RE - FLEXI - OK

E kor arcai...

„...beh különös, beh üdvös írt adsz,” hogy itt jaj van!
És - „Mert éppen ez a jaj kiált – mennyi hazugul szép éneken át”!

„Kertész Ákos írja: örömmel tudatom összes barátommal és az összes olvasóval, hogy az 1951-es Genfi Konvenció alapján Kanada befogadott és védelmébe vett engem és feleségemet.”

Ugyanebben a lapban írta még 2011-ben az író, hogy „a magyarok genetikailag alattvalók. (...) A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret-furdalást sem, azt mindig másra hárítja, mindig a másikra mutogat. (...) Nem képesek semmiből sem tanulni, dolgozni nem tud és nem is akar, de mindenkit irigyel, és ha módja van, mindenkit képes megölni, aki saját munkájával, tudásával, innovációjával valamit elért. (...) Most, a II. világháború után a magyarok az egyedüli felelősök a holokausztért, mert a magyar nemzet (ellentétben a némettel) nem gyónta meg bűneit, és nem gyakorolt bűnbánatot sem ezekért.”

A zsidó származású Kertész Ákost azonnal támadta a jobboldal, először a fővárosi képviselők, akik az Orbán Viktor miniszterelnök vezette Fidesz és a fasizálódó Jobbik szavazataival megfosztották az írót díszpolgári címétől, amelyet Budapest főváros 2002-ben adott neki. Ez ellen szavaztak a szocialisták, akik azzal magyarázták szavait, hogy a szélsőséges jobboldalról szólt írásában a művész, nem pedig minden magyarról. Néhányan a Kossuth-díj visszavonását is el akarták érni, de végül erre nem került sor.

A cikk emlékeztet arra, hogy a holokausztnak több mint 500 ezer magyar zsidó esett áldozatul, többségüket Auschwitzban gyilkolták meg, de sok tízezren saját hazájukban vesztették életüket.

Az interneten az antiszemita portálokon Kertészt egyenesen „holokausztzsarolónak” titulálták, és ilyen bejegyzéseket lehetett olvasni: „Az a megfogalmazás, hogy a magyarok genetikailag alattvalók, nem különbözik attól, hogy a cigányok genetikailag tolvajok, a zsidók pedig genetikailag büdösek.”

Kertész Ákos tavaly márciusban folyamodott menedékjogért Montrealban, arra hivatkozva, hogy Magyarországon gyűlöletkampány folyik ellene, őt és a hozzá közel állókat olyan mértékben fenyegették meg és olyan támadások érik, hogy féltik az életüket. Orbán kormányát intoleranciával és a félelem légkörének táplálásával vádolta meg.”

Milyen rendszerben és milyen országban- tovább menve, milyen vezetés alatt kell élnünk, és hirdetnünk (hazudnunk inkább) a demokráciát. Leépítése már a Fidesz nyerésének pillanatában látszott, mint akarati tényező folyamatos munkálkodásuk egy diktatórikus rend felé hajazott, ahol csak „magyarkodni” szabad az igazság elkendőzésével. Legyen az a történelemből elénk idézett képpel, vagy épp a jelen történéseiből megtapasztalva akár, mindenképp a hatalomért szól - minden piszkával együtt -a már tragikus gazdaságával is felkavaró ez a győzelem... ám közben ellenállhatatlan inger kényszerít, hogy másként figyeljük a beszélőre (nevezetesen a Fő-re)- hogyan szövi itt mondandóját, s milyen artisztikus teljesítményt mutat fel fülünk-szemünk álmélkodására, amiből kitűnik „félázsiai”- pirospöttyös-seggű múltunk.
Orbán mondja a magáét (sajnos teszi is) – és emlékeket idéz, így a múltat hozza vissza, képeket rajzolgat és érzésekre hat... ez adja rendkívüliségét, az emberi lét súlypontját helyezi át a nemlétbe, átminősülés geometriai pontján színcikkelyein az „élmény”, hogy a saját szemlélődéseit illessze be a mai korba. Sikerrel- leépülésünkre! Ezzel a tettével lett kicsit mese-király és vagy pogány isten- hitének tévútján a csábító nemzetiesség ad valamiféle menedéket, ebben a délibáb országban, hol veszik (fogy) a tehetség és ostobák bölcselkednek... önmegmutatás vágyban.


Kertész Ákos kimondott valamit és egyeseknél kiütötte a biztosítékot, pedig a magyar történelem igazolja szavait... olyan- hogy csak szép vagy csak rossz valami- nem létezik, minden viszonylagos, de a szart nem lehet csokinak mondani mégsem, az akkor is szar marad, ha mázzal vonják is be! Orbánék most ezt teszik a szélső jobbal karöltve. Szégyen rájuk nézve – az idő igazolja majd, hogy az út- amelyen járnak most, annak eltért iránya az igaztól! Hamis!

Horthy idők és a nagy Magyarország víziója mára az eljajgatandó rettenet... és a visszhang még süketen- csak feszültséget teremt. Van ki bírja még – az marad – akit már vernek is, az elmegy... a kavargás már nem látszólagos, nagyon is valós- lüktetéssel itt, a formabontásokon megrendüléssel- az iszonyat érzését kelti megoldásain. S a rend Orbán kívánalmai szerint formálódik. Benne a valóság és látomás, sejtelem és felismerés elemei vegyülnek egy nemzeti szeplőtelen-szent érzés mély és giccses hangulatában, ahol a csörtető-senkik kusza-képeivel alkotott szavak zagyvulnak agy-hánytorgó fenséggel a magyar életen, eleget téve a vak-hatalmi önérzettúltengésnek...

Elítélnek és megítélnek, de önmagukban nem néznek... másokra mutogatnak, visszamutogatnak (nyócéveznek), így adják magukat egy „hurrá-hazafiasságnak”! Nemcsak egy szűk időhatárok közt adott kor igazi arca tárul elénk, de látjuk a korban és társadalomban feszülő ellentétes erőket is - nép millióinak nyomorát és rajta az úri bagázst nép-nemzeti színeiben: irigy sárgán!

Percről a perc, hol útra lép az érzet
időre vett terében végzetre lett
velőkig bennem az emlékezet,
hogy mi volt és kivel ki-
maszka-szólam meztelenségében
„minden mímet levetve”
                          vak-rend
                          hályog-telt-
bizonyosság összevisszái
                          félelmem...
„a körforgásból soha nem esem ki:
ha egyszer meglettem már lehetetlen
akármiképp is semmivé lehetni”--(szőke)

2013.12.21.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat