokványos ez: nem vagyunk szuverén ország már ötszáz éve, azt csináljuk -- némi alkudozással --, ami mások hasznát szolgálja, és a keleti nyitással, agresszív hatalmak közelében, ez a szuverenitásvesztés csak erősödött. A magyar történelmet (ideértve a napjainkat is) nem lehet megérteni az orosz, az osztrák, a német, az amerikai külpolitika ismerete nélkül.” (Benedek P.)
--------
Idehaza minden más: ha Orbán marad, a másféle vélemény üldözve lesz! Mindenki megfigyelt lett így is, a titkosszolgálatok dolgoznak!
Egy bizonyos csak: az ellenfél bukásba beletörődő szomorúságát Orbán is elviseli és ez ellen nem mozgósít- még diktátori mivoltában sem.
Ámbár, „az orbáni ellenforradalom egy lábjegyzet lesz a tágabb globális világrend történetében.” ( így is – úgy is idő kérdése)
„Ha ez kielégíti őt (leszámítva persze a meggazdagodása okozta örömöket), ám legyen. De minket miért kell, hogy kielégítsen?”
-------
Az MSZP ne szívja már a „magaslati levegőt” – ereszkedjék alá és egyenlő partnerként kezelje a szövetkezni akarókat!
Szőke Emil:
A többit bízd az égre!
vagyok aki....
azután - vagy még előtte állok a vártán
gyúlnak a tüzek és sorra hunynak a szívek
az ok felőrli - mert belülről préselődik
rá még száz év –
magából ered így
a szivárványos világ rettenetében várván -
„Ó már előre borzaszt: mi lesz ha majd a rémes
szót testünk mondja már - és a másik érti is már
s közben fecsegve csalva ködöt ver a hamis száj...”
Egéből földjére száll most a láng
s indul egymást ölni az új láz (?) – új-nyavalyáin sora
jelenem vad kora
mely majd cammogva elcipel más-utakra
...ha ezt a hosszú harcot végre sokallnád –
u.i: „Élő szó az, ami vérzik. Néha csak annyira, mint egy megszúrt ujjhegy. Az ember maga is megijed, amikor kimondja. Akkor is, ha olvassa. Ami mélyről jön, az mindig véres. Ami odabent természetes - hogy az élet: vér -, az a felszínen ijesztő. "Juj, ezt nem kéne kimondani!" "Ezt nem szabadna nyilvánosságra hozni!"
Tiltakozást vált ki.
Viszolygást. - S ugyanakkor örömet is!
A holt szóról nincs mit beszélnünk - legtöbbször azt mondjuk ki. A holt szó lehet szép, okos, művészi, de nincs benne vér. Nem "onnan" jön, bentről, a "dobogó szívből". A holt szavakat mindig valami helyett mondjuk ki, és ez a valami lényünk igazsága. Nem az a baj vele, hogy nem okos vagy szép - a baj vele az, hogy öl”. (Müller Péter)
2017. 12. 02.
----------------------------------------------------------------------
- csalódás vagy reménytelenség - közös ok
ha bírom rég-formáit
más vélemény ellen - ott
létem – miért az érzelmek liberalizált kétségein? --- (szőke)
A lét egybezárulása teljessé úgy válik most, miként a politika, jelen gesztusaként egy nagy pókként fonja sötétség szálait rá - és tételesen, egyenként „öli” szervezeteit befejezésre... rá még egy-egy hang ki- kivel fogjon össze, immár keretté dagad a nyáladzó kapcsolatokban, ám a tétova-jelek visszhangjain elakad a mozdulat – elbizonytalanító manőverek szegényes titkaival csak mélabút rejtet és nem hoz lelkesedést!
Gyurcsány Ferenc elmondta: programjuk összefoglaló üzenete az, hogy összehozzák Magyarországot. Ami, így nem igaz, mert épp széthányja mint villával a diót a paraszt! Hozzátette, hogy nem ismer egyetlen demokratikus ellenzéki pártot sem, amely az MSZP-vel közös listán szeretne indulni.
és ezek csak címek az újságokból, de már mutatja itt mivé lesz az ország. Elmondta, hogy bosszantja ez a hazug és álságos kampány.
Hozzátette: Orbán Viktor és a közötte fennálló szövetség akkor bomlott meg, amikor úgy érezte, hogy a miniszterelnök elárulta azokat az értékeket és célokat, amiket kitűztek maguk elé.
Simicska kiosztotta Mészáros Lőrinc felcsúti polgármestert is, akit "tehetségtelen senkinek" nevezett, aki mindig is az marad, "akárhány milliárdot is írnak a nevére".
Ja - és elmondta, hogy nincsenek terhelő dokumentumai a közös időkből, így nem lesz olyan "atombomba" sem, amit a sajtó emleget.
Akkor viszont győzelem sem lesz.
Fuccs az egésznek.
És itt két olyan ember, akiket kiemeltek a hírek, amiként is mindketten olyan tényekkel rendelkeznek, amik atombombaként fognak robbanni... (!)
Mi az igazság? - az hogy egyiknek sincs semmi a kezében, akkor meg minek a legénykedés, hiszen ők buktatják el a választásokat. Vagy kirakat lenne az egész, mert színház az egész világ?
Hupsz, így la!
„A mi érdekünk, és az ország érdeke az egy. Az, hogy megállítsuk ezt a nyomorult fasizálódást ebben az országban. Hogy megállítsuk, hogy még egy generációnyi gyereket kirakjanak általános iskolai végzettség nélkül. Hogy megállítsuk, hogy nincs lakhatás, normális lakhatási program ebben az országban. Hogy megállítsuk, hogy focira előbb jut pénz, mint mammográfiai gépekre ebben az országra. Ez a lényeg, nem a sajtcetlik, meg a papírfecnik. Ehhez képest még mindig sajtcetlikről beszélgetünk. A saját szavazóinkat köpjük arcon, mikor így viselkedik az ellenzék. (…) Ez a politika ebben az országban?!"
Ami most folyik, az már szánalmas!
---------
Az, hogy azt hiszi, hogy az élet megváltoztathatatlan. Hogy- ha már egyszer ráállít egy vágányra, akkor azt végig kell járnod. A Sors azonban nálunk több fantáziával rendelkezik.
Pont akkor, amikor úgy gondolod, hogy életed teljesen reménytelen, nincs kiút, amikor a teljes, maximális kétségbeesés csúcsára érsz, akkor egy széllökés gyorsaságával minden megváltozik, kifordul, és egyik pillanatról a másikra egy új életet találsz magad előtt.
A reményt ne adjuk még fel!
...és soha ne feledd:
Szőke Emil:
jelen dala
Libeg a lég köre
cselekvésben reszket a lét köre
illúzióin a riadalmak jege
történésre ismételhetetlen
eleven jelenében
a lélek is odavetve
mert támad az Isten köntösét cserélve... (!?)
Zengi dalát a had
csupa jajban dallamos a szólam
altosan - ájtatosan
és magasában a sikolyok „c”-hangja
egeret vajúdó érzelmével végveszélyben
hol a kevély is földjére terül el
már nyögve - félelmet mutatva
„mert
hosszú reményt fonogatni nem enged a lét rövidke útja”! –
2017. 11. 29.
-------------------------------------------------------------------------------
Nyílt társadalom és a nemzetállam...
A sokat idézett nyílt társadalomnak nincs jól körülhatárolt egzakt fogalma. Tágabb értelemben a hagyományos nemzetállami kereteket meghaladó multikulturális társadalmakat értik ez alatt, az olyan társadalmakat, amelyekben többfajta kultúra és identitás keveredik egymással előjogok nélkül.
„Nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra. Az autonómiáról szólva arra az alapvető jogunkra gondolunk, hogy magunk döntsük el, milyen meggyőződésekkel, milyen kulturális mintákkal azonosulunk, és milyen célok jegyében vezetjük életünket"- fogalmazta meg a nyílt társadalom legfontosabb ismérveit Kis János, liberális filozófus, a Szabad Demokraták Szövetségének egyik alapítója, és első elnöke.
A popperi nyílt társadalom alapvető jellemzője a kulturális hibriditás, amely fenyegetésként éli meg valamennyi zárt közösség létezését.
A globális világgazdaság kiépülésével párhuzamosan a nyílt társadalom víziója új, immár nem csak eszmetörténeti, hanem nagyon is valós politikai-ideológiai jelentőséget kapott. A globális gazdaság intenzív növekedéséhez ugyanis elkerülhetetlenné vált a nemzetgazdaságok védelmét biztosító protekcionista vámszabályok és pénzügyi szabályozók leépítése, a határok átjárhatóvá tétele a transznacionális vállalatok és pénzintézetek igényei szerint, pontosabban üzleti érdekeinek megfelelően. (forrás: Origó)
„Már semmi más nem akarok lenni, mint aki vagyok. Kicsoda-micsoda vagyok hát? A válaszom: végösszege vagyok mindannak, ami előttem történt, mindannak, ami voltam, amit láttam, amit tettem, és mindannak, amit velem tettek. Mindenki és minden vagyok, akinek és aminek létét a világban befolyásolta az én létem. És mindaz én leszek a halálom után is, ami másként történt volna, ha én nem vagyok.” (Salman Rushdie)
Szőke Emil:
gyászban fürkész a mozdulat
kit szólíthatnék harcba
hisz ijeszt a hullám
a tajték rajta
s komorságában napja -
De elbűvöl a dallam
már - ahogy rájátszik a kíséret
tér-zenéje zúgó tengerárja
hogy célját értse meg
az idő
midőn még
ki- hallásra kisimulva a kudarcok
visszhangjára-törő füllel ott
ritmusára lelkét is odavetni
mutatós mutatvánnyal kész
és azt is túlméretezni
ó – mily karmesteri (!) - míg nyugta véget
virágát a tengerbe hinti
készen nézni- nézi kicsinyítő messzeségét –
2017. 11. 28.
------------------------------------------------------------------
"A demokráciának, a nép uralmának előfeltétele az, hogy az alávetettek megszabaduljanak a felettük kialakult hatalmi és uralmi szerkezetek társadalmi... lélektani nyomása alól. Meg kell tapasztalniok, hogy az úr és szolga viszonya nem szükségszerű és nem megdönthetetlen. (...)
Csupán az az egy forradalom az elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen, amelynek során az emberi méltóság egyszer s mindenkorra való érvénnyel fellázad, és megelégelve embernek ember felett való uralmát, emberrel szemben való kiszolgáltatottságát, a közösséget birtokba veszi.
Ha egyszer egy közösségben ez a forradalom lezajlott, akkor minden egyéb politikai, gazdasági és társadalmi változás létrejöhet többé-kevésbé fokozatos és megrázkódtatás nélküli módon is." (Bibó)
Szőke Emil:
búcsúm a hatalomtól a hatalomért
...hagyd már dolgodat
lejárt időd – úgy odaillik a sápadt arc
elfutott éveket majd csak a túl vadász
- én még szélre sodródva itt – halld hát: iszom rád!
Jó barátom! – ürítem poharam
hogy a pokol éltessen tovább
érdemed szerint
- én vígan most... így mondom néked:
Mennyre ne számíts - kapuját sem közelítheted meg
éltél ahogy - leginkább magadért
már a borod is hígított – válaszra ilyetén is bírt -
éltél – igen (!) - leginkább magadért
mára utolért végzeted – időd zavart- nyugalmából
egy cseppet sem ártatlan fejed csak ráng magában
honnan a vér is kifutott – lásd: én maradtam -
…és kezed is remeg – tudva van a veszély
…és minden más is benned -
a jó csónakos is tudja által evezve ama folyón
- bírja is erővel
egész a tüzek kapujáig– ott mondd imád
a fogadóórán úgy köszönts a poklok urát
kincseid meg hagyd rám – hát iszom rád
és persze magamra
„tán amit megvont a szerencse tőled énnekem adja...”
hogy legyek a szélektől kicsit feljebb saját lábra állván! –
2017. 11. 27.
------------------------------------------------------------------------
- A repedésekben felüti fejét a gyom
fenyegető határidők szorításában
tengetjük sivár egyhangú életünk. --
A Fidesznek menni kellene... a hazugságcunamiból már elég. Mások testrészeit verik a „csóványkával”, míg a magukét élvezetre adják nyírfaággal – milliárdok a semmiért és konzultálnak magukért. Hát – az erkölcsi magatartás dolgain a jóízlés szép fordulatai nem épp világossággal fogalmazódnak, ám- kesernyés szájízén egy nép van - a reménytelenség sötét tónusával az indok rajta, így emelkedik ki a mocsárból...
...nem méltó hozzád. E nép megszenvedte veled a múltat és a jövendőt is, a jellemtelenséget nem lehet tolerálni. Jóság nincs, gyöngédség sincs benned, félsz a hatalomért- érzett, gőg a sajátod, szemérem meg soha nem volt, így lennél polgári? Csak hiányokat látok, mert láttatod is - a megfogható tényekben, az érzésekben, a kapcsolatokban: az ilyen-olyan „nyitás”-okban – magadért összeakadva a hittel mindent tudóan. Tragikus! - ahogy hitelességed nincsen, hiányaidból a becsület is száműzve lett, bennem igencsak felfűlt az indulat ellened, mert egy jön le nálad, a magadnak ellopott szotyizó (sunyi) perceidben: a pénz szeretete, de az nagyon!
„Az ember, amíg igazságos úton halad, addig bátran mehet minden veszedelemmel szemben. De mihelyt a ravaszsággal, az elfogultsággal, az egyéni becsvággyal akarja magát előbbre helyezni másoknál: előbb-utóbb elbukik.” (Wass Albert)
A nép leigázva, belőle kiszipolyozva minden érzelem – elszemélytelenítve, elidegenítve - önmagától is az ember... másokra nézni itt csak gyűlölettel lehet. Akkor minek a vallás emberek? - ha magas lázban tartott hittel lettünk hittelenek? Visszamutogatás – elmúlt „nyócévezésekkel” csak az illúziókkal számoltunk le. A hét év „filozófiai” végkövetkeztetése, a társadalmi tapasztalatok abszurditása, metafizikai érvényűvé emelése... magunkban és magunkból kifelé is illúziótlan szemlélve a létet. Tudomásul véve azt, amit tudomásul venni nem lehetne, hogy olyan, amilyen. Mert itt és így- csak a lét közönyére közönyös válasz lehet... adva önzésre önzéssel!
Ahogy Zöldi M. írja le: Az élet is színpad, de az előadások zötyögősek, nincs mis-en-scene, nincs összjáték... Mert az életben a lelkiismeret a súgó. Ez a baj éppen... A lelkiismeret hanyag súgó, akárhányszor nincs jelen... És az életnek az akusztikája is más, mint a színpadé... Nappal fület sért a pátosz, a deklamáció, a stilizált beszéd... Vannak nappali komédiások s vannak esteli komédiások...
Az élet melyik komédiása vagy Orbán? - csak egy 'áruló vagy! - egy hivalkodó senki! Értelem, mely- legalább magadnak megtarthatna- semmi! Már szemedig ér a mocsok (kívül és benned) - mégis hittel könyörtelenkedsz... és - a látó-szemfény csak kerted végéig ér – arénádig!
„A dolgok egy napon megérnek és válaszolnak.”! (Márai)
...azt a' (!) - büszkeség és dőre lét
mennyei lész' holnapom
szemérmes sosem -
bár az Ég itt jutalmazón
- még
a körtáncokon
ékes szókkal hódít a szép...
élvezetén az év
semmi-örökéből perce -
hatalma dicsőségre
míg kegyébe vett árja-
dühét gyúrja egybe – épp-hónapra szaglik
mint fölismerés
hogy a bal után a jobb
következik - urával most lélekben s lélekre
hol a kihunyó érzelem már téli kedvében –
ott - még
a vég-kép rajtja - melynek értelmet keres épp
az „új-rend-csináló” magát-óvó homályos szemmel – (szőke)
u.i: Ami vagyok, az már megtörtént: itt és most úgy él bennem, mint lépés a saját nyomában, mint hang a visszhangban, mint rejtvény a megoldásában. Átlépés az élet másik oldaláról. Könnyedén, akár egy tánclépés (és nem az orbáni pávatáncra gondolok). Egyik formája annak, hogy mindent elveszíts azért, hogy mindent megtalálj.
2017. 11. 25.
--------------------------------------------------------------
Nem minden élet méltó
az emberhez, de méltósággal
kell viselnie a sors (oly gyakran silány)
szereposztásait. Áldjon vagy verjen?
többnyire is-is.
Arra való a jellem, hogy kibírjuk. – (Gömöri Gy.)
Szemlélem még a világot – bár eseményeit csak magamba zárhatom. Hallgatom a magát nagynak vallók szavait, ütős hangsúlyain hol sírok, hol derülök és látom, egyre nagyobb a rejtelem, a sejtelmesség s benne a sok „korláttalan” ember, ahogy múltra dalolja jövőlépéseit e jelen vigalmára. Nyugalmat e világ bennem sem lelt (mint ahogy sokakban sem), kiégett szívemből a szenvedély, csak álmaimban konzerválható még valamilyen rend. Erő- és erőszak mindenütt, hatalmi vágy és mindent a hatalomért, hogy megmérettessék benne a jog (?) - ugyan dehogy, kizárólagos az érdek – ám a kapcsolat lazább lett, amolyan érdekszövetségek mentén mesterkednek magukért a hatalom-vezérek... köröttük a feudális környezet kontúrjaiból kibontakozó sötét tónus dívik, immár látszatreformként tornyosodva fölém, míg azt rajta- felszíni tünetként a hazugság pillérei tartják összetákolt valóságában – uralmukat egy vállalkozásban giccses kulimásszá keverve a társadalomban!
Hibák a világban... bűnök az emberben... végzetes tévedésekkel a megértés, miként a politikai visszásság korrupt magabiztossága adja rá a változtathatatlanság új ruháját e világra. És mégis – így is meztelen a király! A bizalom kiveszett, a népben sistereg az indulat, nincs szeretet - migráns-jelen kemény ritmusában a sok nyomorult, ahol a köznapi vezényszavak útjelzőivel szegélyezve az út – itt már a hangulat veszejti az ember igazi valóját, hogy benne lakozik és dobog egy szív is (érdekel az valakit?), érzetet mégis a lélektelenség használata húzza-vonja s a tettek lényegére koncentrált céltudatát, miként a hurrá-hazafiságnak adja önmagát szögesdrótosan. Uszítva! Ám - így baljós a jövendő – hiába volt a sok szenvedés mindnek múltjában - megszenvedhetjük jövőnket is, mert rajtunk élősködik- egy vak hatalmi önérzetében túltengett embertelen alak: Vezérünk „O” a különc!
-------
Láttam a napot lemenni olyan városok fölött, amelyekben minden talpalatnyi helyet az életért tolakodó, küzdő emberek töltöttek meg. Életet adtam. Szerelmes voltam. Minden képzeletet felülmúlóan megváltoztam. Láttam, ahogy emberek halnak meg sikátorokban, láttam, hogy mások hihetetlen helyzeteket élnek túl, volt részem boldogságban, sötétségben, bánatban, és az egyetlen, amiben még mindig biztos vagyok, hogy az élet kifürkészhetetlen rejtély, változás (...), ami mindenre képes. (Joanne Harris)
Szőke Emil:
...utam végéhez közeledve
Nem vagyok épp jókedvemben
jelenidőm zúz le lélektelen
Szentségtörésre sem vetemednék
már nem
káromlók sorába be nem állnék
sohasem
utat nem jelöl nekem a jelen
jövőm egyenesútja meg a vég
ám ma még emlékképeivel az is
ami kor-mással már megesett ezerképp
hogy lenne az másként - így az ismétlődésekben
hiszen nem vidít már fel semmi sem
a remények víg csapatába nem soroltak be az istenek
így magamban enyhül a fájdalom csak
hogy
utam végéhez közeledve
egy-egy képmáson elmerengve
elroppant a hév lélekben is kesernyésen
- itt már vizenyős a szem
csonkán időz rajtam az est – majd józanodva a hűvös reggeleken
szelíden marasztal a napra
és a sorba beállva ahol majd- vagy előttem mész
vagy- majd készen követlek más utakra
s nem érdekel már - ott és akkor már - ki motoz fölöttem
mi nyolc és mi kilenc
ki virágozza az oltárt fel
csak lelkem tisztaságát őrzöm meg
a jelen tébolyában – s minden percében -
várom mit sírfeliratom mögé zárva mondhatok majd
az égieknek el: így még nem jártam! ---
2017. 11. 23.