RE - FLEXI - OK

„Őrült kakadu...”

A megnyugtató és értelmet adó biztonságot már hiába keresem... megváltoztak az ifjak, olyan másként lettek harciasak „öregen”, hogy csak félelmet kelthet minden mozzanatuk. Fiatal-demokraták- szövetsége ma, gondolatilag-elaggot- másként bukkannak fel elöttem – a „szerkezet” ártalmas lett és legalább annyira szánalmas is, hogy oly nagy göggel őrzik titkaikat! Mindent maguknak... a viszony viszont várat a felismerésre. Eszmecserék, viták nincsenek senkivel, amúgy kioktatólag vannak, amolyan tanár-diák kapcsolatban. Ezzel viszont egy fontos keresztúthoz érkeztünk el... néha bizony olthatatlan szükség az, ami szóra bír bennünket, mert az út rossziránya célhoz nem vezet, amely odahallgatásra intene, figyelésre késztetne, az új dolgok megtudására sarkallana... elvetve csak parancsra ég, így közömbösen elvetve a demokrácia adta lehetőség és parancsuralmi helyzetéből már az erkölcs és törvény torzóit kapjuk, ahogy az elmult négyévéhez szoktatott is e hatalom! Hatalom a hatalomért és a rég-multért! Kormányzóként vagy kancellárként már mindegy is... ám „eltéved, kinek az út az irány és nem a cél: hová utat csinál.-”
”A demokrata nem terem.
A demokrácia nem az ember természetes állapota, soha nem is volt az.
Ha megnézünk egy majomcsordát, akkor az nem ül össze megvitatni a dolgokat, hanem ha az alfahím elindul, akkor a többiek – a Békemenet előképeképpen – kötelességszerűen rohannak utána, ha pedig valaki kétségbe vonja a hatalmát, akkor azt leginkább megöli.
Miután a majmok más csoportszervezési modellel még nem találkoztak, így aztán nem is hiányzik nekik a demokrácia, az önkényuralmat a dolgok természetes rendjének tekintik.”   
A „Népfi” keresztényi „rajza” mára makulátlannak hírdetve, nincs „csuhás” a beszédben, csak remek és pompás Janus-arc – harc, és rögtön rá a cáfolat mindig-más tartalommal – a szó és tett ellentéteivel „csak a kétes vigasz” (már aki felismeri azt), így ad „kitüntető” szándékot... (!)

Félelmet gerjesztő dekadens pózokban tetszeleg ma korunk Hőse!
Gyászmenet ez a javából (!) – a depressziósok szélsőséges kedélyhullámzásával a nemzeties átváltozás, ahogy lett bravúros és ravasz forma-oldó, bőbeszédű tolvaj, mert lopkodva jött, tolvaj, mert mindenünkből kifoszt (a körötte gazdagodó társakról most nem beszélek)... elég csak a nyugdíjkasszára gondolni, de lehetne még bőven sorolni, ami a közvetlen látható valósága itt.
„Tulajdonképpen akár lehetne sikítozni is a félelemtől, de ezzel csak saját magunknak tennénk rosszat, hiszen önként vennénk el magunktól a reményt, hogy lehet a világ még másmilyen is körülöttünk.
Volt itt már mindenféle, a mainál sokkal nagyobb baj – tatárjárás, kereszténység felvétele, Mohács, háromfelé szakadt ország, – akkor most éppen ettől a szakadttól kellene megijednünk?
Túléljük, mint mindent, aztán ha ezeknek végük, talán megint lesz errefelé újabb boldog, békés harminc év a gyerekeink gyerekeinek, egy tisztességes társadalomban...”



Bátor ifjúságból kinőtt a gyáva idősb...
átmegy a gáncsok fölött
„méltó” magasban folttalanul ragyog.
Bizton jutalmat nyerhet a hű –
                aki hallgatni tud!
...és hinni bennük hinni mégis
      magára hagyva teret és időt-
így a nép...
„és úgy hogy ne csak mint az állat”
    – hanem érezni a csodákat -
      a nagyszerűség levegőjét
úgyis- hogy minden hiúság rájuk ég! –(szőke)

2014. május 16.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat